A legnagyobb visszhangra kétségkívül a bankkártyás
fizetések költségeinek megregulázása kapcsán lehet számítani, hiszen az vélhetően minden érintettnél – a kártyatársaságoknál, a bankoknál és a kereskedőknél – kicsapja a biztosítékot. A kártyás fizetések után járó bankközi jutalék (interchange díj) engedélyezett mértékének csökkentésén – ha nem lenne ilyen hirtelen és drasztikus – elvben még lehetne is vitatkozni, hiszen ez régi polémia tárgya, mind az EU-ban, mind itthon.
Ám azzal, hogy az utolsó pillanatban 2 százalékban limitálták a kereskedő által a banknak fizetett, forgalom után járó jutalékot, a szándékolt hatásnak (mármint a kereskedők kártyaelfogadásra ösztönzésének) pont az ellenkezőjét érik el. A bankoknak ugyanis most már egyáltalán nem lesz érdekük a kis forgalmú üzletekbe terminált telepíteni, hiszen nagyon lassan vagy egyáltalán nem térül meg a szolgáltatás.
Hasonlóan szép utat járt be a THM-plafonra vonatkozó javaslat, amelynek végül elfogadott változata köszönő viszonyban sincs az eredetileg megfogalmazott (egyébként szintén több sebből vérző) szöveggel. A jóváhagyott verzió ugyanis csak azt írja elő, hogy éven belüli, feltűnően drága hitelből csak évi egyet vehessen (egy szolgáltatónál) igénybe az ügyfél. Ez a megkötés pedig a lehető legátlátszóbb módokon játszható ki, megkérdőjelezve az egész rendelkezés létjogosultságát.
Mindezek alapján gyanús, hogy nem érnek meg hosszú időt változatlan formában ezek a jogszabályok, pedig a változatlanságra – vagyis inkább a kiszámítható környezetre – már a pénzügyi szolgáltatóknál is nő az igény.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.