Új korszak köszöntött be a globális piacokon?

Darvas Zsolt, a Bruegel kutatója
„Várható volt, hogy az amerikai jegybank előtt-utóbb elzárja a pénzcsapot, ami kipukkasztja a tőzsdei és árupiaci lufikat, és a mélyponton lévő kamatok emelkednek. De ez jó hír, az amerikai gazdaság erejét tükrözi. A kínai gazdaság lassulása és az ottani pénzpiaci feszültség viszont komoly kockázatot jelent. A portugál politikai válság ugyanakkor nem meglepő: ahol kiemelkedően magas a munkanélküliség és nincs sok remény a kilábalásra, ott borítékolhatóak a politikai válságok. Görögország tavaly súlyos politikai válságon ment keresztül, és az idei olasz választások sem voltak felhőtlenek. De eddig mindenhol győzött az euróövezetben maradás vágya. Ha Lisszabonban is így lesz, akkor ez csak átmeneti zajt visz a piacokra.”

Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója
„A világ motorjainak tekintett feltörekvő piaci országok növekedése lassul, külkereskedelmi egyenlegük pedig már ismét deficitet mutat. Az elmúlt években ezek a feltörekvő devizák reálértékben történelmi csúcsra erősödtek, miközben jelentős tőke is áramlott tőkepiacaikra, most viszont éppen az ellenkezője történik. Ez igazi változás ahhoz képest, amilyen áhítattal éveken át néztünk rájuk, és nem kizárt, hogy a tavasz óta tartó feltörekvő devizapiaci gyengülés nem korrekció, hanem egy új trend kezdete. Kínában egy több éven át tartó gazdasági szerkezetváltás veszi kezdetét, ami nem hagyja érintetlenül a többi feltörekvő tőkepiacot sem, így igen, bizonyos trendváltásra nyugodtan számíthatunk.”

Forián-Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója
„Az elmúlt hetek piaci idegessége arra utal, hogy valami komoly dolog van a levegőben. A befektetők árgus szemekkel figyelik, hogy a Fed tényleg el meri-e zárni a pénzcsapokat. A kezdeti pánikhullám láttán egyesek máris arról beszélnek, hogy vége a pénzbőség és az alacsony kamatok »befektetésbarát« korszakának. A befektetők attól félnek, hogy túl gyorsan jönnek rendbe a dolgok, ami szükségtelenné teheti a válságkezelő intézkedéseket. Az aggódóknak »bíztatásul« üzenjük: a világ nagyobb része továbbra is beteg, messze még a gyógyulás. Józanabb fejjel pedig még azon is el lehet gondolkodni, hogy vajon tényleg attól kell-e a legjobban félni, hogy egyszer véget ér az immár 6 éve tartó válság.”

Malinovszky Melinda, a Generali Alapkezelő portfólió menedzsere
„Az elmúlt éveket jellemző intenzív jegybanki beavatkozások hatására a befektetők fokozatosan elkényelmesedtek, így a korábbiaknál érzékenyebben reagálnak minden olyan eseményre, amely letörheti a bika szarvát. A piacok sérülékenységét jelző »címlapsztorik« üzenetei egyre fenyegetőbbek, úgy tűnik, elkerülhetetlen az eszközosztályok teljes spektrumát érintő piaci korrekció, és könnyen lehet, hogy trendforduló szélén állunk. A piacok stabilitása nagyban függ a jegybanki kommunikáció sikerességétől, a befektetők ugyanis elvesznek az üzenetekben szereplő makrogazdasági adatok sűrűjében. Pedig az elbizonytalanodott, komfortérzetében sérült befektetőnél csak a remegő kezű döntéshozó veszélyesebb.”

Váradi Zoltán, a Raiffeisen Alapkezelő vezérigazgató-helyettese
„Új korszak köszönthet be abban az értelemben, hogy az alacsony hozamok időszaka hamarosan véget ér. Nem köszöntött be ugyanakkor új korszak abban az értelemben, hogy az irányvonalat továbbra is az olcsó hitelek által fűtött eszközbuborékok (dot-com, lakáspiaci, fejlődő kötvénypiaci) és azok periodikus összeomlása jellemzi. A strukturális egyensúlytalanságokra adott válaszok, a költségvetési túlköltekezés és a monetáris represszió miatt a tőke részben rövidtávú spekulációt tüzel, a növekedési ráták pedig trendszerűen csökkennek a 90-es évek óta. Az egyre alacsonyabb növekedés az egyre nagyobb eladósodottsággal párosulva a politikai, gazdasági és szociális viszonyok destabilizálódásához vezet.”