Egy kicsit olyan a taxisok helyzete, mint a trafikosoké

Egy városba érkező idegen viszonylag gyorsan képet festhet, hová került. Csak meg kell néznie, milyen a tömegközlekedés, becsapják-e az étteremben, mennyire tiszta az utcai illemhely, és persze: a taxis korrekt áron fuvarozza-e. Az idegenek mellett az adott városban élőre mindez ugyanúgy igaz, csak neki több ideje van szembesülni a magyar valósággal. Most éppen a taxis helyzettel. Néhány nap maradt szeptember elsejéig, amikor a fővárosi taxis társadalom új szabályok szerint kezd élni. Ez egy részüknek nem tetszik, és hamarosan kiderül, hogy az utas mit gondol: javult a helyzet vagy sem.

Taxisokról mindenkinek van minimum egy története. Hallottam már nagyon rémeset, és tapasztaltam a bőrömön, hogy egy segítőkész pilóta bearanyozhatja a napot. A becsületes taxis/hiéna taxis ellentéten azonban a szakma most mintha felülemelkedne, és egységesen kesereg: szidják a rendelet megalkotóit és megszavazóját (Fővárosi Önkormányzat), oligarcha érdekeket emlegetnek, már demonstráltak is, hangosan dudáltak, aztán kisebb módosítások után, az ő szemszögükből nézve: alulmaradtak. Nincs több maszekakció, a gengszterkedés lehetőségét az egységes, rögzített árakkal a minimálisra szorítják. Ezzel egyesek szerint a rendeletalkotók belenyúlnak a szabad versenybe, amely eddig főleg abból állt, hogy irreálisan alacsonyra vitt árakkal igyekeztek elgázolni a konkurenciát. Ennek most vége, igaz, ezután majd az lesz az alku tárgya, hogy a szabott árat időről időre felülvizsgálva, mennyivel emelnek. Csökkentés aligha kerül majd szóba, hiszen a taxisok többsége (az utasokkal ellentétben) azzal is egyetért, hogy a mai árak mellett is nehéz színvonalasan szolgáltatni, megélni, családot fenntartani. Budapesten ez hozzávetőlegesen 5300–5400 taxisnak és családtagjainak a gondja – és még néhány tízezer emberé, akik naponta a kocsikba szállnak. A sofőrök közül ugyancsak hozzávetőlegesen 1000–1100 nem csatlakozott társasághoz, hanem maszekként váltott drosztengedélyt, s most maga intézi az átállással kapcsolatos tennivalókat. Éppen ideje lenne fóliázni a kocsit (az új BKV–BKK Mercedes buszok bugyi kékje után a taxiknál a kikerics sárga a kötelező, színkód: RAL 1023 Traffic Yellow). Ideje átállítani a taxamétereket, mert amíg ezt a társaságok ütemesen végzik, a maszekok rossz magyar szokás szerint az utolsó pillanatig kivárnak. Ideje beszerezni a GPS alapú adatfelvevő szerkezetet, és gondoskodni róla, hogy legalább kétféle bankkártyával lehessen fizetni. Egyáltalán: ideje végiggondolni és kiszámolni, hogyha a kocsi nem felel meg az előírt paramétereknek, az ütemes átállás végére lesz-e pénz új vásárlására.

Különböző számítások szerint már a szeptember 1-jei induló csomag gépkocsinként 300–350 ezer forint beruházást jelent, amit sokan képtelenek kigazdálkodni. A taxisok érdekképviselői felvetették, hogy a plusz költségek fedezésére kapjanak kedvezményes kamatozású hitelt, de ebből nem lett semmi. Egy kicsit olyan a helyzet, mint a trafikosoknál. Évtizedek munkája mehet a kukába csak azért, hogy esetleg új szereplők jelenhessenek meg a piacon. Igaz, a trafikosoknál korábban nem voltak rendezetlen, átláthatatlan helyzetek, mint néha a taxisoknál. Gondolom, mégsem az volt az igazi cél, hogy egyrészt leszoktassák az embereket a cigizésről és a taxizásról – különben is: a kocsikban ki kell tenni a dohányozni tilos matricát. Ismét szemtanúi lehetünk egy egységesítési, rendteremtési akciónak, amelynek alapjaival egyet is érthetünk, ám érdeksérelem nélkül lehetetlen levezényelni az egészet. Igaz, erre is ismerjük a választ: mindenkinek nem lehet egyformán jót tenni. Szlogenekkel jól állunk: támogatni, ösztönözni kell a legkisebb vállalkozásokat is. A prognózis viszont most ez a taxisoknál: megszűnő/összeolvadó társaságok, kevesebb utas, kevesebb árbevétel. Jó utat!