Most égett volna szénné a cinizmusérzékelő

Ha volna cinizmusérzékelőm, szegény valószínűleg hátborzongató sistergéssel égett volna szénné, miközben a fővárosi választási rendszert átalakító törvényjavaslat indoklását olvastam. Sok logikus vagy kevésbé logikus magyarázatot el tudtam volna képzelni arra, hogy miért a kerületi polgármesterekből álljon legnagyobb részben a Fővárosi Közgyűlés, de arra nem számítottam, hogy a régivel az lesz a baj: „a fővárosi listákat az egyes jelölőszervezetek állítják össze, amelybe Ą választópolgároknĄk semmilyen beleszólása nincs”.

Halkan megjegyzem, ilyen fondorlatos, a választókat kikerülő csúnya gonosz lista van a parlamenti választáson is, épp abban a választási törvényben, amit a Fidesz-többség szavazott meg. Onnan is ismerhetjük ezt például, hogy a mostani törvényjavaslatot beadók közül Papcsák Ferenc és Németh Szilárd is onnan került be az Országgyűlésbe, miután a pesti egyéni körzetükben a polgárok úgy döntöttek, hogy őket nem szeretnék a Parlamentben látni. De ez részletkérdés.

Tegyük félre egy pillanatra azt a feltételezést, hogy a törvény valódi célja nettó politika: a Fidesz a mostani, kis fővárosi előnyéről így szerezne simán kétharmados-négyötödös körüli többséget. Ha ezzel nem számolunk, a javaslat akkor is rémes. Kezdve onnan, hogy darabokra törik az az elv, hogy minden szavazat ugyanannyit érjen. Négy kerületben 45 ezren sem élnek, négyben 100 ezernél is többen. De biztos van olyan magyarázat, ami szerint logikus, hogy egy soroksári szavazat hétszer annyit érjen, mint egy zuglói. Aztán amikor a polgármestereket eltiltották a parlamenti képviselői poszttól, azt mondták, ne legyen álláshalmozás – most ezt az érvet is elfelejthetjük. És persze a legnagyobb, rég hangoztatott probléma is megoldatlan marad: hogy Budapestet mennyire nehéz úgy irányítani, hogy a kormánnyal és a központtal együtt huszonöt helyről akarják megmondani, mi történjen.

Szóval nincs azzal semmi baj, ha pár politikus cinikus. Csak lennének akkor legalább következetesek.