Julija Timosenko: Európa keleti ígéretének betartása

Sok éven át az EU keleti terjeszkedése megállíthatatlannak tűnt. Oroszország ukrajnai inváziójával azonban úgy látszik, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnöknek sikerült megfékeznie Európa azon törekvését, hogy az egész kontinensen elterjessze a demokráciát, a jogállamiságot és a nyitott piacokat.

Az EU-nak nem szabad feladnia tervét. Ukrajna sorsa Európa sorsává vált. Putyin nem csak azt akarja megakadályozni, hogy az európai politikai, polgári és társadalmi normák gyökeret verjenek Ukrajnában, hanem egyben azokat vissza akarja szorítani a Baltikumban, a Balkánon és minden olyan helyen Európában, ahol törékeny politikai helyzet jött létre a gazdasági válság és/vagy a demagóg populizmus következtében.

Az EU rigai keleti partnerségi csúcstalálkozója demonstrálhatja, illetve demonstrálnia is kell Európa azon elkötelezettségét, hogy megvédi egységét, biztonságát és értékeit az orosz agresszióval szemben. Ezt pedig konkrét módokon kell megtennie, nem gyorsan feledésbe merülő hivatalos közleményekkel, amelyeket a Kreml és annak ukrajnai szeparatista szövetségesei semmibe vesznek.

Habár az ukrán gazdaság teljesítménye már nem zuhan szabadesésszerűen, mint ahogy ez télen történt, az ország GDP-je negyedével csökkent azóta, hogy az orosz csapatok megtámadták az országot 2014 februárjában. A munkanélküliség mértéke a hivatalos adatok szerint jelenleg 10 százalék feletti szemben a Krím orosz elfoglalása előtti 7,3 százalékkal. Az államadósság már olyan szintet ért el, ami miatt a The Economist azt írta, hogy a „Kelet Görögországává” válhatunk. Továbbá gazdaságunk nagy része a szeparatisták kezén van.

Ebben a gyászos helyzetben Ukrajna kormánya egy kicsit hasonlít ahhoz a közmondásban szereplő holland fiúhoz, aki az árvíz során az ujjával próbálta betömni a gátban keletkezett szivárgó lyukat. A jelentős erőfeszítések ellenére további szivárgások jelentek meg. Az egyszerű igazság az, hogy Európának be kell látnia: nekünk ukránoknak egyszerűen nincs elég ujjunk ahhoz, hogy betömjük az összes szivárgó lyukat, és így saját erőnkből újraépítsük gazdaságunkat.

Az ukrán helyzet súlyossága ellenére Európa nem kerülheti el, hogy szembenézzen a Putyin által létrehozott kihívással. Elvégre is, ha Putyinnak sikerül Ukrajnát egy megbukott, belül egy jegelt konfliktussal terhelt állammá tennie, akkor hasonló helyzetet próbál majd elérni az EU peremvidékén Észtországtól Görögországig.

Szerencsére az EU jó partnerre talált Ukrajnában: az ukrán nép Európa iránti odaadását korábban Kijev utcáin orvlövészek, most pedig az orosz hadsereg teszi próbára. Bátorságuk és újszerű politikai aktivitásuk fontos támaszt ad a kormánynak a szükséges reformok végrehajtásában, és lehetetlenné teszi, hogy bármely politikai szereplő megbontsa az EU-párti konszenzust.

A keleti Donbasz régióban dúló háború, gazdaságunk nagy részének tönkretétele és az államháztartás ingatag helyzete alapján az IMF és mások egyértelműen túl sokat követelnek az ukránoktól. Az a nézet, miszerint Ukrajna végre tudja hajtanai azt a gazdasági „sokkterápiát”, amelyet Lengyelország tett meg 25 évvel ezelőtt, az a fajta lélektelen politika, amely elvezetett a 2008-as globális pénzügyi válsághoz.

Ebből adódóan a Keleti Partnerségnek – ha megújítják – új és bátor kezdeményezést kell elindítania Ukrajna irányába, és nem olyan régi intézkedéseket kellene újra felmelegíteni, amelyeket teljesen más körülményekre terveztek meg. A bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézetének nemrégiben elkészült jelentése megfogalmazta, mit kellene az EU-nak tennie Ukrajna számára.

Először is, az EU-nak abban kellene segíteni, hogy egy stabilabb árfolyamrendszer jöjjön létre, amely révén úrrá lehetne lenni az árfolyam-ingadozásokon, amelyek Oroszország támadása óta jelentős károkat okoznak gazdaságunknak. Emellett, habár a fiskális konszolidáció szükséges, azt is le kell szögezni, hogy gazdaságunk helyzetét figyelembe véve, Ukrajna legsebezhetőbb polgárai már most is egyik napról a másikra élnek. Ők már nem tudnak újabb áldozatokat hozni. Éppen ellenkezőleg: nekik könnyítésre lenne szükségük, Európának így ragaszkodnia kellene ahhoz, hogy programja, valamint az IMF programja is figyelembe vegye szükségleteiket.

Talán hosszú távon az a legfontosabb, hogy az EU tiszteletben tartsa a szabadkereskedelmi és társulási egyezményben tett vállalását, amelynek aláírását az előző ukrán kormány 2013 végén elutasította. Elvégre is, ezen megállapodás megmentéséért a fiatal ukránok szembeszálltak Viktor Janukovics orvlövészeivel és most a hatalmas orosz hadsereggel. Ennek megvalósítása érdekében azt kell elérnie leginkább Európának, hogy az ukránok bízzanak európai jövőjükben, illetve megmutassa a Kremlnek, hogy az nem lehet sikeres az európai értékek érvényesülésének megakadályozásában.

Az egyik egyértelmű demonstrálása annak, hogy Európa az Ukrajnával kötött társulási egyezményt továbbra is érvényben levőnek tekinti az lehetne, ha ösztönzi a beruházásokat hazámban. Az orosz invázió óta a külföldi tőke beáramlása Ukrajnába leállt. Ez az, amit Putyin pontosan akar. Az EU azzal bizonyíthatná elkötelezettségét az ukrán gazdaság újraélesztésében, ha döntése révén az Európai Beruházási Bank infrastrukturális projektekbe, például az EU felé tartó vasútvonalak fejlesztésébe ruházna be.

Az EU-nak most a megújított Keleti Partnerség vagy Európa kiújult megosztottsága között kell választania. Az erre vonatkozó döntések, amelyek közül az elsők már a rigai csúcson megszületnek, évtizedekre meghatározzák Európa sorsát.

Copyright: Project Syndicate, 2015.
www.project-syndicate.org