Hadvezérek kézfogása

Évek óta látjuk, hogy a vállalatvezetők a piaci törvényektől kevésbé tartanak, mint a gazdaságpolitikai intézkedésektől. Bár a válság óta sokkal bizonytalanabb lábakon áll a gazdasági növekedés szerte a világban, úgy tűnik, hogy az erre adott politikai reakciók jobban aggasztják a cégvezetőket.

Évek óta látjuk, hogy a szakemberhiány is nyomasztóan hat, ahogyan azt is, hogy egyre hangsúlyosabb a digitalizálódó világban való eligazodás, az esetleges gyors technológiai váltás iránti igény.
Az idei vezérigazgató-felmérésünkben megkérdeztük, hogyan készülnek a vállalatok irányítói a kihívások legyűrésére. Végre választ kaptunk erre: a cégvezetők kimondták, hogy a partneri együttműködésben látják az egyik legolcsóbb és legeredményesebb útját az állandóan változó piacon való életben maradásnak, alkalmazkodásnak. Ha ez így van, és tényleg ez van a fejekben, az üdítő jelenség a zömmel „nulla összegű játszmákban” gondolkodó közép-kelet-európai térségben.

Nézzünk néhány példát. Mi történik, ha egy napelemgyártó és egy high-tech autógyár is elégedetlen az elérhető akkumulátorokkal? Közös K+F programba kezdenek, amint ezt a Tesla Motors és a SolarCity tette. Az együttműködésben épülő autógyárat pedig az egyikük napelemei rögtön energiával is ellátják. Ez azt mutatja, hogy az együttműködés semmiképp sem nulla összegű játszma. Egyre több vállalat ütközik a piaci, technológiai vagy termelékenységi korlátba, amin a magas költségű kutatás-fejlesztésen túl leginkább együttműködéssel lehet változtatni.

Vagy mit csinál egy nagy múltú autóipari vállalat, jelen esetben a Ford, ha a válság alatt élhetetlenné válik a város, ami régen autógyártó nagyhatalom volt? A detroiti önkormányzattal együttműködve startupokat csábít a környékre, hogy életet leheljenek a metropoliszba. Így a startupok innovációihoz, technológiájához és tehetségeihez is könnyebben hozzáférhet a város, így újra élhetőbb lehet a metropolisz.

A jövő tehát az együttműködéseké. Az, hogy a Magyar Telekom és a Telenor közösen fejleszti a legújabb generációs hálózatot, csak egy a sok olyan megállapodás közül, amelyek néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlenek lettek volna. Vannak persze ma már hagyományosnak mondható formák: ilyenek például az egyetemekkel, a tudományos világgal való kooperációk, de a felmérésben részt vevő magyar cégvezetők több mint negyven százaléka jelezte, hogy akár a közvetlen versenytárssal való együttműködésben is lát fantáziát. A tendenciát jól jelzi, hogy a nemzetközi átlag még ennél is magasabb, mintegy ötven százalék. Olyan ez, mint amikor Cseh László és Ryan Lochte együtt készül az edzőtáborban, hogy aztán tényleg csak az olimpiai döntőben derüljön ki, melyikük a jobb.

Az üzleti együttműködések persze ennél lényegesen szélesebb kört fednek le. Mindenhol cégek közötti kooperációt látunk, de a helyzet nem teljesen új. Ami újdonság, az a partnerségek lehetséges céljainak szélesedése. Mert bár a partnereken keresztül a legtöbben még mindig új ügyfeleket szeretnének elérni, a nemzetközi trendek alapján csaknem ugyanilyen fontos az új technológiához, illetve a tehetségekhez való hozzáférés is, tehát a vállalatokat nyomasztó tényezők csökkentése.

A közös előnyökhöz az áldozatvállalás mellett – vagy épp annak érdekében – szükséges még valami: az újfajta vezetői attitűd. Három évvel ezelőtt a vezérigazgatók a „karizmatikus hadvezéreket” jelöltek meg válaszként arra a kérdésre, hogy milyen készségekre van szükség ahhoz, hogy valaki a vállalatát a legmegfelelőbben vezesse. Idén a válaszok egy mesehőst rajzolnak elénk: mindennél gyakoribb elvárás az alkalmazkodóképesség, a folyamatos tanulás, az innovációhoz szükséges bátorság és a rugalmasság.
Az új működés legjobb metaforája a kaptár.

Az egymással minden oldalról érintkező, hatszögletű sejtek nemcsak a tér kitöltésének leghatékonyabb formáját adják, hanem ugyanilyen fontos, hogy akárhol kezdik építeni, a végén az egész egy egységes, szabályos rendszerré áll össze. A megfelelően felépített partnerségeknél pedig szerencsés esetben ugyanezt tapasztalhatjuk. Egy követhető és biztonságot nyújtó közeg ez, amit folyamatos változásban tartunk és folyamatosan változtat minket.