Most jön a neheze

Két és fél év – ennyi kellett a kormánynak ahhoz, hogy a lakosságnak nyújtott közműszolgálatatásokat állami kézbe vegye. Az Elmű–Émász-üzlet megkötése ennek a folyamatnak ugyanis olyan állomása, ahonnan nincs visszaút, az állami súly innentől már csak növekedhet.

A kormány elérte a kritikus tömeget, az áram- és gázszolgáltatási ágazatban meghatározó pozíciókat szerzett. A módszerek különbözőek voltak, de ugyanazt a célt szolgálták. A Főgázt felvásárolta, a GdF és az E.On kivonult a lakossági gázpiacról, míg az Elmű–Émászban meghatározó részt vásárolt az állam.

Igazán nem lehet állítani, hogy pusztába kiáltott szónak bizonyult Orbán Viktor 2012 októberi rádiónyilatkozata, amelyben arról beszélt: a létfenntartáshoz szükséges szolgáltatások nem arra valók, hogy azon valaki pénzt keressen, ez nem a profit világa. Akinek volt füle hozzá, már akkor kihallhatta ebből, hogy nem egyszerűen a rezsicsökkentés kezdődik meg gőzerővel, hanem a közműszolgáltatások profittalanítása és ebből egyenesen következően az állami kézbe vételük.

Az Elmű–Émász-üzlet ennek a folyamatnak nem a végpontja, de emblematikus pillanata. Lehetővé teszi, hogy az időközben létrehozott állami közműholding a lakossági piacon áram- és gázszolgáltató is legyen, és ehhez ne csupán ügyfelekkel, de hálózattal, szolgáltatási infrastruktúrával is rendelkezzen. A mű azonban még nincs kész, így az alkotó sem pihenhet.

Az időközben bedarált szemétszállítók után jöhetnek a távhőcégek is.
Hamarosan eljöhet azonban az „úristen, nyertünk!” érzés. Megszerezni ugyanis könnyebb volt, mint működtetni. Ráadásul innentől az alacsony árakat és a megfelelő szolgáltatást is az államtól várhatják majd a fogyasztók, rá haragszanak, ha nem kapják meg, nem lehet mutogatni a gaz multikra. Az igazi feladat most jön: tartósan olcsó energiát kellene adni jó színvonalon. Ha ez nem sikerül, akkor nem csak az üzleti, hanem a politikai profit is hiányozni fog az ágazatból.