Nyomás alatt az olaj

Nagyjából egy éve került lejtőre az olaj árfolyama: az akkori 105 dolláros szintről a WTI hordónkénti ára egészen 42 dollárig esett, ami több hatás együttes következménye volt. A fundamentumok oldalon a legfőbb indokok a növekvő kínálat, a csökkenő kereslet, valamint az erősödő dollár volt. A növekvő kínálat az olajkitermelés technológiája miatt ugrott meg, hiszen a palaolaj felszínre hozásának technológiája sokat fejlődött, ezáltal olcsóbbá vált. Így viszont kínálati oldalon már nemcsak a kőolajkészletettel kell számolni, hanem a palarétegek alatti olajkészletek is játékba kerültek. Ráadásul az OPEC-országok sem csökkentettek a kitermelésükön tavaly novemberben, így a kínálati oldal nagy lökést kapott, amely még jelenleg is tart az olaj piacán.

Miután a világban a gazdasági növekedés azóta sem alakul a legfényesebben – elég csak az amerikai GDP-adatokat megnézni –, így az olaj iránti kereslet is csökkent. Emellett a dollár erősödésével is számolnunk kell, hiszen egy esetleges amerikai kamatemelés, amelynek legelső állomása szeptember lehet, tovább erősítheti a tengerentúli fizetőeszközt, ez pedig nyomás alá helyezheti a dollárban elszámolt nyersanyagokat, így az olajat is.

Jelenleg egy nyugalmi állapot van az olaj piacán. A sokknak már vége, és május eleje óta 57 és 63 között ingadozik az árfolyam. Ehhez persze az kellett, hogy az Egyesült Államok, Norvégia és Oroszország jelentősen csökkentse kitermelését, és folyamatosan érkeznek azzal kapcsolatban hírek, hogy melyik ország hány olajfúró kutat zár be. Ezenfelül minden olajcégre igaz, hogy jelentős költségcsökkentésbe kezdtek, és folyamatosan állítják le a kutatással kapcsolatos projekteket. Egyszóval jelenleg egy reorganizáció zajlik, az olaj árfolyama pedig közel feleződött. De mi jöhet ezután?

Az amerikai kamatemeléssel érdemes számolni. Ha nem is most szeptemberben lépnek, az elemzők többsége még idénre várja a kamatemelési ciklus első lépését. Ez várhatóan valamennyit lassít majd az USA gazdaságán, ezáltal pedig az olaj iránti keresletét is redukálhatja.

Hasonló a helyzet Európában. A görög kérdéskör még felkavarhatja az állóvizet, bár még mindig lehet megegyezés a görögökkel, így fennmarad a „béke” az európai piacokon. Ha ez mégsem így alakul, és megvalósul a Grexit, az várhatóan a nyugati országok gazdaságát – ha csak ideiglenesen is, de – lassíthatja. Ez pedig szintén az olaj iránti kereslet csökkenését hozhatja.

Fontos kérdés még, hogy mi történik, ha a szankciókkal sújtott Irán olaját visszaengedik a piacra. Ez a kínálati oldalt növeli, azonban ezzel még nem számolhatunk, illetve a jelenlegi ismeretek alapján az OPEC sem tervezi csökkenteni a kitermelését. Ennek legfőbb oka, hogy Szaúd-Arábia (az OPEC feje) célja elsősorban a piacszerzés. Ez az az ország, amelyik a legolcsóbban tudja a felszínre hozni a sivatagból az olajat, így versenytársainak a szenvedése Szaúd-Arábia malmára hajtja a vizet. Bár a nyomott olajár az exporton elért profitját jelentősen csökkenti, ezen a terven egyelőre nem kíván változtatni.

Ami leginkább az olaj árfolyamának emelkedése mellett szólhat, az az, ha az olajcégek költségcsökkentése még jó ideig elhúzódik, és ezzel együtt a fúrótornyok leállítása is megmarad. Hiszen minél inkább csökkentik a kitermelést, annál inkább szűkülhet a kínálat.

Összefoglalva, az olaj árfolyamára a jelenlegi folyamatok figyelembevételével még mindig inkább eladói nyomás nehezedhet. A közeljövőben, de akár egyéves időtávon belül sem érdemes 100 dollár feletti árfolyamot várni, inkább az 50-es szint felé fordulhat az árfolyam. Emiatt maradhatna Magyarországon a relatív olcsó tankolás, de sajnos mivel itthon pont kamatcsökkentési ciklus zajlik, amely a forint árfolyamát gyengíti, a tankolás még akkor is inkább drágulni fog, ha az olaj árfolyama a jelenlegi szinteken marad.

Olyan mértékű elmozdulásra egyelőre nem kell felkészülni az olaj piacán, mint amilyet tavaly nyáron láthattunk: az árfolyam várhatóan még az 55 és 65 dollár közötti sávban mozoghat a következő néhány hónapban.