Bűvölet

Impulzusvásárlók vagyunk a hírek piacán: a Zuckerberg-galaxisban egyetlen mondat a hír, két szó az üzenet, nincs megértés, csak benyomás. A gazdaság állapotát szeretnénk öt számban összefoglalni: az államadósság-növekedés–munkanélküliség–foglalkoztatottság–infláció bűvkörében élünk, mintha ezek a számok leírnák az életminőséget. Vannak rossz szavak és jók: az éllovas remek, a vártnál rosszabb kerülendő. Egy jobb tőzsdei cég úgy igyekszik befolyásolni az elemzői konszenzust, hogy eredménye mindig afelett legyen.

Egy második negyedéves előzetes GDP-becslésből így lesz negatív (kommunikációs) helyzet. Holott a számok önmagukban nem lehetnek csúnyák: mi aggatunk rájuk jelzőket. A három mesebeli szám, a hiánynak ez alatt, az inflációnak e körül, a növekedésnek e felett kell lennie – és ugyan valaha volt valami magyarázat arra, hogy miért (GDP-nél emlékeztetünk: ez a szint, amit a lakosság már tényleg növekedésnek érez), valójában ez már senkit se érdekel.

Láttuk, hogy az elmúlt évi felpörgetés után jönnie kell a beruházások beszakadásának. Pontosan lehet tudni, hogy a mezőgazdaság teljesítményében az első féléves (pláne az előzetes) adatnál több a becslés, mint a tény. Júniusban még bőven arattak, nincsenek még összesített számok. Az agrárium teljesítménye a harmadik negyedéves adatoknál kezdi a valós képet adni, ez ilyen műfaj: a végeredményből lehet jól visszaosztani.

Természetes, hogy a magyar gazdaság az uniós átlagnál gyorsabban, de a régiós államok szintje alatt növekszik. Nem voltunk többre képesek az elmúlt tíz évben, és nincs, ami változtatna a helyzeten. A magyar gazdaság végletesen kettészakadt: területi értelemben keletre és nyugatra is persze, de az exporta termelő és gyorsan növekvő feldolgozóipari cégekre és a stagnáló belföldi piacon valahogy tengődő többi vállalkozásra. Nincs magyar sztori, csak a nemzetközi befektetők húznak, és futjuk az autóipar óriási kockázatát.

Nem a 2,7 százalék a probléma (lehet több is talán), hanem az, ahogyan kijön.