A kereskedelem elmúlt fél évszázadának két meghatározó iránya volt. A második világháborút követő egy-két évtizedben új formátumok, azaz kereskedelmi csatornák jelentek meg, amelyek gyökeresen átformálták az emberek vásárlási helyszíneit. Ekkor indult útjára a diszkont térhódítása, és ebben az időszakban kezdte meg világhódító útját a hipermarketkoncepció.
Természetesen számos más fontos értékesítési forma is felszínre került, mint például a kényelmi bolt, és az is bizonyos, hogy a vásárlói igények újakat fognak szülni. A másik lényegi mozzanat volt az ágazat nemzetköziesedése. Ez a 70-es, 80-as években először egy adott földrajzi régióba (általában az ismerős gazdasági kultúrába) való kilépést jelentette.
A német kereskedők először a német anyanyelvű piacokon tesztelték működésük sikerét, és a francia hipermarketek is a számukra ismerős terepen próbálkoztak.
A 90-es évek azután a globális terjeszkedés ígéretét hozták el. Bár az elemzések azt bizonyítják, hogy a disztribúciós ágazat szereplői valójában soha nem váltak globális, azaz minden földrészen 50-100 országban működő társaságokká, erejüknél és más ágazatokra gyakorolt hatásuknál fogva a kereskedelmi szektor vezető játékosait mégis valódi multinacionális cégekként aposztrofálhatjuk.
Az iparág az elmúlt néhány évben olyan kihívással szembesül, amely – bár a technológiai fejlődés okán az eddiginél sokkal gyorsabb reakciókészséget kíván – mégis teljesíthető feladatnak tűnik. Arról van szó, hogy az online kereskedelem első fecskéi alaposan ráijesztettek a hagyományos kiskereskedőkre. Számos kutatás – köztük több kontinensre kiterjedő vizsgálatunk – azonban arra világít rá, hogy nem eszik olyan forrón a kását.
Ma evidensnek vehetjük, hogy a többcsatornás értékesítési koncepció ki- és elkerülhetetlen a sikeres működéshez. Ez talán meglepő akkor, amikor az online értékesítés kezdeti fázisát gyorsan magunk mögött hagyva már a mobil kereskedelem mindenhatóságáról esik szó.
A vásárlók azonban megfontoltabbnak tűnnek. Ki akarják aknázni a különböző értékesítési koncepciók és üzleti modellek előnyeit, legyen szó a kereskedelem hagyományos helyszíneiről (Brick and Mortar) vagy az online világáról. Bár ezen a téren is a kontinenseken átívelő vállalatoknak jósolnak nagy jövőt, az eltérő fogyasztói kultúrák és persze az infrastrukturális háttér differenciált megközelítést tesz szükségessé. Egy évtizeddel ezelőtt kevesen gondoltuk volna, hogy amíg Észak-Amerikában a nagy értékű vásárlásokat megtestesítő áruféleségek viszik a prímet (na jó, ezt még előre is vetíthettük volna), de hogy a napi cikkek, köztük az élelmiszerek terén az ázsiai térség vásárlói elöl járnak, az legalábbis meglepő. Az ott lakók közel fele élelmiszer-vásárlásuk során él a többcsatornás vásárlás előnyeivel, azaz jelentős mértékben online módon is beszerzi ezeket a portékákat.
Ma nincs olyan gazdasági ágazat, amelynek szereplői függetleníteni tudnák magukat az online gazdaságtól. Éppen ezért érdemes megszívlelnünk azokat a tapasztalatokat, amelyeket a GfK feltárt a hagyományos és az online vásárlás különbségei és hajtóerői terén. Azt eddig is tudtuk, hogy a vásárlás online egyszerűbb és gyorsabb, sőt még jelentős árelőnnyel is bír. De mi az, ami miatt mégis lényegesnek, sőt preferálandónak tartják az emberek a hagyományos formákat? Technológiai fejlődés ide, virtuális világ oda, a termékek közelsége, tapinthatósága az egyik legjellemzőbb karaktere a fogyasztói elvárásoknak. Majdnem ilyen fontos az a tényező, hogy a vásárló azonnal hozzájut a kifizetett jószághoz, és az sem lényegtelen szempont, hogy fennakadás nélkül intézhetik a reklamációkat. A fogyasztók világosan érzékelik az előnyöket, és így bátran kijelenthetjük, hogy a többcsatornás üzleti modell sikere ezeknek az előnyöknek a folyamatos mérlegelésén, egymást kiegészítő jellegén alapul.
Az élelmiszertermékek vásárlási szokásaiban éles különbségek alakultak ki a világon. Amíg három vezető ázsiai országban – Japánban, Koreában és Kínában – a vásárlók 40-60 százaléka az úgynevezett omnichannel (a több értékesítési csatornát alkalmazó) utat választja, addig számos fejlett országban – Kanadában vagy Franciaországban – csak 10 százalék körül van ez a célcsoport.
Ez a többcsatornás vásárlói magatartás legalább négy viselkedési mintázatot formál. Nagyjából ötöde a globális fogyasztóknak megnézi a terméket a boltban, aztán megvásárolja online módon, sokszor a telefonján. Ez az úgynevezett „bemutatószalon” funkció. A „mobilpénztárca” nagyjából a válaszadók hetedére jellemző, ami itt annyit jelent, hogy a terméket az üzleten belül kóstálják, és helyből meg is vásárolják. Igaz, online módon, a mobiljukon. A bemutatószalonnak van egy, az érdekelt vállalatok számára barátságosabb formája is, amikor – ez nagyjából a megkérdezettek harmadára igaz – a terméket az üzletben vizsgálják meg, és az adott kereskedelmi vállalat saját honlapján keresztül történik a vásárlás. A nagyjából egyharmadot kitevő teljesen „digitális csoport” egy az egyben kihagyja a hagyományos, helyhez kötött kereskedelmet, és mind az információgyűjtést, mind pedig a vásárlást mobiltelefonján intézi.
Összefoglalásképpen tehát azt állapíthatjuk meg, hogy az online kereskedelem világában sikerre törekvő vállalatok – legyenek ezek akár globális szereplők is – csak a helyi sajátosságok figyelembevételével menetelhetnek előre. A helyhez kötött kereskedelemnek az a feladata, hogy kiegészítse, sőt sokszor támogatást nyújtson az online oldalnak. Az online pedig nem szabad, hogy különálló üzleti modellként működjön, legalábbis ezt mutatják az aktuális elemzések. Ma tehát úgy tűnik, hogy a pusztán online kereskedelemben érdekelt társaságok egy idő múlva arra kényszerülnek, hogy felülvizsgálják üzleti modelljüket, és megtalálják a helyes arányt a többcsatornás koncepció bonyolult rendszerében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.