USA vs Európa: közmunkások és programozók új világa?

Az Egyesült Államokban 2000 és 2010 között megvalósult beruházásokat tekintve egy nagyon érdekes kép rajzolódott ki, legalábbis az amerikai Information Technology and Innovation Foundation tanulmánya szerint. A kutatást végző szakemberek arra mutattak rá, hogy az USA-ban gyakorlatilag csak a szélesebb értelemben vett számítástechnikába érdemes befektetni a gyógyszer-, a gépgyártás és az olajipar mellett.

A tanulmányban azonosított 19 gazdasági ágazat esetében az élőmunka iránti igény arányaiban folyamatosan csökkent. A számítástechnológiába való beruházások megtérülése ugyan 400 százalékkal nőtt – ami háromszorosa volt a második legjobban megtérülő ágazat, az olajipar mutatójának –, de még ebben a sikerágazatban is 25 százalékkal csökkent az élőmunka iránti kereslet. AZ USA-ban az elmúlt évtizedekben pedig megháromszorozódott a tartós (legalább egy éve munkát kereső) emberek aránya a munkanélküliek körében.

Mindez azért érdekes, mert az Európai Bizottság nemrég bejelentette, hogy a robotikát az EU vezető iparágává szeretné tenni, illetve a már meglévő európai pozíciókat is erősíteni kívánja ezen a téren. A térségben Németország, Ázsiában pedig Japán áll a robotika élén. És pont ezekben az országokban várható a legnagyobb mértékű demográfiai elöregedés és természetes népességcsökkenés. Ezzel egyidejűleg 23 millió európainak még mindig nincs állása, és közülük 12 millióan vannak, akik egy éven túl sem találnak munkát. És akkor még nem ejtettünk szót az Európai Unión kívülről most érkező migránsokról sem.

Magyarország öröksége és kihívásai különösen súlyosak ezen a téren is, hiszen a népességcsökkenés mellett – a közfoglalkoztatási programok igazi, tömegszerű beindítása előtt – a 2011-es adatok szerint, a legmagasabb befejezett iskolázottságot tekintve a munkanélküliek közel 30 százaléka legfeljebb az általános iskolát végezte el, ami mintegy 170 ezer főt jelentett. Nem meglepő, hogy épp az uniós csatlakozás környékén (2001–2004), illetve a pénzügyi válság idején (2008–2009) százezres nagyságrendekben romlott tovább a képzetlenek foglalkoztatási helyzete. A legfeljebb középfokú iskolát végzettek (érettségizettek nélkül) munkanélkülisége is hasonló trendet jelzett, mintegy 180 ezer új munkanélkülit mutatva.

A legfeljebb alapfokú végzettségű, munka nélkül lévő magyarok (25–64 évesek) körében a munkanélküliség 2013-ban még mindig meghaladta a 20 százalékot, ami közel ötszöröse volt a magyar diplomások arányának. A képzetlenek munkaerő-piaci helyzetével kapcsolatban sereghajtók vagyunk hét másik EU-tagállammal együtt (Szlovákia, Csehország, Litvánia, Lettország, Bulgária, Spanyolország és Görögország). Ezalatt – vagy éppenséggel ezzel szemben – a diplomások alacsony munkanélküliségének tekintetében hazánk viszont olyan országokkal van egy csoportban, mint Hollandia, Belgium, Luxemburg, Svédország és Svájc.

Vajon a robotika és automatizáció milyen hatást gyakorolhat a munkaerőpiacra, méghozzá egyes, bizonyos szolgáltatói szektorokat tekintve, ahol (jelenleg még) alacsonyabb képzettséggel is lehet boldogulni? A McKinsey globális elemzőcég két évvel ezelőtti becslése szerint csak az USA-ban 3 milliónál is több teherautó-sofőr állása kerülhet veszélybe belátható időn belül, nem beszélve egy másik becslésükről, miszerint az utcán szolgálatot teljesítő – gyorshajtást és egyéb közlekedési szabálysértéseket kezelő – rendőrök munkájának a 90 százaléka válik szükségtelenné, ha elterjednek a biztonságosan közlekedő, önjáró autók a világban, a meglévő biztonsági kamerák mellett.

Nevada állam kormányzója éppen nemrég engedélyezte a félig automata, úgymond robotpilóta-üzemmódban működő kamionok forgalomba helyezését. A német közlekedési miniszter pedig éppenséggel tavasszal próbálgatta a sofőr nélkül közlekedő hivatali Audi A7-et. Japánban már rohamosan terjednek a recepciókon és bankfiókban dolgozó, humanoid kinézetű robotok, illetve az USA-ban is gyors ütemben csökken a bankfiókok száma az okos alkalmazásoknak köszönhetően. Csak Kínában a robotokat gyártó cégek száma máris meghaladja az 500-at. Azt már kevesebben tudják, hogy egyre több tőzsdejelentést, sőt sportrovatbeli hírt újságírók helyett szoftverekkel íratnak meg. A Google pedig nemrég (egyelőre) egyszerűsített, letölthető robotszemélyiségekre vonatkozóan adott be szabadalmi kérelmeket.

Az intelligens szoftverek, amelyek egymáshoz kapcsolódva magukat fejlesztik tovább, már nem csupán az ember fizikai, hanem kognitív és kreatív készségeit, képességeit is leváltják. Ma már léteznek olyan keresőmotorok, amelyek képesek a fényképeket téma és hangulat szerint válogatni, és elképesztő hatékonysággal megítélni, hogy egy adott kép milyen körülmények közt és milyen alkalomból, hol készülhetett. Azt se felejtsük el, hogy ezek az alkalmazások, robotok nem tévednek (a jelenleg még) egyszerűbb munkafázisokban, és a monoton munkát sem unják, illetve nem sztrájkolnak magasabb bérért vagy több pihenőnapot követelve.
De mihez kezdenek majd a munka – és jövedelem – nélkül maradt emberek egy kizárólag piaci alapon működő gazdaságban?

Az sem megoldás, hogy munka és tanulás nélkül lehessen önmagában boldogulni vagy tartósan jövedelemhez jutni – ez a fenntartható és versenyképes társadalom alapjait kérdőjelezné meg. Mindezek alapján talán az várható, hogy nem a további liberalizáció, hanem inkább erősebb, az emberi alkalmazkodókészséget (és demográfiai sajátosságokat) is figyelembe vevő állami kontroll és szabályozás, illetve versenyképes, korszerű oktatás- és „okos” támogatás- és családpolitika válhat szükségessé a fejlett világban is.

Az ipari forradalom példája mindenesetre intő jel lehet: a 17. század idején – minden más szempontot mellőzve – csak a költségek lefaragása és a gépesítés, illetve részben az akkori népességrobbanás okán is az egyre jelentősebb gyermekmunka terjedése játszotta a főszerepet, mindaddig, amíg a társadalmi és jövedelmi egyenlőtlenségek kezelhetetlenné váltak, utat adva az 1800-as évek forradalmainak és szakszervezeti szervezkedéseinek.