A válság veszély vagy esély?

Folytonosan defenzívában maradva nem lehet nyerni – ez a tanulság vonható le a magyarországi nagyvállalati szektor elmúlt évekbeli válságkezelési gyakorlatából. Mára bebizonyosodott: ha a piaci helyzet nehezebbé válik, nem elég pusztán a költségek lefaragásán gondolkodni, ugyanis egy idő után egyszerűen nincs hová hátrálni. Ennek megfelelően csak azok a vállalatok tudtak vagy tudnak a piacon maradni – és újra sikeressé válni –, amelyek már a recesszió időszakában megágyaztak az újabb expanziónak.

A megállapítás Magyarországra annak ellenére igaz, hogy hazánk több szempontból kilóg a fejlett gazdaságok sorából.

A magyar kormányzat 2010-től jelentős modellváltást hajtott végre a gazdaságpolitikában, ami az állam gazdaságban betöltött szerepének megerősödésével járt együtt. Ez egyes szektorokat, mint például az energetikai ágazatot, a közműszolgáltatások területét, valamint a bankszektort és a kereskedelmet jobban, míg más területeket – például az ipari szféra különböző ágait – kevésbé érintett. Összességében elmondható, hogy a Magyarországon zajló gazdasági folyamatok sajátos alkalmazkodást kívántak meg a piaci szereplőktől.

Vállalati szinten az alkalmazkodás sikerét vagy kudarcát mindinkább láttatni engedi, hogy végre tartós növekedés látszik kibontakozni a magyar gazdaságban. Így egyre tisztábban látszik, hogy az élénkülés kínálta lehetőségeket azok a cégek tudják legjobban kiaknázni, amelyek a válság alatt is megőrizték kezdeményezőkészségüket.

A nehéz időszakban is állhatatos piaci aktivitás eredményességét magam is megtapasztalhattam az utóbbi években. Miközben az energiaszektor egészére továbbra is a nagy, külföldi hátterű vállalatcsoportok háttérbe vonulása volt jellemző – miután a kormány nagy állami befolyásra törekedett, és ezért számos eszközt meg is ragadott –, korábbi munkaadóm, a Dalkia Energia (ma Veolia Energia) a közepes méretű szereplők között számon tartott társaságként expanziót hajtott végre. Minden szereplő számára fontos tanulság lehet: egy erősen szabályozott piacon is meg lehet találni a lehetőséget, hogy az üzleti célokat és a társadalmi igényeket együttesen szolgálja ki egy piaci szereplő. Igaz, nagyvállalatként meglehet, hogy erre jóval kevesebb esélyünk lett volna.

Nem egyedi esetről van szó az energiaszektorban, hiszen hasonló folyamat látszik két további ágazatban, a bankszektorban és az ingatlanpiacon is. A pénzügyi területen az Erste Bank a korábban megszokotthoz képest jelentősen átalakult szabályozói és piaci környezetben csakis megváltozott piaci magatartással, jelentősen más hozzáállással őrizhette meg pozícióját, amihez kellett a tulajdonos elkötelezettsége is a rosszabb időkben.

A változásokra rugalmasan reagálni képes szereplők akár „szintet is ugorhatnak”, kihasználva az átalakuló környezet kínálta lehetőségeket.
Az ingatlanpiacon is hasonló a helyzet. A szektor rendkívüli mélyrepülést szenvedett el a válság kitörése után. Mostanra azonban a kereslet nemcsak hogy éledezik, hanem váratlan erővel támadt fel annak köszönhetően, hogy a fejlődésben lévő cégek tovább nem odázhatják el bővülési igényeiket, így most nagy tömegben jelennek meg a piacon bérlői igényeikkel. A folyamat nyertesei így azok az ingatlanberuházók lettek, amelyek helyesen mérték fel, hogy a válság közepette is érdemes új fejlesztéseket tervezniük és elindítaniuk. Eredményük jól mérhető a Váci út mentén az elmúlt két évben átadott irodaházak sikerén.

Ismét bebizonyosodott, hogy az eredményes üzletépítéshez elengedhetetlen az agilitás. A sikerhez fel kell ismerni, hogy a válság nemcsak veszélyt, hanem esélyt is jelent. Ezt pedig azok a piaci szereplők tudják kiaknázni, amelyek recessziós időszakban is elég bátrak az fejlesztésekhez vagy a terjeszkedéshez. Ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalata azt is megmutatta: azok a cégek szenvedik el a legnagyobb veszteségeket, amelyek továbbra is a más piacokon bevált sémákat kívánják alkalmazni minden egyes piacon, lényegi változtatások nélkül. Kedvezőtlenné váló üzleti környezetben a rugalmatlanság sokszor automatikusan defenzív piaci magatartáshoz vezet, ami könnyen tartósan veszteséges működést eredményez.

Sikeresebben alkalmazkodtak a megváltozott környezethez azok a cégek, amelyeknél a magyar leányvállalatok vezetői el tudták érni, hogy az őket érintő stratégiai döntések során a döntéshozók nyitottak legyenek, megértsék és el is fogadják a helyi igényeket. Ehhez egyszerre van szükség a rugalmasságot elfogadó és támogató vállalati kultúrára, valamint a helyzetet helyesen felmérő helyi vezetőkre.

A Magyarországon tevékenykedő nemzetközi hátterű vállalatok esetében tehát kulcsfontosságú tényező az irányítási struktúra működésének logikája. Az elmúlt évek átalakulásának nehézségei, majd az újabb konjunkturális időszak beindulása mindennél jobban rávilágított arra, hogy a stratégiai döntések delegálása a leányvállalatok szintjére olyan nagyfokú rugalmasságot nyújt az érintett vállalatoknak, amely az elkövetkező években fordítható le üzleti sikerre.