A foglalkoztatás bővítése kiemelt szempont a kormányzati gazdaságpolitikában. Ennek minden bizonnyal vannak ideológiai okai, de praktikus tényezők is szerepet játszanak abban, hogy a foglalkoztatáspolitika kitüntetett szerepet kapott.
A „munkaalapú társadalom” ideája nem csupán egyfajta konzervatív világképet jelent, de makropénzügyi szempontból is könnyebben menedzselhető, mint a jóléti állam ideológiájából következő univerzális segélyezési politika. Rövid és középtávon legalábbis biztosan – a hosszabb távú perspektívákra pedig érezhetően kevesebb figyelem fordítódik a mostani meglehetősen bizonytalan nemzetközi környezetben.
A kormányzati szándéknyilatkozatokból kivehetően a foglalkoztatáspolitikának jelenleg két kitüntetett célcsoportja van: egyrészt a fiatal munkanélküliek csoportja, másrészt a közfoglalkoztatottaké, akiket a normál munkaerőpiacra kíván visszavezetni, illetve beléptetni a kormány. Ehhez az ígéretek szerint a hazai költségvetési pénzek mellett uniós források is rendelkezésre állnak majd, és a tervezett intézkedések középpontjában a szakképzés átalakítása, a munkaerő-piaci igényekhez idomuló szaktudást biztosító képzések felfuttatása áll majd. Ez szépen hangzik, ugyanakkor ismerősen is – ilyen típusú szándékok már hosszabb ideje szerepelnek a mindenkori magyar kormányok foglalkoztatáspolitikai ígéreteinek palettáján.
Az ördög persze a részletekben rejlik.
Mert mit is jelent pontosan az, hogy a magyar hiányszakma-felmérések listájának élén már sok éve a szakmunkások szerepelnek? Első pillantásra azt hihetnénk, ez felszólít bennünket a szakmunkásképzés bővítésére, szemben a gimnáziumi vagy a felsőfokú képzéssel.
Csakhogy a munkaerő-piaci igényeket kicsit jobban megismerve kiderül: a munkaadók túlnyomó többsége nem akármilyen szakmunkást keres, hanem olyan szakképzett munkavállalót, aki rugalmas, új technológiák és ismeretek elsajátítására folyamatosan képes, önállóan tud felelős döntéseket hozni, továbbá használható angol- és/vagy németnyelv-tudása van, azaz nyelvileg is képes megbirkózni a gyors változásokból adódó váratlan feladatokkal. Nos, az ilyen szakmunkások általában érettségizettek, miközben a magyar munkanélküliek és közfoglalkoztatottak táborában közel 70 százalékra tehető azoknak az aránya, akiknek nincs érettségijük (ráadásul többségük legfeljebb általános iskolai végzettséget szerzett).
Más szóval, a mai mintegy 200 ezer közfoglalkoztatottnak a zöme a normál munkaerőpiacon csak nagyon kis eséllyel jut álláshoz. Számukra lehetőséget általános képzési szintjük emelése jelentene, azt azonban jól tudjuk, hogy felnőttkorban, különösen az évtizedek előrehaladtával ez egyre nehezebben megoldható. Valójában a munkanélküliek és a közfoglalkoztatottak ma együttesen félmilliósra rúgó tábora csak igen kis mértékben csökkenhet, hiszen nálunk a pótlólagos munkaerőkereslet konjunkturálisan jó időkben is a képzett és rugalmas munkaerő iránt mutatkozik – akkor is, ha éppen szakmunkásokat vagy sofőröket keresnek formálisan. Arról nem is beszélve, hogy a kereslet és a kínálat földrajzi értelemben is feltűnően különbözik egymástól, a fizikai mobilitási korlátokat pedig a hazai munkaerő köztudomásúan nehezen tudja megugrani.
A munkaképes korú lakosság gyorsuló ütemű csökkenése aligha enyhít ezeken a gondokon, és további munkaerő-piaci részvételre ösztökélő szankcióktól sem várhat már sokat a kormány, hiszen az ebből adódó aktivitás feltűnően megnőtt az elmúlt években. Ha pedig munkaerő-piaci bevándorlással nem számolunk, akkor csak hosszú távon, az általános képzési rendszer javításától lehet pozitív irányú változásokat remélni. A szakmunkások munkaerő-piaci kilátásai tehát ígéretesek lehetnek, de ez csak a képzett és folyamatos tanulásra képes szakmunkásokra érvényes, akik jellemzően legalább érettségizettek.
VG-Páholy-tagok: Ablonczy Balázs, Bartha Attila, Bod Péter Ákos,
Hegedűs Miklós. Megjelenés minden szerdán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.