Makroretro: a külkereskedelem adta álláshelyek

A világméretű helyváltoztatás már legalább egy évszázada sokkal jellemzőbb az árukra, mint az emberekre. Az érintkezés kiterjedésével a nemzetközi áruforgalomban a vándorlásra kelt népek lélekszámánál sokszorta több termék „indul útnak”. Igaz, akadályokat mindkét mozgás útjába szoktak állítani, ezért írta Ferenczi Imre, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkásvándorlásügyi szakreferense kilencven évvel ezelőtt, hogy „a Nagy Háború óta a legtöbb ország saját belátása szerint újabb és újabb szabályokat alkot állampolgárai ki-, a külföldiek bevándorlására, ezáltal a többi állammal szemben támasztott elvárásaik, ha lehet, még kiáltóbb ellentétben állnak saját eljárásaikkal, mint a vámpolitika terén”. Azóta a legtöbb vámsorompót kiiktatták, a szabadjára engedett külkereskedelem a kisebb méretű gazdaságokban vezérlő tevékenységgé lépett elő.

Ha nem ragad vándorbotot Ferenczi Imre kortársa, bizonyos Wassily Leontief a húszas évek derekán – miután megismerkedett a szovjet állam népgazdasági mérlegeinek előmunkálataival –, és ha tarisznyájában nem lapulnak mátrixok, valamint a proletárállam erőszakszervezetének tagjai nem engedik távozni, akkor a forrásfelhasználás-táblák megalkotása másvalaki számára hozott volna Nobel-díjat. Így viszont 1973 óta világszerte polgárjogot nyertek az input-output táblázatok, és meghonosodtak a hivatalos statisztikákban is.

Korunk számos terméke nem egyetlen országban készül, hanem a feldolgozás szakaszai szerint országról országra vándorol, míg késztermékké nem válik. Amíg el nem készülnek, addig köztes termék a minősítésük, és egyértelmű, hogy nemzetközi áramlásuk bonyolítja a számbavételt. A külkereskedelem tényezőinek tartalmi összetevői közül a munka többé nem csupán kétféleképpen jelenhet meg: nem csak az export hazai munkatartalmát és az import külföldi munkatartalmát adhatja. A termékek nem egy országban készülnek (például kizárólag kivitelre), hanem a feldolgozás különböző szakaszai szerint egyik országból a másikba kerülnek.

A köztes termékek megjelenésének következtében ezért a befektetett munkák további újabb három válfaját kell figyelembe venni: az exportban megtestesülő külföldi munkát, az importba korábban befektetett hazai munkát, valamint az import előállításához harmadik országban (külföldön) igénybe vett munkát.

Így ha felvetődik a kérdés, hogy milyen hatást gyakorol egy-egy gazdaság foglalkoztatottságára az ország részvétele a nemzetközi árucserében, többféle kombinációt kell megvizsgálni. Ezt tette a Denison Egyetem (Ohio) kutatója, Hsziao Csiang, aziránt érdeklődve, hogy milyen mértékben teremthet munkahelyeket egy-egy ország bekapcsolódása az áruk és szolgáltatások határokon átnyúló forgalmába. Míg a nemzetközi migráció naprakész számbavétele statisztikai eszközökkel szinte lehetetlen, addig az áruk áramlásának háttere kiolvasható a forrásfelhasználás-táblákból. Ezek megmutatják azt is, mekkora munkahányad testesült meg az egyes országokon belül az ágazatok között áramló köztes termékekben, a köztes és a végtermékek különválasztása is a termékáramlás adatai alapján végezhető el.

A táblák tükrözik a végső felhasználás változásait (beleértve az exportot) is. Kiegészítő táblázatok találhatók továbbá a foglalkoztatottságra, amelyek feltüntetik mind a ledolgozott órák számát, mind a foglalkoztatottak létszámát, így nemzetgazdasági szinten lehetővé teszik az egész ország exportjához nyújtott munkatartalom meghatározását. Ezek nemcsak az ágazatok közötti, hanem a regionális és a nemzetközi kapcsolatokat is felfedik, vagyis megengedik, hogy egy-egy ország teljes külkereskedelmének munkatartalmára következtessünk, beleértve a köztes termékek cseréjét is.

A kutató számításai szerint 2009-ben a legtöbb országban a külkereskedelemnek köszönhetően több állás jött létre külföldön, mint belföldön (azaz fölényben volt az import, továbbá az export importtartalma, valamint az import harmadik országban előállított importtartalma révén létrejövő teljes külföldi foglalkoztatottság). Ha a külkereskedelem által gerjesztett „hazai” foglalkoztatást a teljes foglalkoztatotti létszámhoz viszonyítjuk, a kis méretű, nyitott gazdaságoknál tekintélyes arány fedezhető fel. A rangsorban 2009-ben Szlovákia volt a listavezető 34 százalékkal, Magyarország a hatodik helyen állt 28,4 százalékkal (Csehország, Tajvan, Belgium és Írország után), míg az utolsó helyekre Japán (6,8), az Egyesült Államok (5,1) és Görögország (4,3) került. A köztes és a késztermékek külkereskedelme által generált munkahelyeket illetően megállapítható: a köztes termékek révén létrejövő állásokat az összes külkereskedelemhez köthető árukhoz viszonyítva szembeszökő a kis méretű gazdaságoknál (Belgium, Írország, Magyarország és Szlovákia) tapasztalható magas arány.

Az újabb és újabb átfogó kereskedelmi megállapodások előtt üdvös lenne, ha az esetleges hatástanulmányok kitérnének a szerződéseknek a foglalkoztatottságra gyakorolt várható hatásaira is. Igaz, előfordulhat, hogy az Európai Unió ezen a téren eltérő adottságú, munkanélküliségtől sújtott tagállamainak elvárásai kiáltó ellentéteket hoznának felszínre. Ráadásul az is megeshet, hogy az emberek ki- és bevándorlásánál tapasztalt feszültségek nemhogy csillapodnának, hanem velünk maradhatnak.