Meccset nyerni nem tud

Két éve a kormány bejelentette, hogy a 2014-től 2020-ig tartó időszakban összesen 135 milliárd forintot biztosít a 16 kiemelt sportágnak. Köztük az ökölvívásnak is, amelynek 2020-ig 5,7 milliárd forintos állami támogatás jut. Cserébe, és ezt a felek nem győzték hangsúlyozni, az állam minden korábbinál többet követelhet. Ennek tükrében beszélgettünk Csötönyi Sándorral, a Magyar Ökölvívó-szakszövetség 1996 óta regnáló elnökével.

Tudva, hogy ez volt az első világbajnokság, amelyet kvalifikáció előzött meg, csalódás, hogy meccset sem nyertek a fiúk Dohában?

– Mindössze ketten kvalifikálták magukat, mindketten szoros mérkőzéseken búcsúztak, ráadásul korábbi vb-érmesektől kaptak ki, úgyhogy csalódásnak nem nevezném. De nem is örülünk neki.

Ha valamikor, most igazán a rosszkor jött a leszereplés. Hiszen hónapok óta a bírálatok kereszttüzében áll.

– Sértett emberek próbálják befolyásolni a közvéleményt, akik szerint nyilván mindenért én vagyok a hibás, de jelzem, akkor is én voltam az elnök, amikor Kokó vagy Madár Budapesten világbajnok lett. Továbbá a felszín alatt nagyon erős az utánpótlásunk, nincs olyan korosztályos világverseny, amelyikről ne hoznánk érmeket, főleg a négy kiemelt akadémiánk szerepel nagyon jól.

A reflektorfényben viszont nem ők állnak, akik pedig igen, azok tényleg elmaradnak a régi sikerektől.

– Én lennék a legboldogabb, ha 2000 után ismét lenne olimpiai érmünk, és hiába nincs még kvótánk, biztos vagyok benne, hogy a hátralévő kvalifikációs tornákon szerzünk néhányat. Hiszek az erőtartalékainkban, hiszen például 2000-ben, Sydney előtt is az utolsó szalmaszálat kapta el Erdei, Balzsay vagy Lakatos. És lett is érmünk az olimpián.

Tényleg kikerülhetnek a kiemelt sportágak köréből?

– Miért kerülnénk ki? Mi már az eredeti tizenegy sportágban is benne voltunk, mégpedig az azt megelőző öt év összesített hatodik legeredményesebbjeként. A kizárás lebegtetése aljas blöff volt. Kicsivel türelmesebbnek kellene lenni, én pedig tudom, hogy a magyar bokszban megvan az az erő, ami kirángat minket a mostani helyzetből.

Talán korábban be kellett volna kapcsolódni a nemzetközi szövetség által életre hívott félprofi sorozatokba. Az olimpiai kvóták jó részét ugyanis ezekben osztják.

– Azt a koreai Ho Kimet, aki az AIBA igazgatójaként kitalálta a mai versenyrendszert, most rúgták ki, ez lesz az utolsó olimpia, amelyen még az ő ötletei alapján megy a kvalifikáció. Vicces, de az APB-ben bokszoló Káté Gyula két győztes meccsel kijutott volna Rióba, miközben mások végigbokszolják az évet, és rettenetesen nehéz út vezet a kvótájukig.

Ezért is kellene a WSB-t és az APB-t, az említett félprofi sorozatokat komolyabban venni, nem?

– Saját csapatot nem tudunk indítani a WSB-ben, mert nincs rá másfél millió dollárunk, a versenyzőink pedig vagy elkelnek a novemberi börzén, vagy nem. De állunk elébe, Ungvári, Gálos, Harcsa, Bacskai, Harcsa és Bernáth neve ott lesz a novemberi drafton.

A világbajnokság azt bizonyította, hogy a bírók is a WSB-ből és az APB-ből jöttek, és azokat segítették, akiket onnan ismernek.

– Persze, mert abban van az AIBA pénze, így mindenki abban érdekelt, hogy az olimpián is az ő sztárjaik legyenek ott. De én hiszek a magyar ökölvívás minőségében. És az edzőinkben is, pedig rengeteg bírálat éri őket. A korosztályos bajnokságokon nevezési rekordokat döntögetünk, és nem létezik, hogy a mennyiség ne csapna át előbb vagy utóbb minőségbe.

Aztán aki feltűnik, az gyorsan el is megy profinak.

– Sajnos nincs sportág, amelyik folyamatosan olyan vérveszteségeket szenvedne el, mint az amatőr ökölvívás. Csak az elmúlt években Szellő Imi, Darányi, Harcsa Norbi vagy Darmos választotta a hivatásosokat. Őket nem tudjuk évről évre pótolni, hiszen az amatőr bunyóból csak az tud megélni, aki nemzetközi eredményt jegyez, oda viszont el kell jutni, és addig sem kapják a fiúk ingyen a parizert a boltban.

Az ő támogatásukra kellenének a szponzori pénzek.

– Csak az elmúlt években a támogatóink közül az MVM és az Eximbank más sportágra nyergelt át, mindenütt melegek a kilincsek, annyit járok, nincs rá jobb szó, tarhálni. De az egyéni sportok sajnos kimaradtak a TAO-körből, így nincs más választásunk, vadászni kell a szponzorokat.

Erre szokták azt mondani, hogy engedjék be a politikát, és rögtön lesz pénz…

– Önmagában nem rossz az, ha politikus vállal a sportban szerepet, de ha csak a nevét adja, az nem elég. Én az ökölvívás érdekében mindig mindenkivel próbáltam jóban lenni, volt, akivel szerencsénk volt, és ne felejtsük el, sokan azt is felismerték, hogy a boksz fogadja be a legtöbb hátrányos helyzetű fiatalt. De meccset nyerni nem tudok, hiába megyek bele a közelharcokba. (X)