Új rangsort hozott a társadalmi felelősség

Mivel magyarázzuk, hogy az idén csak egy kicsivel teljesítjük túl a tervet? – ezen töprengett egy ismert magyar vállalat középvezetője kollégájával. Náluk ugyanis a túlteljesítés már kevés. Ez elvárás. A mérték a lényeg. A bónusznál, az elismerésnél különösen. „Nem csak a pénz teszi a jó vezérigazgatót” – szólt a Világgazdaság egyik cikkének címe a múlt héten. Vagyis az élet bonyolultabb ma már a cégvezetők számára is, mint volt néhány évvel ezelőtt.

Idáig egy szempont számított – sokaknál ez most is így van –, mégpedig az, hogy mennyi a profit. Ha az kellően nagy volt, a jutalom sem maradt el. Tőzsdei cég esetében szárnyalt az árfolyam, kevésbé nyitott cégnél belül ünnepeltek és jutalmaztak. Ha volt profit, volt minden. Most új „divat” hódít a cégek megítélésében: már azt is nézik, hogyan jött össze a haszon. Társadalmilag is felelős gazdálkodással vagy a környezeti erőforrások, a munkatársak kiszipolyozásával. Az új szemlélet lassan, de biztosan hódít: a multinacionális cégek kapcsoltak legelőször – talán mert az ő lelkiismeretük volt a legrosszabb? –, és a vállalati kultúrába, filozófiába elkezdték bevezetni a társadalmi felelősség, a fenntarthatóság fogalmát is. Volt, ahol kényszerből – ha már ez az elvárás, legyen –, és volt, ahol meggyőződésből, azt állítva, a kezdeti pluszköltségek szép lassan termelési előnnyé, értékes árfolyamnövelő tényezővé válnak.

Nagyot fordult a világ. Hogy mekkorát, az például a Harvard Business Review legújabb vezérigazgatói rangsorában látványosan tetten érhető: azok törtek előre, akik társadalmilag is felelősen irányítanak. Tavaly még Jeff Bezos, az Amazon főnöke volt az élen, az idén már csak a 87. helyre volt elég a sok profit. Hogy miért ez az óriási változás? Megváltozott a rangsorolás metodikája: idén az ESG-mércét alkalmazták. Az ESG az Environmental, Social and Governance szavak rövidítése, azaz a cég környezeti hatását, szociális teljesítményét és az irányítási módszereit is figyelembe vették. Ez 20 százalékkal esett a latba egy-egy cégvezető teljesítményének értékelésekor. A nagyobb részt tehát továbbra is a pénzügyi teljesítmény tette ki, ám ez a változatás elegendő volt ahhoz, hogy alapjaiban átrendezze a sorokat. Az új szemléletű lista élére például nem egy amerikai sztármenedzser került, hanem a dán Novo Nordisk gyógyszeripari cég vezére, Lars Rebien Sorensen. Pénzügyi teljesítménye sem rossz – az alapján hatodik lett volna –, ám fejlődő országokat támogató árpolitikája, transzparens és visszafogott lobbizása s kíméletes állatkísérletei a vezető helyre repítették. És ami a lista igazi érdekessége: az első tíz helyezett közé az idén csak három USA-beli cég került be (tavaly hét volt), egy hely jutott Japánnak, a többit az európai cégvezérek szerezték meg. Vagyis 6:4 Európa javára. Elfogadnánk ezt a gazdasági versenyben is, nem?

Az üzleti eredményekben azonban fölényesen vezet Amerika. Európa, az öreg kontinens a lesajnált, gyengülő versenytárs szerepébe kényszerült. A szociális megfontolások itt hagyományosan erősebbek, mint a tengerentúlon bárhol, így alakult történelmileg. És ma már a környezeti szempontok is fontosak. Ezekre idáig úgy tekintettek, mint költségnövelő s ezért versenyképességet rontó tényezőkre. Lehet, hogy ezt a nézetet is felül kell bírálni? Jó lenne... A gyakorlatban azonban a profit az úr. Nehéz lemondani pár fillérről is csak azért, hogy majd egyszer jó legyen. Vagyis még nem dőlt el, hogy vajon a társadalmi felelősségvállalás az, ami magasabb profithoz vezet, vagy a magasabb profit az, ami lehetővé teszi a felelős vállalati magatartást. Bármelyik válasz is a helyes, a trend mégiscsak a környezetre is tekintettel levő magatartásnak kedvez. Vagyis váltani kell. Igaz, ha ehhez nincs meg az üzleti haszon, akkor az új típusú főnök csődbe viheti a felelősen gondolkodó csapatát is. S akkor a felelős fogyasztókról, a kényszerű árérzékenységről még nem is beszéltünk.