Büntetés bármi áron

Egy ideig mindenki azt hitte, hogy a kormány végül meggondolja magát, és mégsem kell a kisboltokon kívül mindenkinek zárva tartania vasárnap. A magyar üzletláncok helyzetbe hozásának és a multik kicsinálásának terve azonban nem jött be: egyedül a kisboltok forgalma esett vissza március közepe óta, minden más üzlettípusnál bővülés tapasztalható. Nem elég, hogy a magyar láncok bukdácsolnak, a kormány kénytelen volt feladni az élelmiszerlánc-felügyeleti díj sávos emelésének ügyében folytatott harcot is. A nagy cégek életének megnehezítésére progresszívan megemelt adót Brüsszel felfüggesztette, és a kabinet belátta: itt nem nyerhet. Emiatt csak idén több mint húszmilliárd forintot bukott a büdzsé.

Így aztán egyre valószínűbbé vált, hogy nem tudják folyamatosan veszteséges működésbe taszítani a multikat. Vagyis úgy tűnik, hiába fogadták el azt a törvényt, amely szerint kipenderíthetik azokat a láncokat az országból, amelyek két évig nem termelnek profitot. Márpedig fölöslegesen csak nem alkotnak meg egy ilyen törvényt. Nem csoda, hogy a jogalkotó éktelen haragra gerjedt, és most több ezer munkavállalót vetetnének fel a kiskereskedelemben tevékenykedő cégekkel. A kabinet terve szerint ugyanis a nagyobb boltokban 70 négyzetméterenként kellene lennie egy dolgozónak, mert a vásárló a legfontosabb – meg persze a foglalkoztatás bővítése. Vagyis éppen a hatékonyságot készülnek büntetni, azt, amire a piacgazdasági viszonyok ösztönöznek egy vállalatot. De ha több ezer új állást lehet teremteni ezzel, akkor nem kérdés, hogy bele kell vágni.

Most a legtöbb kiskereskedelmi szektorban tevékenykedő cég azt reméli, hogy végül nem lesz ilyen törvény. Ha lesz, akkor a magyarországi piacgazdasági viszonyok fennmaradásában még a mai napig hívő maroknyi közgazdász is elveszíti minden reményét. Ha mégis visszakozik a kormány, akkor viszont teljesen fölöslegesen rombolta tovább Magyarország befektetői megítélését. Hiszen pusztán már az ötlet belengetésétől visszarettenhettek a magyarországi befektetésben gondolkodó cégvezetők, akik később is emlékezni fognak arra, kik okoztak nekik fejfájást.

Még tavaly szilveszterkor ironikusan azt írtuk, hogy a 2016-os új törvény már így fog szólni: „Minden vállalatnak el kell hagynia Magyarországot, amelynek T betűvel kezdődik a neve, és escóra végződik, valamint A betűvel kezdődik és uchanra végződik.” Nos, ha most még nem is tartunk itt, kétségtelenül egyre közelebb kerülünk ehhez. Pedig a multik nemcsak hatékonyabbak, hanem magasabb bért is fizetnek a dolgozóknak. Egy nemrégiben készült elemzés szerint az Aldi több mint kétszer annyi pénzt fizet a munkavállalóknak, mint a magyar láncok, de a Lidl, a Penny és a többi nagyvállalat is magasan veri a hazai cégek átlagfizetéseit. Az Auchan pedig nemrég jelentett be nagy mértékű béremelést, de mindez keveseket érdekel. Az viszont nem kérdés, hogy csökkenni fognak a bérek, ha több embert kell foglalkoztatni.

A széles termékpaletta, a kényelmes bevásárlás, a relatív alacsony árak, vagyis minden a multik mellett szól a kiskereskedelmi szektorban, ezért a piaci logika alapján sosem fogjuk megérteni, miért kell egyre nehezebb szabályozási környezetben működniük.

Azt ma már csak remélni tudjuk, hogy az összes ágazatban valóban be tudják tartani a nagyvállalatok korábbi ígéretüket, miszerint kormányokon átívelően terveznek Magyarországon, s néhány (vagy sok) váratlan nehézség miatt nem hagyják itt az országot. Ha mégsem így történne, hát öröm az ürömben, hogy még pár hasonló ötlet, és a kormány eléri egyik legfontosabb célját, a teljes foglalkoztatást. Akkor azonban már nem a Tesco vagy az Auchan foglalkoztatja majd a törvényben négyzetméterre pontosan előírt sok-sok munkavállalót, és az is biztos, hogy búcsút inthetünk a kapitalizmus többletgazdaságának. De ne búslakodjunk: ha a boltban véletlenül nem találjuk majd a Túró Rudit, azonnal segítséget kapunk. Könnyebbé válik az élet. Olyan könnyűvé, mint amilyen régen volt.