Bármerről nézzük is, a versenyképességről szóló felmérésekben immár bérelt helyünk van a középmezőnyben. Legyen szó akár az egyes tényezőket patikamérlegre tevő tudományos számításokról, akár a gazdaság szereplőinek komfortérzetét firtató közvélemény-kutatásról, a végeredmény ugyanaz. Olyan ez, mint a Tour de France vagy annak magyarosított változata, a Tour de Hongrie: a szökevények elhúztak, mi pedig évek óta rendületlenül utazunk a bollyal.
Felvesszük a sebességet, de az a plusz mindig hiányzik, amellyel robbantani lehetne, azaz magunk mögé utasítani igazi versenytársainkat, a régió országait. Ez egyelőre nem megy. Hogy ez a bicikli hibája, vagy a nyeregben ülőké, azon hosszasan lehetne lamentálni. A közepes helyezésekből, az apró előrelépésekből, illetve a gyakoribb visszacsúszásokból az viszont kitűnik, hogy a szerkezet finomhangolása nem tökéletes. Tegyük hozzá: sosem volt az, mert akkor a visszapillantó tükörből láthatnánk üldözőinket. Valami mindig közbejött és folyamatosan közbejön.
Szingapúr, Svájc, Amerika és a skandináv országok mindig kikerülik a kátyúkat, a titánvázas versenybiciklijüket a mi mountain bike-unkkal utolérni eleve reménytelen. A boly elejére törni viszont korántsem az. Magyarország külső megítélésében visszatérő elem a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika. A hitelminősítők negyedik éve tartják bóvliban az országot, noha az állampapírpiacunk likvid, a hozamok után lassan mikroszkóppal kell kutatni.
A keresletre sem lehet panasz. Ha lanyhulna, akkor attraktív ötletekkel, a nála fölöslegesen parkoltatott pénzek átterelgetésével besegít a jegybank. Monetáris eszköztárából előránt egy aduászt, amire a piaci szereplők bedobják a lapjaikat. A pénztárgépek bekötésének piacfehérítő hatásán, az árukövető ekáerrendszer sikerén felbuzdulva hamarosan már a vállalati pénzmozgásokról, minden egyes számláról és annak kifizetéséről információt kér és gyűjt az adóhivatal. Nem lehet kifogás ellene, amennyiben szektorsemlegesen teszi, és az adatok, a pénzmozgások online ellenőrzéséből a társadalom számára fontos gazdasági előnyt fabrikál. Olyannyira, hogy hamarosan már az adóbevallással sem kell majd vacakolni, azt is elintézi helyettünk a NAV.
A versenyképességi szempontból kiemelten kezelt adminisztrációs terhek csökkentése mindig napirendre kerül. A nálunk megtelepedett és kiemelt figyelmet nem élvező vállalatok visszatérő panasza ez. A kevesebb bürokrácia egyenlő nagyobb hatékonyság képlete a magyar viszonyok közepette nem tud érvényesülni. Kiirthatatlan ugyanis a bizalmatlanság és az az attitűd, hogy a könnyítésekre adott automatikus válasz a trükközés, a visszaélések elszaporodása, amelynek a számláját százmilliárdokban mérik. Ez a csiki-csuki, a mögötte megbúvó bizalomhiány alapjaiban mételyezi a magyar gazdaságot. A kiszámíthatóság megfoghatatlan fogalom, erre hivatkozva a hitelminősítők is halogathatják Magyarország befektetői kategóriába sorolását.
Kétségtelen, az ő befolyásuk a külföldi vállalatok beruházási döntéseire nagyobb, mint a Világgazdasági Fórum, a svájci IMD Business School vagy a Világbank versenyképességi rangsorát összeállítóké. (Más kérdés, hogy például Ruanda, Kazahsztán és Azerbajdzsán miként kerülhetett elénk a listán, bár a keleti nyitás igényét ez alátámasztja.)
A kiszámíthatóság alapvető igénye a gazdaság szereplőinek. Abba nem fér bele a protekcionizmus, és az olyan versenytorzító hatású ad hoc döntéseknek sincs helyük, mint a cigaretta szálankénti négyforintos adójának bevezetése, a hipermarketek feltöltése munkanélküliekkel vagy a külföldi energiaszolgáltatók kitessékelése. Ez is tükröződik a versenyképességi listákon mutatott helyezésünkben.
A versenyképességet a költség-haszon elemzések oltárán feláldozni hosszú távon nem bölcs döntés, mint ahogy a dopping használata sem az. Tartós eredményhez a kátyúk betömése, az aszfalt kisimítása vezet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.