A kormány már keresheti a megfelelő megoldást a legutóbbi választások legfőbb csodafegyvereként bevetett rezsipolitika korrekciójához, amelyet az EU kér a kabinettől. Normális körülmények között ez nem igazán okozhat komolyabb fejtörést, hiszen pontosan megjelölték azokat a költségtételeket, amelyeket a rezsipolitikához kreált árszabályozásnál módosítani kell.
Csúfos politikai kudarc lenne azonban, hogy alig két évvel a nagy vívmányként és a nem ortodox gazdaságpolitika gyermekeként megszületett rezsicsökkentést szép csendben vissza kellene fordítani. Az EU változtatásra megjelölt tételei a szakma számára egyértelműen világosak, de a szélesebb közvélemény számára egyáltalán nem az, hogy a lakossági gáz- és villamosenergia-árainak politikai indíttatású, mintegy 25 százalékos csökkentése valójában a tényleges gazdasági feltételek megerőszakolása, a normális piaci működéssel ellentétes, és olyan „ajándék”, amely a kedvező fogadtatás ellenére is hosszabb távon éppen az érintettek érdekeit sérti leginkább.
Az EU által előírt változtatás miatti áremelés azért is tűnik politikailag vállalhatatlannak, mert a közvélemény is érzékelheti, hogy az elmúlt másfél évben az energiaszolgáltatások költségében meghatározó szerepet játszó energiahordozók világpiaci árai megfeleződtek. Statisztikák szerint az EU-átlagában a lakossági gázárak az utóbbi másfél évben 8-10 százalékkal estek. Miután a rezsipolitika nálunk megelőzte a későbbi világpiaci árcsökkenést, ebben az időszakban a hazai gázárak lényegében változatlanok maradtak.
A hazai eredményeket nem tanulság nélküli összevetni a piaci működést fenntartó hazai üzemanyagpiac áralakulásával. A rezsipolitika kényszere a hazai lakossági gázárakat egynegyedével mérsékelte, ugyanebben az időszakban a benzin fogyasztói ára 27-28 százalékkal csökkent. Ha figyelembe vesszük, hogy a benzin árának esését torzítja a literenkénti mintegy 120 forint körüli fix jövedelmi adó, akkor nálunk a piaci erők hatására a benzin ára közel 30 százalékkal lett alacsonyabb. A nagyjából ugyanazon globális hatásoknak kitett hazai gáz- és benzinárak a piaci folyamatok által mozgatott benzin esetében jobban követték a globális változásokat, mint a politikai akarattal csökkentett gázár.
A hazai lakossági gázár durván fele az EU-átlagnak, és csak a többé-kevésbé önellátó Romániában alacsonyabb, mint nálunk. Valószínűleg nem ortodox gazdaságpolitikai megközelítésre van szükség ennek a képtelen helyzetnek a megértéséhez. Különös tekintettel arra, hogy a gázbeszerzés importárai nálunk magasabbak, a forint–dollár-árfolyam a szomszédos országok valutájánál erőteljesebben értékelődött le, míg az import aránya az EU-átlagnak megfelelő.
Nem lehet kétséges, hogy az illetékesek határtalan kreativitása megtalálja az EU-követelmények formai teljesítéséhez szükséges megoldásokat anélkül, hogy változtatni kellene az árakat. De az is borítékolható, hogy a megszületendő „megoldás” tovább kuszálja az eddig is nehezen átlátható gazdasági viszonyokat, és az energiaszektor gazdálkodási követelményeit egyre inkább eltéríti a – mind a termelés, mind a fogyasztás valamennyi elemét érintő – valós teljesítménytől. A racionális gazdálkodás kiiktatása az energiaszektorból torzult, a hazai adottságoknak nem megfelelő struktúrákat hoz létre, másrészt erőteljesebben növelheti a meglévő súlyos versenyképességi hátrányokat. Az állami tulajdonlás kiterjesztését, a nonprofit jellegű gazdálkodás kierőszakolását is figyelembe véve a szektor kilátásai nem éppen reménykeltők.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.