Rossz gazda

Két okból is nagy hiba lenne a Központi Nukleáris Alap (KNA) folyamatos feltöltésére szánt pénzt a rezsicsökkentés eredményeinek megtartására, folytatására fordítani. Szerencsére ilyen döntés még nincs, egy sokak által vitatott terv viszont van.

Az egyik ok az árképzésbe való további beavatkozás lenne. Egy ilyen átcsoportosítással a lakossági áramtarifa még jobban eltávolodna az indokolttól, még tovább torzulna a piac. A hatósági tarifa ellenzői szerint a piacinál alacsonyabb ár takarékosság helyett kényelmes felhasználásra készteti a lakosságot. Ráadásul a jelenlegi hazai megoldás olyan, hogy a tehetősebb és sokkal többet fogyasztó háztartások tulajdonosai indokolatlanul jutnak olcsóbb áramhoz, a valóban rászorulók azonban nem egy nekik kialakított szociális rendszeren keresztül kapnak segítséget, hanem annak az árpolitikának a részeként, amely az összes lakossági és néhány más felhasználót is rászorulóként kezeli.

Eddig azonban még élhetett az az illúzió, hogy e rendszer fenntartható. Ennek az illúziónak az első döfést egy uniós elvárás adta, amely szerint vissza kell illeszteni a tarifákba az azokból versenyellenes módon (az árcsökkentés érdekében) kihagyott rendszerhasználati díjakat. E visszaillesztés ugyanis áremelést jelentene. A második döfést az elsőből adódóan az adná, ha ezen áremelés elkerülésének érdekében külső forrást kellene igénybe venni. Egy ilyen lépés – akármilyen forrást választana is a szabályozás – annak a nyílt beismerése lenne, hogy jelenlegi formájában a hatósági áramtarifa mégsem tartható fenn. Ez egyszerre gyakorlati és elvi probléma.

A vitaanyag szerint a KNA rovására való pénzátcsoportosítással nagyjából évi mintegy 20 milliárd is szétfolyhatna a „rezsicsökkentés eredményeinek megvédése” címén. Konkrétan az történne, hogy Paks amennyivel kevesebbet fizet be a fenti alapba, annyival adná olcsóbban az áramát. Nem tudni, hogy erre mennyi ideig lenne szükség, de az tartósnak ígérkezik, amit ellensúlyozni akarnak vele, vagyis a rendszerhasználati díjak újbóli megfizettetése miatti áremelési kényszer. Az alap feltöltése talán akkor indulhatna újra, ha valamely más okból esne a lakosságnak eladott paksi áram ára. Erre is van elképzelés az említett tervben, s ez egy piacilag talán el is fogadható megoldás. E szerint a paksi áramot önköltségi áron kapná a lakosság. Igaz, úgy tűnik, a két eszközt párhuzamosan, nem pedig egymást váltva szeretnék bevetni azok kigondolói.

A másik fő ok, ami miatt hiba lenne a KNA terhére megóvni a rezsiszintet, az az, hogy az érintett forrást nem szabadna megcsapolni. Amit ma nem teszünk hozzá a paksi nukleáris hulladékok későbbi kezelésére, tárolására és az atomerőmű lebontására félreteendő összeghez, azt később mindenképpen pótolni kell. Igaz, elképzelhető olyan vészhelyzet, amikor hozzá kell nyúlni egy más, fontos dologra gyűlő és nehezen pótolható pénzhez. Csakhogy most nincs semmiféle vészhelyzet.

A Miniszterelnökség szerint egyébként szó sincs hibáról. Mint közölték, egy olyan egyensúlyi modellről egyeztetnek, amelyben az elért szinergikus hatások és pénzügyi megtakarítások a szolgáltatások fejlesztéséhez és a rezsicsökkentés folytatásához biztosítanak fedezetet. Ahhoz a rezsicsökkentéshez, amely egyszerre jár jelentős társadalompolitikai és szerteágazó, kézzelfogható gazdasági előnyökkel, amelyek Magyarország fejlődését szolgálják.

Végül is, ez jól hangzik. Mindazonáltal megnyugtató lenne, ha e szerteágazó előnyök között szerepelne a nukleáris hulladékok biztonságos tárolása is. Igaz, ehhez a modell megfogalmazóinak be kell látniuk, hogy az alapot nem szabad megcsapolni. Viszont mérlegelhetnék, hogy nincs-e ideje átállni egy piactorzítások nélküli, igazságos közműszolgáltatásra, az arra anyagilag rászorulókat pedig e rendszeren kívül megsegíteni.