A novemberi párizsi terrortámadás és az Európát érő menekültáradat az igen feszült észak-afrikai és közel-keleti politikai és gazdasági helyzet legújabb tünete. Ezek a fejlemények semmiképp sem tekinthetők egymástól függetlennek. Máshol is dúlnak konfliktusok, világszerte közel 60 millió embernek kellett elhagynia otthonát.
Továbbá minden bizonnyal 2015 lesz az eddigi legforróbb év a Földön, a szélsőséges hatású El Nino a csendes-óceáni térségben időjárási vészhelyzeteket okozott. Az amerikai kamatok normalizálása és Kína lassulása világszerte erősíti a bizonytalanságot, és fokozta a gazdasági volatilitást, miközben a globális kereskedelem növekedési üteme jelentősen lassult, valamint a nyersanyagárak esése a természeti erőforrásokon alapuló gazdaságoknak okoz nehézséget.
A világgazdaság mérsékelt teljesítményének egyik oka az, hogy hét évvel a Lehman Brothers bukása után sincs még biztosítva a pénzügyi stabilitás. A pénzügyi szektor sok országban gondokkal küzd, és a pénzügyi kockázatok erősödnek a feltörekvő piacokon.
Mindent egybevetve, a világgazdaság növekedése 2016-ban csalódást keltő és egyenlőtlen lesz. A világgazdaság középtávú növekedési kilátásai is romlottak, mert a potenciális növekedést az alacsony termelékenység, az idősödő társadalmak és a globális pénzügyi krízis öröksége gátolja. A magas adósság, az alacsony beruházási szint és a gyenge bankok továbbra is terhet jelentenek néhány fejlett gazdaság számára, különösen Európában. Sok feltörekvő piaci gazdaságnak pedig továbbra is a válság után bekövetkezett hitel- és beruházási fellendülést követő kiigazító lépésekkel kell megküzdenie.
Ezen kilátásokat nagyban befolyásolja néhány jelentős gazdaság átrendeződése, amelyek át- és visszagyűrűző hatásokat is okoznak. Különösen igaz ez Kínára, amely új növekedési modellre tér át, és az Egyesült Államokra, ahol a monetáris politika normalizálása történik. Mindkét átrendeződés szükségesnek és egészségesnek nevezhető, illetve kedvező Kína és az USA, valamint a világ számára. A kihívás az, hogy ezek, amennyire lehetséges, hatékonyan és gördülékenyen történjenek.
Kína mélyreható strukturális reformokat indított annak érdekében, hogy növelje a jövedelmeket és az életszínvonalat. Peking a lassabb, biztosabb és fenntarthatóbb növekedés „új normájának” kialakítására törekszik, amely nagyobb mértékben a szolgáltatásokra és a fogyasztásra, kevésbé a nyersanyagintenzív beruházásokra és a feldolgozóiparra támaszkodik. A kínai politikai döntéshozóknak egy kényes egyensúlyt kell megteremteniük: a nehéz reformokat úgy kell megvalósítaniuk, hogy közben biztosítják a szükséges keresletet és a pénzügyi stabilitást.
Az átrendeződés egyik átgyűrűző hatását lehetett látni idén nyáron, amikor a kínai gazdaság lassulásának ütemével kapcsolatos befektetői aggodalmak további nyomás alá helyezték a nyersanyagpiacokat, és jelentős valutaleértékelést okoztak számos, a kínai keresletre támaszkodó nyersanyagexportőr számára. Ahogy csökken a kínai beruházási ütem, úgy esik majd vissza Kína kereslete a nyersanyagok iránt (jelenleg a világ vasérctermelésének 60 százalékát az ázsiai ország szívja fel). Ez hozzá fog járulni ahhoz, hogy az alacsony nyersanyagárak időszaka tovább tartson, amit a politikai döntéshozóknak kellő óvatossággal kell kezelniük, különösen a jelentős nyersanyagexportőr országokban, mint például Ausztrália vagy Brazília.
A másik jelentős átrendeződés a Federal Reserve kamatemelésével kapcsolatos. Bár a Fed is világosan jelezte, hogy a kamatok egy ideig alacsonyak maradnak, ez az átrendeződés a kedvezőbb amerikai gazdasági helyzetet tükrözi, amely a világgazdaság számára is jótékony hatású. Az alacsony kamatok a befektetők hozamvadászatát idézték elő, ami pénzügyi kockázatvállalást és a részvények, államkötvények, vállalati hitelek túlzott felértékelését vonta maga után. Ebből adódóan a Fed is kényes helyzetbe került, amelyben úgy kell normalizálnia a kamatokat, hogy közben minimalizálnia kell a pénzügyi piac szétesésének kockázatát. Ebben az esetben is jelentkezhetnek potenciális átgyűrűző hatások. Még a decemberi kamatemelés előtt a szigorodó amerikai monetáris politikára vonatkozó kilátás már magasabb finanszírozási költséget eredményezett néhány hitelfelvevőnek, beleértve a feltörekvő és a fejlődő országokat is. Ez a globális pénzügyi környezet szükséges kiigazításának a része. A folyamatot azonban megnehezíthetik a kevésbé likvid és jobban sebezhető fix jövedelmű piacok strukturális változásai, ami a túlzott piaci reakciók és zavarok előidézője lehet.
A fejlett gazdaságokon kívüli térségben az országok jobban fel vannak készülve a magasabb kamatkörnyezetre, mint régebben. Mégis aggódom amiatt, hogy milyen kapacitásaik lesznek a sokkok kezelésére. Sok feltörekvő és fejlődő gazdaság a globális pénzügyi krízisre merész, a ciklikus hatásokat ellensúlyozó fiskális és monetáris eszközökkel válaszolt. Ezek használatával képesek voltak a világgazdaság húzóerőivé válni, amikor erre szükség volt. Az elmúlt öt évben a globális növekedésnek közel 80 százalékát teremtették meg.
Ezt a politikát azonban a magánszektor eladósodásának erősödése kísérte, számos ország adóssága megnőtt, amelynek jelentős része dolláralapú. Az emelkedő amerikai kamatok és az erősebb dollár egyensúlytalanságokat okozhat, amely vállalatok fizetésképtelenségét, illetve a bankokra és az államokra is átterjedő fertőző hatást idézhet elő.
Tudjuk azonban, hogy ezen átrendeződések lefelé mutató kockázatait kezelni lehet a kereslet erősítésével, a pénzügyi stabilitás megőrzésével és a strukturális reformok megvalósításával. A legfejlettebb gazdaságoknak, kivéve az USA-t és talán az Egyesült Királyságot, továbbra is alkalmazkodó monetáris politikára lesz szükségük. Az összes fejlett gazdaságnak azonban teljes mértékben figyelembe kell vennie a szakpolitikai döntések meghozatalánál az átgyűrűző hatások kockázatát, és biztosítani azt, hogy a kommunikációjuk egyértelmű maradjon e tekintetben.
Eközben az eurózóna javíthatja a kilátásait, ha teljes mértékben megoldja a mintegy 900 milliárd euró értékű nem teljesítő hitelállomány okozta problémát, amely a pénzügyi krízis egyik legnagyobb megoldatlan öröksége. Ezen helyzet rendezése képessé tenné a bankokat arra, hogy növeljék a cégek és a háztartások hitelezésének mértékét, amivel a monetáris alkalmazkodás hathatóságát, a növekedési kilátásokat és a piaci bizalmat erősítenék.
A feltörekvő gazdaságoknak pedig a nagy cégek devizakitettségének nyomon követésén kell javítaniuk. Emellett makroprudenciális eszközökkel kellene biztosítaniuk a pénzügyi stabilitást annak érdekében, hogy erősítsék a bankok ellenálló képességét a cégek eladósodásával és a külső adósság kialakulásával kapcsolatban.
Globális szinten nagy szükség van arra, hogy egy szabályozási reformagendát valósítsunk meg, különös tekintettel az árnyékbankok transzparenciájának és felügyeletének erősítésére. Egy másik jelentős feladat is előttünk áll: a rendszerszintű, globális szinten működő pénzügyi intézmények esetében fejleszteni kell a még mindig nem megfelelő szanálási keretrendszert.
A fiskális politika terén az országoknak olyan politikát kellene folytatniuk, amely – amennyire lehetséges – rugalmas és növekedésbarát. A Nemzetközi Valutaalap továbbra is azt ajánlja, hogy a fiskális ösztönzésre megfelelő mozgástérrel rendelkező fejlett gazdaságok használják ezt az eszközt az állami beruházások élénkítésére, különösen a minőségi infrastruktúra terén. A hihető középtávú fiskális terv szintén prioritás marad, kiemelten az USA és Japán esetében.
Azon nyersanyagexportőr országoknak, amelyeknek van mozgásterük a fiskális politikai beavatkozásokra, használniuk kellene ezt az alacsonyabb árakra való gördülékeny átállás érdekében. Más országoknak a növekedésbarát fiskális egyensúlyozásra kellene támaszkodniuk, így például adó- és energiaár-reformok alkalmazása, az állami kiadások újragondolása révén, beleértve a legrászorultabbak védelmének szempontjait. Olyan nyersanyagexportőr országok, mint Chile, Kolumbia, Norvégia és Botswana a nyersanyagpiaci fellendülés időszakát arra használták fel, hogy erősítsék fiskális keretrendszerüket a sokkokkal szemben. Ez a szükséges fiskális kiigazítások ütemének nagyobb fokú ellenőrzését biztosította számukra, amellyel így képesek voltak megőrizni a növekedést. Ez egy hasznos lecke a többi ország számára.
Végül minden országnak fejlesztenie kell gazdasági struktúráját a munkaerő- és termékpiacok, az infrastrukturális, oktatási és egészségügyi rendszerek, valamint a kereskedelempolitika megreformálásával. Ezeknek a végrehajtása természetesen okos és szakszerű politikát igényel, különösen az alacsony szintű növekedéssel és nagyobb fokú bizonytalansággal jellemzett mostani időszakban. Továbbá a nemzetközi együttműködés – amelynek a szintje számos tényező (mint például a klímaváltozás, a kereskedelem, a bevándorlás és a globális pénzügyi biztonsági háló) kollektív természetéből adódóan fokozódott – most sürgetőbb és létfontosságúbb, mint valaha.
Örömmel láttam, hogy ez a szellemiség érvényesült a fenntartható fejlesztési célok szeptemberi elfogadásánál és az ENSZ párizsi klímaváltozási konferenciáján. Hasonlóképpen, a Közel-Keleten és Európában tapasztalható menekültválság nemcsak egy humanitárius problémát, hanem egy gazdasági kérdést is jelent, amely mindenkit érint. Mindannyiunk kötelessége pedig az, hogy segítsünk.
Jelentősek lesznek a világot 2016-ban érő kihívások. Megfelelő politikával, vezetéssel és együttműködéssel azonban kezelhetjük ezeket úgy, hogy az mindannyiunk számára előnyös legyen.
Copyright: Project Syndicate, 2015
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.