Devizafogó

Kínaira vették a figurát a hazai gazdaságpolitika irányítói, amely a kézilabdában általában látványos és eredményes elem, másutt azonban ez már nem ennyire egyértelmű. Néhány napja Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke a világszerte meglehetősen egyedülálló tőzsdevásárlásuk kapcsán példálózott azzal, hogy a sanghaji börze is állami tulajdonban van (más mintát nem említett).

Alig egy nappal később pedig Orbán Viktor írt alá szándéknyilatkozatot a Bank of China elnökével arról, hogy Magyarország renminbiben (közismertebb és kiejthetőbb nevén: jüanban) dob piacra kötvényeket. Ami az IMF hétfői döntése – miszerint az elszámolási egysége, az SDR devizakosarát alkotó pénznemek mellé ötödikként 2016 októberétől a jüant is beveszi, ráadásul mindjárt a harmadik legnagyobb súllyal – fényében akár trendinek is tekinthető.

Csakhogy a deviza éveken keresztül szitokszó volt a mostani kormánynál. Még élénken élhet az emlékezetünkben, amikor 2013 nyarán Orbán Viktor hibás terméknek minősítette a devizahiteleket. Azután viszont hiába is keresgélünk a memóriánkban – még ha kétségtelenül jóval korábban is történt –, hogy ellenzékben ágált volna ellenük. A kormány azért is vehemens kampányt indított, hogy Magyarország államadósságán belül a deviza uszkve 40 százalékos aránya mérséklődjön.

Ez utóbbi érdekében nyomta meg az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) a forintállampapírok kibocsátását, megolajozva azt vonzó hozamokkal, valamint azzal, hogy a többivel szemben az állam papírjainak árfolyamnyereségét nem terheli 6 százalékos egészségügyi hozzájárulás, csak a normál, 16 százalékos forrásadó. Az MNB pedig beindította a bankokat állampapír-vásárlásra ösztökélő önfinanszírozási programját.
Sikerült is e lépésekkel a deviza arányát az államadósságon belül 33 százalékra levinni, s a tervekben 2017-re a 25 százalék elérése szerepel.

E forgatókönyvbe nem tűnik beleillőnek a jüankibocsátás. Igaz, Magyarországnak komoly mértékű devizaadósságai járnak le 2016 első felében, és a közgazdasági logika szerint azokat kifizetődő lehet devizakibocsátásból befolyó pénzből fedezni. Ezen észérvek alapján értékesít az ÁKK is a lakosságnak eurós kötvényeket, és ad el devizában letelepedési államkötvényt – utóbbit nagyrészt pont kínaiaknak.

A bökkenő, hogy a kormány az ÁKK-val karöltve a legutóbbi időkig még azt vallotta, az év eleji törlesztésekhez szükséges összegeket forintállampapírok eladásából kell előteremteni. Mivel nem látszik olyan piaci fejlemény, amely ezt felülírta volna, csak arra lehet gondolni, hogy adódtak magasabb, egyelőre a kívülállók számára nem világos szempontok a devizakötvény-kibocsátáshoz való visszatérésre.

Tévedés ne essék: a magas devizaarány csökkentése üdvözlendő, hiszen az egy ország sérülékenységét növelheti. Ám azt azért meg kell jegyezni, hogy nem a devizahitel, hanem annak szabályozása volt a hibás. Egy ország fizetőeszköze pedig általában akkor szokott látványosan leértékelődni a többi pénzzel szemben, ha a befektetők valamilyen – például szabályozási, politikai – okból nem tartják megbízhatónak, kiszámíthatónak, hitelesnek annak irányítóit.

Ha viszont megvan a bizalom, akkor a deviza sem szitokszó, hanem ésszerű eszköz, amelyet igencsak ajánlatos használni. Például annak a vállalkozásnak, amelyiknek a bevételei döntő részben külföldi pénznemben keletkeznek. Számára nem vagy csak minimálisan jelent kockázatot devizában hitelt felvenni, az az úgynevezett természetes fedezettség miatt még előnyösebb is lehet, mint forintban eladósodni.

Éppen ezért lehet indokolt, hogy az MNB a januártól induló növekedéstámogató programjában fele-fele arányban forintban és devizában teszi elérhetővé a 600 milliárd forintos keretösszeget a kis- és középvállalkozásoknak. Csak remélni lehet, hogy azt tényleg elsősorban a devizabevételű cégek veszik fel. Bár annak kicsi az esélye, hogy a sok vállalkozás számára is csúfos következményekkel járó (deviza)történelem megismétlődjék, lévén, hogy most a forint- és devizakamatok közötti különbség elenyésző a kétezres évekéhez képest, vagyis nem igazán csábít annak kiaknázására.