Szorul a hurok

Az OECD-nek a jövő évi banki adatokból is táplálkozó programja újabb lökést fog adni annak a folyamatnak, amelynek célja, hogy az eltitkolt jövedelmek előkerüljenek. A Common Reporting Standard egységesíti az országok közötti adózási és bankügyi információcserét: az államok évente meg fogják egymás között osztani a náluk nyitott bankszámlák tulajdonosainak adatait, a bankszámlaegyenlegeket és a bankszámlamozgásokat – függetlenül attól, hogy a bankszámla végső tulajdonosa magánszemély vagy akár egy közbeiktatott adóparadicsomi vállalkozás nevén van-e. Tekintettel arra, hogy a programban három, egyelőre nem együttműködő ország (Bahrein, Vanuatu, Nauru) kivételével előreláthatólag valamennyi állam részt vesz, 2016-tól nagyon leszűkül azoknak a banki műveleteknek a köre, amelyekről az adózó helyi adóhatósága nem fog tudomást szerezni.

Pár évvel ezelőtt még 20 ezermilliárd dollárra tették az a pénzösszeget, amelyet a világ tehetős emberei off­shore társaságok számláin tartanak. Más feltételezések szerint akár ennek többszörösére is becsülhető az elrejtett vagyonok mértéke, vagyis nem meglepő, hogy kemény harc indult az eltitkolt jövedelmek előkerítésére. Az offshore számlákon tartott pénzek több szempontból is hiányoznak a fejlett világ országainak költségvetéséből. Egyrészt ezen vagyonok és hozadékaik után a tulajdonosaik nem fizetnek adót. Másrészt nem vesznek részt az adott országok gazdasági vérkeringésében sem, s nincsenek bevonva a jövedelemtermelő folyamatokba.

Az elmúlt pár évben összehangolt támadás indult világszerte azért, hogy a rejtett vagyonok napvilágra kerüljenek. A „háború” élharcosa a világ legfejlettebb tőkeküldő országa, az Egyesült Államok, amely az úgynevezett FATCA-rendszeren keresztül a bolygó legtöbb bankját rákényszerítette az amerikai állampolgárok bankszámlaadatainak átadására. Számos egyezmény született az Európai Unió és az OECD égisze alatt is, ezek célja, hogy a részes államok egymással banki információt cseréljenek.

Kényszerűen részt vesznek a küzdelemben a bankrendszer szereplői is: ma már egy adóparadicsomi társaságnak fejlett országban bankszámlát nyitni szinte lehetetlen vállalkozás, arról nem is beszélve, hogy az ilyen országokba irányuló vagy az ilyen országokból jövő pénzátutalásokat a fejlett bankrendszerek ma már csak nagyon vonakodva fogadják be.
Az elrettentés és korlátozás politikája nem működne hatékony ösztönzők nélkül. Az utóbbi években szinte valamennyi fejlett ország vezetett be amnesztia jellegű rendelkezéseket, hogy a forró külföldi pénzeket hazacsábítsa. Magyarország erre nagyon jó példa: az elmúlt hat-hét évben folyamatosan volt hatályban valamilyen, a külföldi pénzek adóhatékony hazahozatalára csábító amnesztiacsomag, és sokan éltek is ezzel. De bizonyára még rengeteg pénz van, amit haza lehetne hozni.

Sokan most azt a kérdést teszik fel, hogy eljött az offshore várva várt halála? Megszűnnek a rejtett számlák, és valamennyi, eddig külföldön tartott, eltitkolt pénz visszakerül a fejlett országok vérkeringésébe? Nehéz erre egyértelmű igent mondani, mert sok még a megválaszolatlan kérdés. Tud-e világszinten hatékonyan működni egy olyan rendszer, amelynek a bevezetése az Egyesült Államok oldaláról is több évig tartott, és jelentős diplomáciai erőfeszítést igényelt? Mit tudnak kezdeni az egyes országok a hirtelen rájuk zúduló tömérdek adattal? Lesznek-e menedék országok, amelyek szándékosan kimaradnak az információcseréből? Ki tudnak-e tanácsadók találni olyan struktúrákat, amelyekkel az érintett személyek az egyezmények hatályán kívül kerülhetnek?

Ha maradnak is menekülőutak, egyre nyilvánvalóbb, hogy azok lényegesen költségesebbek és kockázatosabbak lesznek a jövőben. Aki még mindig rejtve kívánja tartani a pénzét, olyan ország bankjában lesz kénytelen elhelyezni, amelyről eddig még nem is hallott. Ez pedig a szokásosnál nagyobb kockázatot jelenthet. Sokkal nehezebbé válik az ezen pénzekhez való hozzáférés is – akár készpénz, akár átutalás formájában. Sokakban fog felmerülni a kérdés: van-e még egyáltalán értelme, haszna a forró pénzeket külföldön, láthatatlanul tartani? És már azzal nagyot lépett előre a világ a pénzügyi átláthatóság útján, ha ez a kérdés felvetődik.