Az iszlám terroristák legyőzése 2016-ban

Hosszú és borzalmas volt az iszlám terrorcselekmények sorozata 2015-ben. Egy veszedelmes ideológia nevében az év minden egyes hónapjában öltek meg embereket. Januárban becslések szerint kétezer embert gyilkoltak meg a nigériai Bagában, egy autóba rejtett pokolgép 38 embert ölt meg a jemeni Szanaában, míg a pakisztáni Shikarpur egyik mecsetében ima közben 60 embert mészároltak le. Júniusban több mint 300 embert végeztek ki vagy csonkítottak meg a nigeri Diffa régióban, Kuvaitvárosban és a tunéziai Sousse-ban. Novemberben pedig csaknem 200 ember halálát okozták terroristák Szarajevóban, Bejrútban és Párizsban. Aztán december elején lövöldözés volt a kaliforniai San Bernardinóban.

A kiszélesedő terror nem korlátozódik az Iszlám Állam által elkövetett atrocitásokra, hanem globális problémát jelent. Emiatt az iszlám terrorizmus legyőzéséhez a nemzetközi közösségnek átfogó stratégiára van szüksége, amelyben a katonai erő, a diplomácia és a fejlesztéspolitika eszközeit használják fel egy biztonságosabb világ elérése érdekében. Ennek a stratégiának a legsürgetőbb pillére az Iszlám Állam felszámolása, amit nemcsak Szíriában és Irakban, hanem Líbiában és mindenütt másutt meg kell tenni, ahol a szervezet működik. Az arról szóló vitának, hogy ezt miként kell véghezvinni, nem kellene arra fókuszálnia, hogy vajon a Nyugatnak be kell-e vetnie szárazföldi csapatokat. Mindannyiunknak meg kell tenni, amire szükség van a szervezet legyőzéséhez. Az Iszlám Államot nem lehet tárgyalásokkal felszámolni, azt egy megfelelő politikai stratégiával párosuló, széles körű szövetségnek kell legyőznie.

Az Iszlám Állam a legveszedelmesebb megnyilvánulása annak a szélsőségességnek, amely évtizedek óta sújtja a világot. Olyan nemzetközi erőt kell kialakítanunk, amely képes lesz felvenni a harcot a szélsőségesekkel szemben, bárhol és bármikor bukkannak is fel. Különösen Európa számára sürgető feladat ez. Az Iszlám Állam jelentette fenyegetés ugyanis nem külső, hanem belső kihívás, és óriási érdekünk, hogy rövid és hosszú távon is felszámoljuk. Hosszú távon fel kell ismernünk, hogy a problémát önmagában a szélsőséges ideológia jelenti. Viszonylag kevés dzsihadista követi az Iszlám Államot és sejtjeit, azonban sokkal több ember vevő a világnézetükre.

Az iszlám, ahogy a hívők nagy többsége gyakorolja és hiszi, békés, tiszteletre méltó vallás. Nem tagadhatjuk le azonban azt a problémát, amellyel szembesülünk. Számos muszlim országban sok ember úgy gondolja, hogy a CIA és a zsidók álltak a 2001. szeptember 11-i terrortámadások mögött.

Alapítványom kutatóközpontja, a Centre on Religion and Geo-Politics napi szinten követi ennek a szélsőségességnek a megnyilvánulásait. A kutatások világosan rámutatnak arra, hogy ennek az ideológiának a gyökerestül való kiirtásához mélyre kell ásni. Ezért támogatom a Globális Kötelezettségvállalás az Oktatásért nevű kezdeményezést. Minden egyes országnak felelőssége, hogy előmozdítsa a kulturális és vallási toleranciát, és hogy felszámolja a kulturális és vallási előítéleteket a saját oktatási rendszerében.

Támogatnunk kell azokat is, akik szembeszállnak a szélsőséges doktrínával. Sok bátor és komoly teológus példát mutat arra, hogy az iszlám igazi tanítása miként vezethet el a modern világgal való megbékéléshez.

Létfontosságú a szövetség azon muszlim vezetőkkel, akik felkészültek arra, hogy vezessék a vallásuk kiforgatása elleni küzdelmet. Néha úgy tekintünk a Közel-Keletre, mint egy zűrzavaros térségre, amelyet el kell kerülni. De a november 13-i párizsi mészárlás megmutatta ennek a megközelítésnek az értelmetlenségét. Ehelyett úgy kell tekintenünk a Közel-Keletre és az iszlámra, mint amelyek átalakulóban vannak: a Közel-Kelet a jogon alapuló és vallásilag toleráns társadalmak felé, míg az iszlám a haladás és az emberiesség vallása felé. Így tekintve a Közel-Kelet nem egy kerülendő zűrzavaros térség, hanem élet-halál harc színtere, ahol saját alapvető értékeink forognak kockán. Ebből adódóan azokat kellene támogatnunk, akik a Közel-Kelet és az iszlám nyitott jövőjéért dolgoznak. Az öböl menti államok, Egyiptom és Jordánia a szövetségeseink: amikor a modernizáció kihívásaival kell megküzdeniük, akkor késznek kell lennünk támogatnunk őket.

Végezetül: fel kell ismernünk 2016-ban az izraeli–palesztin konfliktus megoldásának kiemelt fontosságát. Ez nemcsak önmagában fontos, hanem azért is, mert hozzájárulna a megfelelő nemzetközi és vallásközi kapcsolatokhoz, és jelentősen megerősítené a békés egymás mellett élés elvét, amelyen a nemzetközi rend nyugszik. Olyan külpolitikát kell kialakítanunk, amely a szeptember 11. utáni időszak tanulságait is magában foglalja. Egy ilyen politika felismeri az aktív elköteleződés szükségességét.

A szélsőségesség elleni küzdelemben szükség van katonai erőre, de egyben oktatásra is, hogy polgáraink és azok, akik országainkba érkeznek, megértsék, miért fontosak az értékeink, és miért fogjuk megvédeni őket. Ezt a küzdelmet meg fogjuk nyerni. Az iszlamista fanatikusok, akik elpusztítanák civilizációnkat, saját vallásuknak okoznak kárt. Nem fog sikerülni nekik sem. Világszerte az emberek túlnyomó többsége egymás mellett élést szeretne. Támogatásukkal és elköteleződésükkel a béke szelleme fog győzedelmeskedni az ideológia, a politika és a vallás felett.

Copyright: Project Syndicate

www.project-syndicate.org