Fenntarthatatlan helyzet

Az egyik legnagyobb vesztese az árupiaci termékeknek az olaj. A mára kialakult túlkínálati piaccal az OPEC (élén Szaúd-Arábiával) nem törődik, hiszen így piacokat nyer. Irán pedig friss belépőként csak tovább növeli a napi kitermelés összmennyiségét. Így jutottunk el a most látható 30 dollár alatti WTI olaj árfolyamához. Fontos tudni, hogy az olaj tavalyi maximuma alig haladta meg a 60 dollárt, de ehhez képest is sikerült feleződnie az árfolyamnak.

A jelenlegi szaúdi–iráni konfliktusnak felfelé kellene tolnia az olaj árfolyamát, hiszen a Közel-Keleten bármilyen geopolitikai feszültség az olaj árának emelkedéséhez vezetett, de ezt a hatást most kiegyenlíti az erős dollár, a bőséges készletek és a lassuló kínai gazdaság.

Ha még emlékszünk rá, az olaj lejtmenete akkor kezdődött, amikor az észak-amerikai palaolaj kitermelési volumene meghaladta a szaúdit. Ez önmagában is fájó pont volt az arab országnak, hiszen korábban még akár szabadon is, saját igényei szerint alakíthatta az olaj árfolyamát, ez a lehetősége mára erősen korlátozódott, azonban még mindig elég jó helyzetben van a kitermelési költségek miatt.

A kitermelés költsége nagyban függ a szénhidrogénmezők geológia tulajdonságaitól. És bár hivatalosan használható adat nincsen erre, a leggyakoribb becslés szerint a szaúdiak nagyjából ötdolláros kitermelési költséggel működhetnek, erre persze jönnek még az egyéb költségek (kutatás, fejlesztés stb.), de a végső költség 20 dollár alatt mozoghat. Magyarán, e szint felett a szaúdiak még nyereséget érnek az olajon. De ez nem vonatkozik az USA-ra és Oroszországra: a két országnál nagyjából 50 dollár körüli költségszinttel számolhatunk.

A jelenlegi árszint azért a szaúdiakat sem teszi boldoggá. Jelentős bevételkiesésük van, hiszen nekik sem mindegy, hogy 100 dolláron vagy 30-on adják a világnak az olajat. Az arab ország fizetőeszköze leértékelési nyomás alatt van, exportbevétele csökken, költségvetési hiánya nő, s már a nagy hitelminősítők is rontottak besorolásukon.

Folyamatosan találkozunk pesszimista jóslattal az olaj várható árfolyamával kapcsolatban, sokan 15-20 dollár közé várják, de találkozhatunk 10 dolláros célárral is, s a „ki mond nagyobbat” verseny eddig győztese a negatív olajáras prognózis volt. És bár folyton a szaúdi olajbefolyásról írok, nem szabad elfelejteni, hogy az OPEC több országból áll. A nigériai olajminiszter például a rendkívüli OPEC-ülés összehívását sürgeti más tagállamokkal együtt. Erre legkorábban februárban kerülhet sor, de ez még erősen kérdőjeles, az viszont biztos, hogy ha megtartják az ülést, a téma az OPEC stratégiájának felülvizsgálata lesz. Az OPEC legutóbb december 4-én ült össze, és nemhogy csökkentette volna a kitermelést, még a 30 millió hordó/nap kitermelési kvótát is eltörölte.

A jelenlegi helyzet szerintem sokáig nem tartható fenn. Már minden olajcég jelentős költségcsökkentést vitt véghez. Sőt, záros határidőn belül csődök is következhetnek, aminek hatására a piac megtisztul majd.

Idénre 40 dollár környékére várnám az árfolyamot, a túlkínálat marad, s a kereslet sem tud érdemben változni. Lehet még kilengés az árfolyamban, de 30 dollár alatti olajárfolyamot semmiképp sem várnék tartósan. Annyira megnőtt a short állomány az olajban, hogy egy korrekció­ban a záródó pozíciók jelentőset tudnának húzni az árfolyamon, és régóta tudjuk, hogy a shortosok a legjobb vevők.

Az idei esztendő az amerikai kamatemelés éve, és ha hihetünk a közgazdaságtannak, akkor ez a dollár erősödését hozza magával. Az erős dollár viszont továbbra is nyomás alatt tarthatja az árfolyamokat. A kamatemelés hatására ezzel együtt valamelyest lassulhat az USA gazdasága, ami az olajra és ipari fémekre negatívan hathat. Persze, ha a szaúdi–iráni konfliktus túllépne a diplomácián, egy közel-keleti katonai konfliktus valószínűleg megemelné az olaj árfolyamát.