Az egyik legnagyobb vesztese az árupiaci termékeknek az olaj. A mára kialakult túlkínálati piaccal az OPEC (élén Szaúd-Arábiával) nem törődik, hiszen így piacokat nyer. Irán pedig friss belépőként csak tovább növeli a napi kitermelés összmennyiségét. Így jutottunk el a most látható 30 dollár alatti WTI olaj árfolyamához. Fontos tudni, hogy az olaj tavalyi maximuma alig haladta meg a 60 dollárt, de ehhez képest is sikerült feleződnie az árfolyamnak.
A jelenlegi szaúdi–iráni konfliktusnak felfelé kellene tolnia az olaj árfolyamát, hiszen a Közel-Keleten bármilyen geopolitikai feszültség az olaj árának emelkedéséhez vezetett, de ezt a hatást most kiegyenlíti az erős dollár, a bőséges készletek és a lassuló kínai gazdaság.
Ha még emlékszünk rá, az olaj lejtmenete akkor kezdődött, amikor az észak-amerikai palaolaj kitermelési volumene meghaladta a szaúdit. Ez önmagában is fájó pont volt az arab országnak, hiszen korábban még akár szabadon is, saját igényei szerint alakíthatta az olaj árfolyamát, ez a lehetősége mára erősen korlátozódott, azonban még mindig elég jó helyzetben van a kitermelési költségek miatt.
A kitermelés költsége nagyban függ a szénhidrogénmezők geológia tulajdonságaitól. És bár hivatalosan használható adat nincsen erre, a leggyakoribb becslés szerint a szaúdiak nagyjából ötdolláros kitermelési költséggel működhetnek, erre persze jönnek még az egyéb költségek (kutatás, fejlesztés stb.), de a végső költség 20 dollár alatt mozoghat. Magyarán, e szint felett a szaúdiak még nyereséget érnek az olajon. De ez nem vonatkozik az USA-ra és Oroszországra: a két országnál nagyjából 50 dollár körüli költségszinttel számolhatunk.
A jelenlegi árszint azért a szaúdiakat sem teszi boldoggá. Jelentős bevételkiesésük van, hiszen nekik sem mindegy, hogy 100 dolláron vagy 30-on adják a világnak az olajat. Az arab ország fizetőeszköze leértékelési nyomás alatt van, exportbevétele csökken, költségvetési hiánya nő, s már a nagy hitelminősítők is rontottak besorolásukon.
Folyamatosan találkozunk pesszimista jóslattal az olaj várható árfolyamával kapcsolatban, sokan 15-20 dollár közé várják, de találkozhatunk 10 dolláros célárral is, s a „ki mond nagyobbat” verseny eddig győztese a negatív olajáras prognózis volt. És bár folyton a szaúdi olajbefolyásról írok, nem szabad elfelejteni, hogy az OPEC több országból áll. A nigériai olajminiszter például a rendkívüli OPEC-ülés összehívását sürgeti más tagállamokkal együtt. Erre legkorábban februárban kerülhet sor, de ez még erősen kérdőjeles, az viszont biztos, hogy ha megtartják az ülést, a téma az OPEC stratégiájának felülvizsgálata lesz. Az OPEC legutóbb december 4-én ült össze, és nemhogy csökkentette volna a kitermelést, még a 30 millió hordó/nap kitermelési kvótát is eltörölte.
A jelenlegi helyzet szerintem sokáig nem tartható fenn. Már minden olajcég jelentős költségcsökkentést vitt véghez. Sőt, záros határidőn belül csődök is következhetnek, aminek hatására a piac megtisztul majd.
Idénre 40 dollár környékére várnám az árfolyamot, a túlkínálat marad, s a kereslet sem tud érdemben változni. Lehet még kilengés az árfolyamban, de 30 dollár alatti olajárfolyamot semmiképp sem várnék tartósan. Annyira megnőtt a short állomány az olajban, hogy egy korrekcióban a záródó pozíciók jelentőset tudnának húzni az árfolyamon, és régóta tudjuk, hogy a shortosok a legjobb vevők.
Az idei esztendő az amerikai kamatemelés éve, és ha hihetünk a közgazdaságtannak, akkor ez a dollár erősödését hozza magával. Az erős dollár viszont továbbra is nyomás alatt tarthatja az árfolyamokat. A kamatemelés hatására ezzel együtt valamelyest lassulhat az USA gazdasága, ami az olajra és ipari fémekre negatívan hathat. Persze, ha a szaúdi–iráni konfliktus túllépne a diplomácián, egy közel-keleti katonai konfliktus valószínűleg megemelné az olaj árfolyamát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.