Ha nem adja meg az adatait, akkor nem lesz állása?

Még 2015 nyarán született egy törvénymódosítás, amely a munkavállalók bejelentésébe beemelt négy új adatot. Az idei évtől meg kell adni a dolgozónak a végzettségét, a szakképzettségét, a szakképesítését, továbbá az ezt igazoló okiratot kibocsátó intézmény nevét és az okiratszámát is.
Legyinthetnénk – némi sóhajtás mellett –, hogy ez is csak egy a sok adatszolgáltatás közt, de itt többről van szó. Először is, a munkavállalót nem kötelezheti a könyvelő vagy a bérszámfejtő a képzettségének, végzettségének közlésére, miközben a túlbuzgó ügyintézők megkövetelik majd az adatokat. Előfordulhat, hogy dolgozó nem tud majd emiatt munkába állni, hiszen a bejelentés nélkül való foglalkoztatás milliós bírsággal járhat.

Képzeljük el azt a konfliktushelyzetet, amikor a dolgozó már kezdené a munkát, a bérszámfejtő meg ott vár, hogy produkálja az okiratot és annak a számát. Most még alig telt el néhány nap az új évből, de hamarosan gyakori lesz az ilyen szituáció.

Probléma lesz az is, ha túlképzettség okán a munkavállaló nem fogja ezeket az adatait elárulni. A törvényszöveg nem rendezi egyértelműen azt sem, hogy melyik végzettséget, képzettséget kell bejelenteni, és van-e szankció, ha a bejelentési kötelezettséget a felek egyszerűen kihagyják a nyomtatvány elektronikus kitöltése során. Ha pedig kimaradt, akkor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) vizsgálhatja-e azt, vagy ez már a kormányhivatalok hatáskörébe tartozik? A NAV (a kitöltési útmutató szerint) „szakképesítéssel nem rendelkezik” szöveggel is elfogadja a beküldött elektronikus nyomtatványt, de a könyvelők már ott tartanak, hogy a rovatba a „nem áll rendelkezésre” szöveget írják be. Így aztán a nagy bejelentgetősdi akár kudarcba is fulladhat.

Jó kérdés az is, hogy hogyan is jutottunk idáig. A történet úgy kezdődött, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) bürokratái csupán teljesíteni akarták a kormány elvárását, hogy lássák, hányan pályaelhagyóak, de az adatszolgáltatás nincs összhangban semmilyen szabályozással. Rejtélyes, hogy a villanyszerelő miért ne lehetne e képzettségének közlése nélkül egy trolibusz sofőrje, és ha így esett, akkor mi jelentősége van a végzettségi adatnak? Az pedig abszolút érthetetlen, hogy mikor lesz mindebből valamilyen értelmes adatbázis, ha csak a 2016-tól létrejött munkaviszonyoknál kell ezeket az adatokat bejelenteni. Nem lesz információ az egyéni és társas vállalkozókról vagy a munkaviszonyon kívül foglalkoztatottak pályaelhagyásáról sem.

A dolog pikantériája, hogy az NGM-nél egyes szakképzési adatokat már évtizedek óta szabályozott módon gyűjtik, illetve az Oktatási Hivatalnál (OH) is széles adatkör áll rendelkezésre, ráadásul a végzettség és szakképzettség mellett a személyes adatok mindig szerepelnek. Ha összefésülnék a NAV és az OH adatait, akkor a probléma megoldódna. Ilyesmit azonban a könyvelők hiába is javasolnának, ezért nem véletlen, hogy sem az NGM, sem az OH nem válaszolt a megkereséseinkre, a tárca illetékese pedig még az adatok létezéséről sem tud. Magyarul: a kormányt megvezették a saját bürokratái.
Jelen helyzetben – miután egy marginális, de jelentős adminisztrációtöbbletet okozó törvénymódosításról van szó – az jár jól, aki egyelőre kivár a szabály alkalmazásával, amíg a kormány nem korrigál, hiszen erre minden bizonnyal sor kerül.