Még 2015 nyarán született egy törvénymódosítás, amely a munkavállalók bejelentésébe beemelt négy új adatot. Az idei évtől meg kell adni a dolgozónak a végzettségét, a szakképzettségét, a szakképesítését, továbbá az ezt igazoló okiratot kibocsátó intézmény nevét és az okiratszámát is.
Legyinthetnénk – némi sóhajtás mellett –, hogy ez is csak egy a sok adatszolgáltatás közt, de itt többről van szó. Először is, a munkavállalót nem kötelezheti a könyvelő vagy a bérszámfejtő a képzettségének, végzettségének közlésére, miközben a túlbuzgó ügyintézők megkövetelik majd az adatokat. Előfordulhat, hogy dolgozó nem tud majd emiatt munkába állni, hiszen a bejelentés nélkül való foglalkoztatás milliós bírsággal járhat.
Képzeljük el azt a konfliktushelyzetet, amikor a dolgozó már kezdené a munkát, a bérszámfejtő meg ott vár, hogy produkálja az okiratot és annak a számát. Most még alig telt el néhány nap az új évből, de hamarosan gyakori lesz az ilyen szituáció.
Probléma lesz az is, ha túlképzettség okán a munkavállaló nem fogja ezeket az adatait elárulni. A törvényszöveg nem rendezi egyértelműen azt sem, hogy melyik végzettséget, képzettséget kell bejelenteni, és van-e szankció, ha a bejelentési kötelezettséget a felek egyszerűen kihagyják a nyomtatvány elektronikus kitöltése során. Ha pedig kimaradt, akkor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) vizsgálhatja-e azt, vagy ez már a kormányhivatalok hatáskörébe tartozik? A NAV (a kitöltési útmutató szerint) „szakképesítéssel nem rendelkezik” szöveggel is elfogadja a beküldött elektronikus nyomtatványt, de a könyvelők már ott tartanak, hogy a rovatba a „nem áll rendelkezésre” szöveget írják be. Így aztán a nagy bejelentgetősdi akár kudarcba is fulladhat.
Jó kérdés az is, hogy hogyan is jutottunk idáig. A történet úgy kezdődött, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) bürokratái csupán teljesíteni akarták a kormány elvárását, hogy lássák, hányan pályaelhagyóak, de az adatszolgáltatás nincs összhangban semmilyen szabályozással. Rejtélyes, hogy a villanyszerelő miért ne lehetne e képzettségének közlése nélkül egy trolibusz sofőrje, és ha így esett, akkor mi jelentősége van a végzettségi adatnak? Az pedig abszolút érthetetlen, hogy mikor lesz mindebből valamilyen értelmes adatbázis, ha csak a 2016-tól létrejött munkaviszonyoknál kell ezeket az adatokat bejelenteni. Nem lesz információ az egyéni és társas vállalkozókról vagy a munkaviszonyon kívül foglalkoztatottak pályaelhagyásáról sem.
A dolog pikantériája, hogy az NGM-nél egyes szakképzési adatokat már évtizedek óta szabályozott módon gyűjtik, illetve az Oktatási Hivatalnál (OH) is széles adatkör áll rendelkezésre, ráadásul a végzettség és szakképzettség mellett a személyes adatok mindig szerepelnek. Ha összefésülnék a NAV és az OH adatait, akkor a probléma megoldódna. Ilyesmit azonban a könyvelők hiába is javasolnának, ezért nem véletlen, hogy sem az NGM, sem az OH nem válaszolt a megkereséseinkre, a tárca illetékese pedig még az adatok létezéséről sem tud. Magyarul: a kormányt megvezették a saját bürokratái.
Jelen helyzetben – miután egy marginális, de jelentős adminisztrációtöbbletet okozó törvénymódosításról van szó – az jár jól, aki egyelőre kivár a szabály alkalmazásával, amíg a kormány nem korrigál, hiszen erre minden bizonnyal sor kerül.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.