Nagy nap lehet a magyar kormány számára március 4-e. Az idei első fecske, a Moody’s akkor közli majd Magyarország adósbesorolásáról meghozott legújabb döntését, amely az előrejelzések alapján nem lehet más, mint felminősítés, szabadulás a bóvli kategóriából, ahol immár az ötödik évünket kezdtük meg. A kilátás pozitív, a befektetői kategóriába való visszatéréshez már csak annyi kell, hogy az értékelésig hátralévő kis időben egyetlen kormányzati tényező se kövessen el kapitális hibát.
A hitelminősítőkről az utóbbi években alaposan leszedték a keresztvizet, mondván: torz képet festettek az országról, nem látták a kilábalási stratégia, az unortodoxia nagyszerűségét és célravezetőségét. Mi több, a kákán is csomót kerestek. S ha találtak, azt felnagyították – legalábbis a kormány értelmezése szerint. A legutóbbi országelemzésekben a dicsérettel nyugtázott eredmények listája egyre hosszabbá vált, és kritikáikban is szelídebb hangot ütöttek meg a hitelminősítők. A menet közben kipipált feladatok sorában a devizahiteles-mentés volt az utolsó, nagy rizikóval fenyegető művelet, de ebbe sem rokkant bele a kormány megfelelési programjának egyik fő finanszírozója, a bankrendszer. A szektor terheinek csökkenését bő két éve lebegteti a kormány, s talán az idén már partnerszinten kezeli a pénzintézeteket.
Az utóbbi években Brüsszel volt a kormány igazi bankja, az onnan lehívott ezermilliárdok vittek lendületet a gazdaságba, húzták a beruházásokat és az építőipart. A bankrendszer „magyarosítása” és államosítása során is élt a törvényhozás adta hatalmával a kormány. És amikor belátta, hogy a normális kereskedelmi banki hitelezés felfuttatása összgazdasági szinten többet hoz az országnak, mint amennyit Európa legmagasabb bankadójából beszednek, az elvonás fokozatos csökkentéséről döntött – eleget téve az egyik fő hitelminősítői óhajnak.
Közben az államadósság épülget lefelé, a költségvetés hiányára nem lehet panasz, hasít az export és a kiskereskedelem, brutális a külkertöbblet, fehéredik a gazdaság, stabil a forint. A növekedés szerényebb tempóra váltott, s ha a régióban mindenki megelőz bennünket, azzal vigasztalódhatunk, hogy az uniós átlagot azért simán verjük. Számok szintjén összességében jól állunk, akár az euróbevezetés dátumát is kitűzhetnénk, de a külső befolyás megerősödésétől való krónikus félelem ettől távol tartja a kormányt.
Azért maradt még egypár adu a hitelminősítők tarsolyában, amire hivatkozva halogathatják az adósbesorolásunk javítását. A pénzügyek egyenesben vannak ugyan, de a sokadik éve hiányolt szerkezeti reformok legfeljebb lózungokban mutatkoznak meg. Az egészségügy és az oktatás katasztrofális helyzetével mindenki tisztában van, aki közelebbi kapcsolatba kerül a rendszerrel. A nyugdíjbomba gyújtózsinórjának a végén már pattognak a szikrák. Visszatérő elem a kritikákban a versenyképesség alacsony foka, igazi óriásberuházásra évek óra hiába várunk, miközben az uniós támogatások lehívása, a kasszaürítés példaszerűen zajlik, az ezért felelős kormányhivatalnokok valódi mestermunkát végeztek. A klientúra látványos és gyors meggazdagítása pedig rendszersemleges. Már a legolcsóbb ajánlat elfogadása sem kötelező közbeszerzéseken. Az örökzöld sláger azonban a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika, ami gyűjtőkategória, mindenki azt tesz bele, amit akar. A komoly külföldi beruházókat elriasztó különadókat, a fura földosztást, viharos gyorsasággal eltávolított hirdetőoszlopokat, állami finanszírozással átpasszolt tévécsatornát, a kiemelt előadóművészek „támadóinak” megleckéztetését vagy a közszolgáltatók államosítását.
Túllépnek-e ezen aggályokon a hitelminősítők? Minden bizonnyal. S ha március 4-én nem történik semmi? Akkor jön március 20-a és a Standard & Poor’s. Felminősítésünk után megrohannak majd minket a befektetők? Aligha. Azok az intézményi befektetők, akik a hitelminősítői besorolást javulásától teszik függővé vásárlásaikat, gyilkos versenyt nem generálnak a piacon. A haszon erkölcsi, a leckefüzetbe beírt osztályzat hírértékű lesz. Nem több, de nem is kevesebb.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.