Újévi fogadalmak a világgazdaságnak

Tavaly a világgazdaság növekedése szerény mértékű volt, és az idei évre vonatkozó előrejelzések is csak alig jobbak. Valamit tenni kell, hogy növekedjenek a jövedelmek, és mindenhol bővüljenek az emberek lehetőségei. Néhány olyan gazdasági vállalást sorolok fel, amelyek jókedvet hozhatnak az új évben és az azt követő esztendőkben is.

Kezdjük Európával: az EKB monetáris lazítása, az euró erőteljes leértékelődése és a negatív rövid távú kamatok ellenére továbbra is pang az európai gazdaság. 2016-ban az európai vezetőknek fel kell hagyniuk azzal, hogy a monetáris politikától várják el a problémáik megoldását, ehelyett eltökéltebb vállalásokat kell tenniük az előttük álló számtalan válsággal kapcsolatban, kezdve az összefonódó növekedési, banki, valuta- és kormányzási krízistől az eszkalálódó menekültválságig, amely a belső határokon keresztül történő szabad mozgást veszélyezteteti. Kínálatoldali fiskális, strukturális, munkaerő-piaci és szabályozási reformot kell végrehajtaniuk, úgy, hogy ésszerű megoldást találnak a periféria bajban lévő gazdaságainak fiskális válságaira és a jobb helyzetben lévő gazdaságok középtávú adóssággondjaira.

Latin-Amerikában szerteágazóbbak a nehézségek. A térséget jellemző egy évtizednyi felívelő időszak után a régió nagy kihívásokkal néz szembe – részben a globális nyersanyagárak nagymértékű csökkenése miatt.
Az olajárak esése hozzájárult ahhoz, hogy a régió legnagyobb gazdasága, Brazília évtizedek óta a legsúlyosabb recesszióba süllyedt. Emellett az állami olajvállalat, a Petrobras kiterjedt korrupciós botránya az ország politikai életében okozott felfordulásokat, Dilma Rousseff államfő ellen pedig az eltávolítását célzó felelősségre vonási eljárás indult.

Ez igencsak megnehezíti a gazdaság helyzetének javítását célzó vállalások megvalósítását. Latin-Amerika második és harmadik legnagyobb gazdaságában azonban az új politikai vezetés reményre adhat okot. Enrique PeÑa Nieto mexikói államfő azon döntése, amely megnyitotta az ország mélytengeri olajkészleteit a nemzetközi energiavállalatok előtt, segít majd, hogy a mexikói gazdaság leküzdje a csökkenő termelés, a technológiai lemaradás problémáját, valamint a Pemex nemzeti olajtársasággal kapcsolatos korrupciós ügyeket.

Argentínában az új államfő, Mauricio Macri sokban különbözik az üzleti élettel szemben ellenséges, Amerika-ellenes elődjétől, Cristina Kirchnertől. Macri vállalásai között piaci reformok és a Kirchner által elültetett „gazdasági aknák” felszámolása szerepel.

Ázsiában minden szem Kínára szegeződik, annak a növekedési lassulásnak az epicentrumára, amelynek hullámai szétterjedtek a régióban és azon túl is. A kínai kormányzat elkötelezte magát a reformok mellett, a megvalósítás azonban késlekedik. A gazdaság átállítása az exportról a hazai keresletre jelentős kihívás. A kormányzat emellett szigorúan ellenőrzi a nagyobb cégeket, még azokat is, amelyeket tőzsdén jegyeznek.

Kína puha földet éréséhez, amelyre Ázsiának szüksége van, a pekingi vezetőknek meg kell kettőzniük a reformot célzó erőfeszítéseiket. Az egyik fő vállalásnak annak kellene lennie, hogy az állami vállalatok nyereségét közvetlenül a lakosságnak osszák ki, hogy fogyasztási cikkekre költsék el, vagy beruházásokat hajtsanak végre belőle.

Japán – Abe Sindzó kormányfőnek a gazdaság felélesztésére vonatozó jelentős és költséges stratégiája ellenére – visszacsúszott a recesszió­ba. Japán, hasonlóan sok régióbeli országhoz, abban bízik, hogy a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) alkalmazása – egyebek között a vámok és a nem vám jellegű akadályok csökkentése – adja meg majd a szükséges lökést a gazdaságnak. Észak-Amerikában az új kanadai balközép kormányfő, Justin Trudeau annak a kísértésnek van kitéve, hogy növelje az állami költekezést és a szabályozás mértékét. Nem szabad azonban túlságosan lazítania a költségvetésen. Szerencsére Trudeau-nak van mozgástere: pazarló költekezés nélkül is teljesítheti támogatói követeléseit. Ennek érdekében arra kell ösztökélnie a következő amerikai elnököt, hogy az USA a NAFTA-t védő módon alkalmazza a TPP-t, illetve hogy megfelelő monetáris politikát folytasson, valamint hogy a Keystone-vezetékkel kapcsolatos, Barack Obama által meghozott vétót feloldja.

Ezen intézkedések meghozatala az Egyesült Államok érdeke is. Valójában a szabad kereskedelem előmozdítására irányuló amerikai erőfeszítéseknek túl kell mutatniuk a TPP-n, és a multilaterális kereskedelmi tárgyalások haldokló dohai fordulójának újjáélesztésére is kell vonatkozniuk. Mind a monetáris, mind a fiskális politikai normalizációnak döntő jelentősége van. Emellett az USA-nak a megnövelt energiatermeléséből adódóan olaj- és földgázexportot is kell folytatnia, hogy csökkentse európai szövetségeseinek függőségét az orosz energiától.

Amerika talán legfontosabb újévi fogadalmának azonban annak kellene lennie, hogy visszatér a globális vezetéshez, ahhoz a szerephez, amely az elmúlt évtizedben fokozatosan leépült, pusztító károkat okozva. Ez a leépülés a globális gazdasági, pénzügyi és biztonsági berendezkedést dúlja fel, amely az amerikai vezetéstől függ. Az USA-nak talán e nélkül is van bőven tennivalója, de ha nem tölti be ezt a vezető szerepet elég hatékonyan, akkor azok a kihívások, amelyek most érik, csak nagyobbak lesznek.

Copyright: Project Syndicate
www.project-syndicate.org