A kivándorlás hatásai

Manapság a migráció nemcsak a politikusok kedvelt témája, szinte minden magyar család tágabb rokonságában mesélnek ilyen élettörténeteket. A mai magyar migrációs elbeszélések középpontjában egyre gyakrabban a kivándorlás áll, összefüggésben a fiatalok egyre gyakoribbá váló külföldi, zömmel nyugat-európai munkavállalási próbálkozásaival. Ami a kivándorlás nagyságrendjét illeti, tudjuk, hogy a külföldi munkavállalással összefüggő kivándorlás csak igen bizonytalanul mérhető.

A hivatalos statisztikai adatközlések egyrészt alulbecslik az emigráció nagyságrendjét, másrészt jókora késéssel reagálnak csak a kivándorlási folyamatokra. A trendeket illetően viszont a Központi Statisztikai Hivatal nemzetközi vándorlási statisztikái megerősítik a hétköznapi tapasztalatokat: 2010 és 2015 között a kivándorlók aránya több mint négyszeresére emelkedett, ugrásszerű növekedés pedig 2013 óta figyelhető meg az adatsorokban. A Népességtudományi Kutatóintézet kutatóinak mélyebb elemzése szerint az elvándorlás és a külföldi munkavállalás 2007-ben kezdett emelkedni, és 2011-től mutat jelentősebb gyorsulást. Nem véletlenül: öt évvel ezelőtt nyílt meg a kelet-közép-európai új EU-tagországok, köztük Magyarország állampolgárai számára a német és az osztrák munkaerőpiac, és abban az időben, már a globális gazdasági válság hatásait megelőzően is, a magyar gazdaság erős válságjelenségeket mutatott.

Az elmúlt öt év újdonsága, hogy a migráció, a külföldi munkavállalás szándéka beépült a magyar fiatalok jövőképébe. Németország és Ausztria mellett már az Egyesült Királyság, Írország és Hollandia is a hazai fiatalok potenciális célországai. Becslések szerint ma 350 ezer és 600 ezer között lehet azoknak a magyarországi születésű embereknek a száma, akik tartósan külföldön élnek, és elgondolkodtató, hogy óvatos becslés szerint is több mint hatvan százalékuk az elmúlt évtizedben hagyta el Magyarországot. Ennek a folyamatnak már most érzékelhetők a demográfiai és a munkaerő-piaci következményei is, mégpedig a legkülönbözőbb foglalkoztatási területeken. Az egészségügyben az orvosok és nővérek elvándorlása miatti munkaerőhiány, az ott dolgozók túlterheltségével és a bérfeszültségekkel kapcsolatosan közismert, de például a kiskereskedelmi szektorban is egyre több jel utal arra, hogy jelentős munkaerőhiány mutatkozik.

Ennek hatására az itt maradó áruházi dolgozók számos kiskereskedelmi cégnél komolyabb béremelést tudnak kiharcolni maguknak, amit akár egy nemzetközileg integrált gazdaság normális alkalmazkodási folyamatának is tekinthetnénk. A migráció különben sem egyirányú folyamat, és ebben a tekintetben a lengyel példa akár biztató is lehetne Magyarország számára. Lengyelországban jó évtizeddel korábban indult meg az ottani fiatalok tömeges külföldi munkavállalása, ami az utóbbi évtizedekben egyre jelentősebb visszavándorlást is hozott magával. A megnövekedett tudás és munkahelyi tapasztalat birtokában visszatérő lengyelek pedig jelentősen hozzájárultak az ottani munkaerőpiac felpezsdítéséhez, a vállalkozói aktivitás növekedéséhez. Elvben ez Magyarország esetében is bekövetkezhet, feltéve, hogy tartósan kedvezően alakul az itthoni gazdasági környezet. Egy intő jel viszont biztosan van: a magyar fiatalok kivándorlása egyre korábbra, gyakran már az oktatás időszakára tolódik. Márpedig azoknak a fiataloknak, akik már a felsőoktatás periódusában elmennek, nagyobb része telepszik le véglegesen külföldön. Képzett fiatalok nélkül pedig a magyar felzárkózás a következő fél évszázadban is csak álom marad.