Szabadon és egyenlőségben élni

Az emberi fejlődésről szóló első ENSZ-kiadvány 1990-es megjelenése óta eltelt negyedszázadban a világ hatalmas lépést tett a szegénység csökkentése, az egészségügy, az oktatás és több százmillió ember életkörülményeinek fejlesztése terén. Bármennyire lenyűgözők is azonban az eredmények, azok nem egyenlően oszlanak meg. Mind az országok között, mind az egyes államokon belül továbbra is nagy egyenlőtlenségek tapasztalhatók.

Gondoljunk a csecsemőhalandóságra. Izlandon minden ezer élve születésre vetítve két gyermek hal meg első születésnapja előtt, Mozambikban viszont 120 csecsemőhalált regisztrálnak. Hasonlóképpen Bolíviában az iskolai végzettséggel nem rendelkező édesanyák esetében kétszer nagyobb valószínűséggel halnak meg gyermekeik egyéves kor előtt, mint a legalább középfokú végzettséggel rendelkező édesanyák esetében. Ezek az egyenlőtlenségek végigkísérik egy adott ember életét. Egy alacsony jövedelmű családba született közép-amerikai ötéves gyermek átlagban hat centiméterrel alacsonyabb, mint egy magas jövedelmű családba született gyermek.

Ezen különbségeknek számos oka van. Ezek közé tartoznak a „vertikális egyenlőtlenségek”, mint a nem megfelelően történő jövedelemelosztás, illetve a „horizontális egyenlőtlenségek” is, amelyek egy-egy társadalmi rétegen belül jelentkeznek faji, nemi és etnikai alapon, vagy a közösségek között alakulnak ki lakóhelyi szegregáció miatt.

A vertikális és horizontális egyenlőtlenségek kombinációja súlyos kirekesztést és marginalizációt okozhat, amely generációkon átívelve állandósítja a szegénységet és az egyenlőtlenséget.

Szerencsére a világ egyre inkább tudatában van annak, hogy az egyenlőtlenségnek milyen káros hatása van a demokráciára, a gazdasági növekedésre, a békére, az igazságszolgáltatásra és az emberi fejlődésre. De az egyenlőtlenség csökkentése mellett nemcsak morális, hanem gazdasági érvek is szólnak. Ha az egyenlőtlenség mértéke tovább nő, akkor magasabb növekedési ütemre lesz szükség a mélyszegénység felszámolásához. A növekedés önmagában nem tudja garantálni a közjavakhoz és a magas szintű szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést. Ehhez megfelelően átgondolt intézkedések szükségesek. Latin-Amerikában, a világ legnagyobb szintű egyenlőtlenséggel bíró régiójában az elmúlt években történt fejlemények jó példát adnak arra, hogy milyen eredményeket lehet elérni, ha megfelelő intézkedéseket hoznak. A régió jelentős előrelépést ért el a társadalmi befogadás terén a 2000-es években a gazdasági dinamizmus és azon folyamatos politikai elköteleződés kombinációjaként, amely a szegénység felszámolását és az egyenlőtlenséget egymással szorosan összefüggő kérdéseknek tartja.

Ezen erőfeszítéseknek köszönhetően Latin-Amerika az egyetlen olyan régiója a világnak, amelynek sikerült csökkentenie a szegénységet és az egyenlőtlenséget, miközben a gazdaság folyamatosan növekedett. Több mint 80 millió ember emelkedett fel a középosztályba, amelynek létszáma először meghaladta a szegényekét.

Természetesen néhányan azzal érvelnek, hogy ez a kedvező külső körülményeknek köszönhető, beleértve a magas nyersanyagárakat, amely támogatta a gazdasági bővülést. A Világbank adatai azonban azt mutatják, hogy a gazdasági növekedés Latin-Amerika társadalmi eredményeinek csak egy részét magyarázza meg, a többi mögött a szociális kiadások révén megvalósuló redisztribúció áll.

Mostanra lassabb gazdasági növekedés jellemzi a térséget, így az elért eredmények próbatétel előtt állnak. A kormányzatok most kevesebb költségvetési mozgástérrel rendelkeznek, és a magánszektor kevésbé képes a munkahelyteremtésre. A régió politikusainak keményen kell majd dolgozniuk azért, hogy megőrizzék a hosszú távú fejlődés terén elért eredményeket. Az egyenlőtlenség felszámolásának fontossága a francia forradalom eszméi között, az amerikai Függetlenségi nyilatkozatban és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaiban is megtalálható. Ezen erőfeszítések nemcsak fair, hanem békés, prosperáló és fenntartható világot céloznak. Ha – ahogy azt Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata állítja – minden ember szabadnak születik, és egyenlő méltósággal és jogokkal rendelkezik, akkor nem kellene lehetővé tennünk, hogy mindannyian így éljünk?

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org