A beruházások előtti akadályok

A beruházás a gazdasági növekedés fő motorja. Rövid távon mint a GDP felhasználási oldalának egyik fontos komponense (jó esetben 20-25 százaléka) befolyásolja az adott év gazdasági növekedésének ütemét. Jelentősége azonban inkább hosszabb távon érvényesül, hiszen a beruházás teremti meg azokat a termelési kapacitásokat, amelyek a jövőben a termelés növelésének forrását biztosítják.

Magyarországon a beruházások az elmúlt években, elsősorban az európai uniós támogatások olykor lökésszerű felhasználásának következtében hektikusan ingadoztak. Érdemes ezért az állami beruházások hatását kiszűrni a beruházások vizsgálatából, és kizárólag a magánberuházások alakulását elemezni. Ezt az is indokolja, hogy az állami beruházások nem közvetlenül járulnak hozzá a termelői kapacitások bővítéséhez, hanem jellemzően közvetve (jó esetben), az infrastruktúra fejlesztésén keresztül.

Nos, a magyar gazdaság e téren sem áll jól: 2015-ben a hazai versenyszektor beruházásainak volumene 13 százalékkal alacsonyabb volt, mint 2005-ben, miközben a szlovák magánberuházásoké 5, a csehországiaké mintegy 20, a lengyeleké pedig 70 százalékkal haladta meg a 2005. évi szintet. A magyar magánberuházások lassú bővülése lényegében az elmúlt tíz év egészére jellemző volt, néhány év kivételével, mint például 2014, amikor a kimagasló autóipari invesztíciók (Mercedes, Audi) és a nagyobb vegyipari befektetések megvalósultak. Tavaly azonban a magánberuházások ismét körülbelül 9 százalékkal zsugorodtak. Az előrejelzések 2017-re a magánberuházások élénkülését várják, elsősorban a vállalati felmérésekre és a termelőkapacitások magas kihasználtságára alapozva, ennek mértéke azonban még bizonytalan. Mindenesetre a magánberuházások erős éves ingadozása a nagy külföldi tulajdonú vállalati beruházásoktól való erős függőségre mutat rá. Egy-egy külföldi nagyberuházás jelentősen el tudja téríteni a beruházási trendet, mivel a hazai kis- és középvállalatok beruházási hajlandósága, amelyeknek – nagy számuk alapján – a trend stabilitását kellene biztosítaniuk, kifejezetten alacsony.

Mi indokolja jelenleg a magyarországi magánberuházások alacsony szintjét? A tavalyi év végén a Kopint-Tárki tanulmánya a statisztikai adatok feldolgozása mellett kérdőíves felmérés és interjúk segítségével próbált hozzájárulni a kérdés megválaszolásához, a beruházásokhoz szükséges négy fontos tényező feltérképezésével: munkaerő, tőke, tudás-technológia és intézményi környezet. A vállalatvezetők a rendelkezésre álló munkaerő nem megfelelő mennyiségét és minőségét jelölték meg első helyen mint akadályozó tényezőt. Igaz, ennek a tényezőnek éppenséggel a beruházások növekedését kellene elősegítenie, ami a munkaerő technológiával való kiváltását eredményezné. Munkaerő-kiváltó technológiai beruházások indítását a rendelkezésre álló, viszonylag olcsó hitelforrások is lehetővé tennék. A hitelekkel kapcsolatos problémákat a vállalatok nagyon szűk köre jelölte meg mint a beruházásokat akadályozó tényezőt, a hitelfelvételi hajlandóság mégis alacsony. Rövid távon ezért a súlyos munkaerőhiány inkább gátja a beruházásoknak.

Ami viszont az intézményi környezetet illeti, a vállalatok a bürokratikus akadályok és szabályozási anomáliák széles körét említették. Emellett a vállalati vélemények arra is rámutattak, hogy a személyre szabott törvénykezés, a piacok gyakran önkényes átalakítása, valamint az úgynevezett „irányított állami közbeszerzés”, azaz a tenderek győzteseinek előre kijelölése sokkal erősebb romboló hatással van a beruházási hajlandóságra, mint azt a közvetlen érintettség indokolná. A felmérés tanúsága szerint a gazdaságpolitikai intézkedések kiszámíthatatlansága és átláthatatlansága azoknak a vállalkozóknak a széles körét is elbizonytalanítja, akik közvetlenül nem érintettek ezen intézkedések hatásában. Kivéve a túlnyomórészt külföldi piacokra termelő cégeket, amelyek alapjában véve védettek ettől a hatástól.