Nagy-Britanniából kis Anglia?

Nem beszélt egyenesen Theresa May brit kormányfő, amikor azt mondta, hogy a lisszaboni szerződés 50. cikkelyére hivatkozva kezdeményezi Nagy-Britannia EU-ból való kilépését. May szerint a Brexit „globális Britanniává” fogja átalakítani az Egyesült Királyságot. Igen bizonytalan azonban, hogy mi fog történni. Az Egyesült Királyság már régen elvesztette birodalmát, most Európát is el fogja.

Szingapúrt, Svájcot és Norvégiát gyakran követendő példaként említik az Egyesült Királyság számára azzal a brit törekvéssel összefüggésben, amely a saját, EU-n kívüli kereskedelmi politikájának a kialakítására vonatkozik. Ironikusnak (vagy talán éppen helytállónak) lehet ezt nevezni, miután mindhárom említett állam kis országnak számít, amelyekre nem jellemző a Nagy-Britanniáról elmondható önteltség a világpolitikai kérdésekben.

[caption id="" align="alignleft" width="600"] May szavaiból lehet sejteni, merre indulnak a tárgyalások Fotó: AFP[/caption]A kis országok tapasztalata tanulságos lehet az Egyesült Királyság számára. Új-Zéland vagy Szingapúr szemszögéből nézve irreális lenne azt gondolni, hogy az Egyesült Királyság könnyen tud majd új szabadkereskedelmi megállapodásokat kötni a nagy feltörekvő piacokkal, például Kínával vagy Indiával. A szabadkereskedelmi megállapodások kidolgozása még kedvező körülmények között is hosszadalmas, manapság pedig protekcionista hangulat uralja az Egyesült Államokat és potenciálisan más országokat is.

Egy új szabadkereskedelmi megállapodás aláírása az „Amerika mindenekelőtt” szlogent hirdető Trump-adminisztrációval nem lesz olyan egyszerű, ahogy azt Boris Johnson brit külügyminiszter és mások ígérték.
Az EU perifériáján lévő kis országok, mint Norvégia és Svájc, megtanulták: ahhoz, hogy az uniós integrációból hasznot húzzanak, korlátozniuk kell a független hazai politikaalkotás területeit. Ezen országok tapasztalatai alapján a Brexit-pártiaknak visszább kell venniük várakozásaikat azzal kapcsolatban, hogy mennyi ellenőrzést tudnak majd reálisan visszaszerezni.

A May-kormány számos olyan bejelentést tett, amelyből ki lehet következtetni, hogy milyen változtatásokat fognak bevezetni az EU-ból való kilépéssel párhuzamosan. Philip Hammond pénzügyminiszter például alacsony adókkal és kevés szabályozással jellemzett modellről beszélt. Nincs garancia arra, hogy ez a modell, amely Szingapúrban, Hongkongban és Dubajban sikeresen működik, beválik majd a G20-ak körébe tartozó brit gazdaság esetében is.

Az Egyesült Királyság mindig is jelentős autonómiával rendelkezett a saját gazdasági stratégiájának kialakításában, a Brexit azonban talán arra fogja rávenni a politikusokat, hogy egy olyan átfogó agendát dolgozzanak ki, amely egyértelművé teszi az ország prioritásait. Ebben a folyamatban tanulhatnak a sikeres kis gazdaságok példájából.

A kis gazdaságok jelentős mértékben invesztálnak a tudásba és a humántőkébe, kezdve az általános iskoláktól a szakképzésen, egyetemi oktatáson át az élethosszig tartó tanulásig. Ezek a befektetések azt teszik lehetővé, hogy az emberek széles tömegei használják ki a globalizáció nyújtotta lehetőségeket, miközben növelik a termelékenységet és a béreket.

Másodsorban a kis gazdaságok olyan növekedési politikát alkalmaznak, amely kifejezetten a világgazdaságban meglévő kompetitív erősségeik fokozását célozza. Ezek az intézkedések különböző formákban valósulhatnak meg, kezdve a magas minőségű infrastruktúrákba és a humántőkébe történő invesztálástól azon szektorális politikáig, amely bizonyos iparágakat támogat.

Harmadsorban, miután a kis országok eléggé ki vannak téve a külső sokkoknak, számos olyan eszközzel kell rendelkezniük, amely a gazdasági kockázatok kezelését, a sokkokkal szembeni megfelelő ellenálló képesség biztosítását szolgálja. Ebbe beletartozik a fejlett társadalombiztosítási rendszer, a rugalmas munkaerőpiac, az aktív munkaerőpiaci politika, illetve egy elégséges költségvetési mozgástér ahhoz, hogy anticiklikus élénkítő politikát tudjanak alkalmazni.

A Brexit-tárgyalások megfelelő lefolytatásán túl az Egyesült Királyságnak olyan intézkedéseket is ki kell alakítania, amelyek lehetővé teszik, hogy a kihívásokkal teli nemzetközi környezetben is jól tudjon navigálni. Ez teljesen másfajta politikát követel meg, mint az elmúlt évtizedekben.
Valójában az Egyesült Királyság megmaradása ettől függ. A Brexit és a brit politikusok azon hibája, hogy nem tudtak egy koherens, szilárd alapokon álló gazdasági stratégiát kialakítani, felélesztette a skót függetlenségi mozgalmat. Sokan úgy vélik, hogy a „kis gazdaság” modellje jól működhetne a független Skócia esetében.

Nagy-Britannia azért döntött az EU-ból való kilépés mellett, mert önmagát a valósághoz képest nagyobbnak, hatalmasabbnak tartotta. Hamarosan azonban a kis gazdaságok modelljét kell követnie, mint ahogy azt Svájc vagy Norvégia esetében látjuk. Negyven évvel azután, hogy az Európai Gazdasági Közösséghez (EGK) való csatlakozás érdekében az Egyesült Királyság cserben hagyta Új-Zélandot (jelentősen csökkent a Nemzetközösséghez tartozó Új-Zéland exportpiaca azután, hogy az Egyesült Királyság 1973-ban csatlakozott az EGK-hoz – a szerk.), hamarosan kisebb hozzáférése lehet az európai piacokhoz, mint Új-Zélandnak. Ezzel teljessé válhat a Nagy-Britanniából kis Angliává történő átalakulás.