A bilaterális külkereskedelmi egyensúlytalanságok

A politikusok és a közgazdászok teljesen másként tekintenek a külkereskedelmi egyensúlytalanságokra. Gondoljunk az Egyesült Államok külkereskedelmi hiányára. A közgazdászok azt hangsúlyozzák, hogy a teljes amerikai külkereskedelmi deficit amerikai intézkedések következményeként alakult ki. A politikusok és az általános közvélemény azonban inkább az egyes országokkal szemben fennálló külkereskedelmi hiányra fókuszál, így például az USA és Kína között meglévő 300 milliárd dolláros egyensúlytalanságra. Szerintük az amerikai deficitet a kínai politika okozza, amely akadályozza az amerikai termékek importját, és szubvencionálja az USA-ba irányuló kínai exportot.

A közgazdászok magyarázata szerint ezek az intézkedések az amerikai külkereskedelmi egyensúlytalanság összetételére hatnak ki, annak nagyságát azonban nem befolyásolják. Ha Kína úgy változtatná meg a külkereskedelmi politikáját, hogy azzal csökkenne az amerikai deficit, akkor az USA más országokkal szembeni hiánya megnőne, vagy a többlete csökkenne. A külföldi teljes amerikai külkereskedelmi hiány mértéke azonban összességében nem változna.

Az USA-ban vannak olyan állami intézkedések – mint például a TAA program –, amelyek munkanélküli-támogatást nyújtanak azoknak, akik az import okozta verseny miatt veszítették el állásukat. A behozatal meghatározott iparágak, foglalkozások és földrajzi területek esetében okozhat károkat. Azok, akiket az import miatt kár ér, protekcionista intézkedéseket követelnek vámok vagy kvóták formájában az adott termékekkel szemben. Pontosan ezt a reakciót láttuk Donald Trump amerikai elnök választási kampányában, amikor azzal fenyegetett, hogy magas vámokat vet majd ki a Kínából, Mexikóból és más országokból érkező termékekre.

Ám most, hogy elnök lett, nem látjuk magas vámok és kvóták bevezetését. Ehelyett az ezekkel való fenyegetés légkörében zajló kereskedelmi tárgyalások folynak – ezek néhány termék és szolgáltatás esetében piacnyitást eredményeznek olyan országokban, amelyekkel szemben az USA-nak külkereskedelmi hiánya van.

Kína jó példa ebből a szempontból. Azok után, hogy Trump eredetileg azzal fenyegetett, hogy majd számos negatív változás történik az USA Kínával kapcsolatos politikájában, Trump meghívta Hszi Csin-ping kínai elnököt a floridai birtokára egy mindkét fél által baráti látogatásnak nevezett találkozóra. Ezután a kínaiak beleegyeztek abba, hogy idén nyáron megkezdik az amerikai marha importját, érvénytelenítve ezzel azokat a protekcionista intézkedéseket, amelyek évek óta érvényben voltak. Kína abba is beleegyezett, hogy megnyitja piacát számos amerikai pénzügyi szolgáltatás előtt. Az USA pedig abba ment bele, hogy földgázt ad el Kínának, amit Peking már korábban is szeretett volna, ám eddig Washington elutasította ezt.

Ezeknek az intézkedéseknek az a céljuk, hogy csökkentsék az USA Kínával szembeni külkereskedelmi hiányát. Habár ez nem fogja a teljes amerikai hiányt megváltoztatni, de növeli majd az érintett ágazatokban működő cégek reáljövedelmét és nyereségét. Vagyis ebben az esetben a bilaterális külkereskedelmi egyensúlytalanságra fókuszálás jó intézkedéseket eredményezett, de ennek ellenére a külfölddel szembeni teljes amerikai külkereskedelmi hiány nem fog csökkenni. A bilaterális külkereskedelmi egyensúlytalanságok kezelését célzó tárgyalások azonban nem mindig járhatnak pozitív eredménnyel. Az USA most azzal fenyeget, hogy vámot vet ki kanadai puhafa termékekre, aminek eredményeképpen csökkenne a két ország közötti külkereskedelmi különbség. A vámok hátrányosan érintenék az amerikai építőipari cégeket, illetve a kanadai faipari társaságokat.

Végső soron az mondható el, hogy a bilaterális külkereskedelmi egyensúlytalanságok kérdése nem tekinthető irrelevánsnak, és hasznos lehet abban a tekintetben, hogy ráirányítja a figyelmet azokra az intézkedésekre, amelyek csökkentik a fogyasztók és a cégek reáljövedelmeit. A bilaterális egyensúlytalanságok kezelésénél azonban óvatosan kell eljárni.

Copyright: Project Syndicate, 2017

www.project-syndicate.org