A megújuló energia kínai forradalma

Az év elején Kína bejelentette, hogy 2020-ig 360 milliárd dollárt fog megújuló energiaforrásokba fektetni. Peking azt is közölte, hogy félretette azt a tervét, amely 85 széntüzelésű erőmű felépítéséről szólt. Márciusban a kínai hatóságok arról tájékoztattak, hogy az ország már túlteljesítette az energiahatékonyságra, a szénfelhasználás intenzitására és a tiszta energiaforrások arányára vonatkozó hivatalos célkitűzéseket. Továbbá júliusban a kínai energiaszabályozó hatóság új intézkedéseket vezetett be az ország széntől való függésének csökkentésére.

Ezek csak a legújabb jelei annak, hogy Kína a globális energiaátalakulás középpontjában áll, a folyamatot a technológiai változások és a megújuló energiaforrások csökkenő költsége viszi előre. Kína azonban nemcsak invesztál a megújulókba, és kivezeti a szenet, hanem ezzel egy időben globális energiaigénye is növekszik. Ez azt jelenti, hogy a kínai gazdaság szolgáltatás- és fogyasztásvezérelt növekedés felé történő elmozdulása világszerte át fogja alakítani a szektort.

Közben számos más tényező csökkenti a globális energiafogyasztást. Ilyennek tekinthető az energiahatékonyság erősödése a lakáscélú, ipari és kereskedelmi épületeknél, valamint a közlekedés alacsonyabb energiaigénye az önjáró járművek elterjedése és az autómegosztási megoldások által.

A McKinsey Global Institute egy új jelentése szerint ezek a trendek lassítják a primer energia iránti igény növekedését. Ha az új technológiák gyors átvétele folytatódik, akkor a primer energia iránti kereslet 2025-ben elérheti tetőpontját. Továbbá a kevésbé intenzív energiahasználat és a növekvő hatékonyság révén a globális gazdaság energiatermelékenysége 40-70 százalékkal növekedhet a következő két évtizedben. Miközben az energiaigény globális növekedése lassul, Kína részvétele az energia iránti keresletben növekszik. 2035-re Kína a primer energia iránti globális kereslet 28 százalékát teheti ki, szemben a mostani 23 százalékkal, miközben az USA esetében ez az adat 2035-re a kínai részarány 12 százalék lesz a mostani 16 százalék helyett. Kína már jelentős előrelépést ért el az energiaintenzitás csökkentésében: 1980 és 2010 között gazdasága 18-szorosára nőtt, az energiafogyasztás azonban csak ötszörösére. A Világbank adatai szerint ez a GDP egységére jutó energiaintenzitás 70 százalékos csökkenésének felel meg.

A 13. ötéves tervben a kínai kormány azt a célt tűzte ki, hogy 2016 és 2020 között 15 százalékkal csökkenti az energiaintenzitást. Jól halad a cél elérése felé az ország. Az év elején Li Ko-csiang miniszterelnök arról számolt be, hogy egyedül tavaly 5 százalékkal csökkent Kína energiaintenzitása a megújuló energiaforrások bevonásával. Azt remélve, hogy világelső lesz ebben a szektorban, Kína minden évben több mint 100 milliárd dollár értékű hazai invesztíciót hajt végre a megújuló energiaforrásokban. Ez kétszerese az amerikai hazai adatnak, és meghaladja az USA és az EU összesített éves befektetési szintjét is. Ráadásul Kína 32 milliárd dollárt fektet be a megújulókba külföldön, túlszárnyalva ezzel bármely más ország invesztíciójának mértékét. A legnagyobb kínai cégek egyre jobban a megújuló energia globális értékláncának az élére állnak. Az energiaellátásért felelős kínai állami vállalat azt tervezi, hogy egy olyan villamosenergia-hálózatot hoz létre, amelyhez szerte a világban található szélturbinákat és szolárpaneleket csatlakoztat.

Ezek a trendek azt mutatják, hogy Kína mind az energiakereslet, mind a legmodernebb technológiák fő forrásává válik, és ezáltal kivételes lehetősége lesz arra, hogy a szektor globális szintű vezetője legyen. Az energiaintenzitás csökkentésében szerzett tapasztalatai irányt mutathatnak a fejlődő országoknak. Továbbá a megújulókba való hazai és külföldi befektetései technológiai újításokhoz vezethetnek, ami világszerte csökkentheti a fogyasztók költségeit. Kínának azonban kihívásokkal is szembe kell néznie, ahogy a fosszilis üzemanyagokról a megújulókra vált át az átalakuló globális energiaszektorban. Gazdasága még mindig erősen függ a széntől, és csak jelentős költségekkel tudja átirányítani kapacitásait más energiaforrásokra, például földgázra és megújulókra.

A szolárpanelek és a szélparkok építése gyorsabb ütemben halad, mint a villamosenergia-hálózat korszerűsítése, ami jelentős energiapazarlást okoz. Emellett a kínai gyártók, mint a legtöbb más ország gyártói, egyre nagyobb nyomás alatt vannak, hogy csökkentsék költségeiket és fokozzák a hatékonyságot a kereslet világszerte tapasztalható lassabb növekedésének ellensúlyozása érdekében.

Ezen gátló tényezők ellenére a technológiai innovációnak segítenie kellene a kínai gyártókat a termelékenység növekedése és a fogyasztók költségmegtakarítása terén. A McKinsey Global Institute szerint a fő nyersanyagok kínálatának és keresletének változásai miatt a költségmegtakarítás mértéke 2035-re világszerte 900 és 1600 milliárd dollár közötti összeget érhet el.

A költségmegtakarítás mértéke nemcsak attól függ, hogy milyen gyorsan terjednek el az új technológiák, hanem attól is, hogy a politikusok és a cégek mennyire tudnak az új környezethez alkalmazkodni. Leginkább azonban Kínától függ ez a folyamat.