Viszonyunk Európával

A magyar állampolgárok ma lényegesen kedvezőbbnek látják gazdasági helyzetüket és kilátásaikat annál, ahogy tavaly vélekedtek erről. A különböző felmérési adatok egyértelműek: nemcsak a gazdaság helyzetének általános megítélése, hanem a munkaerőpiaci helyzetképpel kapcsolatos vélemények is pozitív irányban változtak. Ráadásul a helyzetmegítélés javulása európai összehasonlításban is jelentős. Nem véletlenül: a gazdasági trendek kedvezők, amint arra a legfrissebb KSH-adatok szerint az idei második negyedévben 3 százalékot meghaladó és szinte valamennyi gazdasági ágazatra kiterjedő növekedés is utal. Különösen szembeötlő, hogy a beruházások 20 százalékot meghaladó mértékben bővültek.

Éppen a beruházási trendek alakulásából ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaság teljesítménye nagyon erősen függ az EU-forrásoktól: az Európai Unióhoz tartozásnak kézzelfogható jóléti haszna van tehát Magyarország számára. Eközben az Eurobarometer legutolsó, májusra vonatkozó felmérésének adatai azt is mutatják, hogy tavaly óta a magyar lakosság bizalma lényegesen nőtt az európai intézmények iránt. A magyarok nemcsak az EU átlagánál, hanem – Romániát leszámítva – valamennyi összehasonlításra használt ország (Ausztria, Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia) állampolgárainál is jobban bíznak az Európai Unióban. Még egy fontos adalék a hazai lakosság Európa-pártiságához: a magyarok sokkal pozitívabban viszonyulnak a közös európai fizetőeszközhöz, az euróhoz, mint ahogy arról a cseh és a lengyel lakosság vélekedik. Szlovákiában és Szlovéniában persze a magyarországi véleményekhez mérten is kiugróan erős az euró támogatottsága – ez a két szomszédos ország azonban már tagja a közös valutaövezetnek.

Aligha kétséges, hogy a jelenlegi magyar kormány erősen reszponzív a többségi véleményekre, azaz gazdaság- és társadalompolitikai döntéseit az esetek túlnyomó részében a választói többség preferenciáihoz igazítja. Európához való viszonyunkban viszont mintha nem ez lenne a helyzet. Jól példázza ezt a hazai politikai vezetés viszonya az euróhoz egy olyan időszakban, amikor egyértelmű jelzések érkeznek arról, hogy régiónkban Románia, sőt az extrém euroszkeptikusságáról ismert Csehország is intézményi lépéseket tervez az euró bevezetése felé. Amikor augusztus végén a prágai politikai vezetés bejelentette, hogy Csehország várhatóan rövidesen megfigyelői státust kér az euróövezetben, a magyar kormány vezető tisztviselői a Világgazdaság kérdésére leszögezték: Magyarország nem kér ilyen státust, és nem is készül a közös fizetőeszköz gyors bevezetésére.

A magyar politikai elit gyakran negatív viszonyulása az európai intézményekhez még igen sokba kerülhet, közvetlen pénzügyi értelemben is. Erre szolgáltathat példát miniszterelnökünk, Orbán Viktor múlt heti levélváltásának története Jean-Claude Junckerrel, akit ma formális értelemben az EU első számú vezetőjének tekinthetünk. Mint ismeretes, a magyar miniszterelnök az európai határok megvédésére tett hazai erőfeszítésekre hivatkozva arra kérte az Európai Bizottság elnökét, hogy az EU nyújtson Magyarországnak pénzügyi támogatást az illegális bevándorlókkal szembeni határvédelmi kiadá­saihoz. A bizottsági reakció ugyanakkor elutasító volt, legalábbis ami a déli határon megépült kerítés költségeinek uniós támogatását illeti – miközben más típusú menekültügyi kiadásokra inkább támogató jelzésként értelmezhető. Az érvek ütközésében világosan kirajzolódott, hogy az uniós források felhasználását a pénzügyi értelemben is mérv­adó Európai Bizottság csak olyan célokr­­a engedélyezi, amelyek összeegyeztethetők az európai elitcsoportok értékpreferenciáival. Úgy tűnik tehát, hogy a felemás európai elköteleződés fenntartása az európai politikai térben egyre nehezebb, és pénzügyileg is egyre drágább lehet. Ezt illusztrálják a Brexit folyamatai is: még egy olyan nagy hatalmú ország is, mint az Egyesült Királyság, drágán megfizetheti, ha politikai elitje az Európától való eltávolodást választja.