Szeptember 25-én megtartották a függetlenségi népszavazást Észak-Irakban. A Kurdisztáni Regionális Kormányzat (KRK) vezetői – nem nagy meglepetésre – nem jelentették be rögtön az országból való kiszakadást, de kurd remények szerint megindult az a folyamat, amely egy önálló kurd nemzetállam létrejöttéhez fog vezetni.
A népszavazást számtalan politikai és szakmai vita övezte. Az egyik legégetőbb kérdés (az egységes Irak felbontása, a közel-keleti határok megkérdőjelezése, valamint az etnikai törésvonalak felkorbácsolódása mellett) iraki Kurdisztán gazdaságára vonatkozik. Sokan ugyanis racionális alapon amellett érvelnek, hogy nem lenne érdemes a mintegy 78 ezer négyzetkilométeres területnek függetlenné válnia, hiszen pénzügyileg nem tudná fenntartani önmagát. Éppen ezért az elszakadás állandósítaná a térségben lévő gazdasági válságot, ami hozzájárulna a fejletlenség és az erőszak önmagát erősítő ördögi körének továbbéléséhez.
Ugyan nem valószínű, hogy a kurd lakosság pénzügyi alapon döntene a függetlenségről, az mégis kétségtelenül igaz, hogy az iraki kurd gazdaság helyzete az elmúlt években kifejezetten negatív volt. Ezt három okra tudjuk visszavezetni. Egyrészt a KRK bevételeinek 80 százalékát kőolajexportból fedezi, amelynek világpiaci ára 2014 vége óta drasztikusan leesett.
A „fekete arany” hordóját jelenleg 50 dollár körüli áron lehet megvásárolni, Kurdisztánnak azonban (becslések szerint) legalább 67 dollárra van szüksége a jelenlegi termelési ráták mellett a fenntarthatóság eléréséhez. Másrészt az iraki központi kormány 2014 februárjában felfüggesztette az Észak-Iraknak járó juttatások kiutalását. Az ország alkotmánya szerint Kurdisztánt a központi költségvetés 17 százaléka illeti meg, ám (cserébe) a kurdok nem exportálhatnak kőolajat Bagdaddal való koordináció nélkül. A KRK ezt a feltételt megszegte, annak következménye a több mint három évvel ezelőtti döntés a központi juttatások felfüggesztéséről. Harmadrészt az Iszlám Állam elleni háború megviselte Kurdisztánt gazdaságilag is – területét ugyan közel 27 ezer négyzetkilométerrel növelte, és irányítása alá vonta az olajban gazdag Kirkukot, de a folyamatos harcok nagy költségeket emésztettek fel, a háború ráadásul együtt járt körülbelül másfél millió menekült befogadásával és ellátásával is.
A háromszoros válságban a KRK nagyban eladósodott, számtalan kisebb-nagyobb kölcsönt kellett felvennie piaci szereplőktől, és 2016-ban kénytelen volt a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulni egy nagyobb hitelcsomagért.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Kurdisztán feltétlenül életképtelen lenne gazdaságilag. Kétségtelen, hogy nem ideális a KRK pénzügyi helyzete, a kérdést azonban máshogy kell feltennünk: Irakon belül vagy kívül vannak-e jobb esélyei Kurdisztánnak a gazdasági fejlődésre? Ha ilyen szempontból közelítünk, már nem biztos, hogy egyértelműen rossz döntésnek tűnik az elszakadás: az iraki központi kormány rossz gazdasági döntések sorát hozta meg az elmúlt években, a korrupció Bagdadban nagyobb mértékű, mint a kurd „fővárosban”, Erbilben, és a bizalmatlanság a két fél között ellehetetleníti az alapvető együttműködést is. Statisztikai adatok szerint 2014 előtt a kurd gazdaság stabilabb volt, mint az iraki átlag, az életszínvonal pedig magasabb. Ilyen körülmények között a legfontosabb gazdasági érv a bennmaradásra a költségvetés 17 százaléka, kétséges azonban, hogy ezt milyen feltételek mellett tudnák ismét visszakapni a kurdok.
Természetesen a függetlenség kérdését nemcsak gazdasági szempontok döntik el, hanem politikai és társadalmi megfontolások, érzelmek és félelmek egyaránt. Ezek azonban mind visszahathatnak egy esetlegesen önállóvá váló Iraki Kurdisztán pénzügyi helyzetére – támogatói (elsősorban Izrael vagy Oroszország) kisegíthetik Erbilt a következő években, ráadásul Törökországnak sem érdeke a hozzá ezer gazdasági szállal köthető Kurdisztán összeomlása. Nagy kérdés lesz még a Perzsa-öböl menti befektetők és kormányok szerepe: sokan ugyanis közülük Kurdisztánban a síita befolyás elleni potenciális partnert látják. Korántsem jelenthető ki tehát, hogy a gazdasági logika egyértelműen az Irakban való maradás mellett szól.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.