Regionális összehasonlításban a magyar bérek továbbra is a középmezőny végén vannak. Ám ez a hátrány az idén már látható és a következő években is kitartó bérdinamikával csökkenthető lesz, a piaci folyamatok eredményeként pedig szűkülni is fog a munkaerőért folyó versenyben. Ez viszont önmagában nem elegendő a magyar munkaerőpiac versenyképességének javításához.
A magyar bérek ennél is jelentősebb lemaradását okozza a bruttó béreket terhelő munkavállalói elvonások mértéke. Ezt figyelembe véve szinte az európai rangsor legvégén áll Magyarország: a nettó bérek a bruttó bérek 66,5 százalékát teszik ki. A munkavállaló terheinek levonása után – adókedvezményekkel korrigálva – Romániában a bruttó bérek 71,8 százaléka, Szlovákiában 76,5 százaléka, Horvátországban 74,2 százaléka, Lengyelországban 71,1 százaléka, Csehországban pedig 75,9 százaléka marad a munkavállalóknál. Ha a munkaerő megtartásáért folyó versenyben Magyarország esélyesként szeretne részt venni, akkor érdemben csökkentenie kell a bruttó béreket terhelő elvonásokat. Erre a legkézenfekvőbb eszköz a személyi jövedelemadó 9 százalékos kulcsának a kormányzati kommunikációban többször elhangzott minél hamarabbi bevezetése, amivel a magyar nettó bérhányad 72,5 százalékra emelkedne. Bár ezzel a szinttel sem kerülnének a régió élére, de a jelenlegi utolsó helyről az erős középmezőnybe érhetnének a magyar munkavállalók.
Sajnos hasonló eredményre jutunk, ha az elvonások mértéke mellett a jelenlegi nominális bérszinteket is vizsgáljuk a versenytárs régióban: a magyar nettó 652 eurós nemzetgazdasági átlagbér nem éri el a nettó 722 eurós szlovák, a 762 eurós lengyel, a 789 eurós horvát vagy a 851 eurós cseh fizetéseket. Annak megítéléséhez, hogy ez a sorrend milyen rövid idő alatt módosulhatna, elég, ha megnézzük, hogy a 9 százalékra csökkenő szja azonnali, 9,1 százalékos nettó bérnövekedést eredményez mind a 4,4 millió munkavállalónál.
Még konzervatív előrejelzés mellett is számolhatunk jövőre is legalább 8 százalékos bérnövekedéssel. A két tényező eredményeként a magyar nettó átlagbér már a jövő évben 768 euróra ugorhatna. Így jól láthatóan módosulna a régiós rangsor, figyelembe véve azt is, hogy a régióban a bérek lassabban nőnek, mint Magyarországon. Ez a fenti szám azért is írható le ilyen biztos pontként, mert ebben az esetben az adócsökkenés munkavállalói oldalon való megjelenése automatikus lenne, és nem a munkaadó kegyére lenne bízva, hogy megjelenik-e a bérekben a kötelező bérminimum-emelések feletti szinteken is. De a munkaadót is segítené abban, hogy a kritikus munkaerőhiány közepette amúgy is meglévő béremelési nyomásból eredő terheit jelentősen mérsékelje, mivel a keresleti piac miatt már rövid távon szükségessé váló, akár 50 százalékos átlagos nettó bérnövekedés így csupán 35 százalékos bruttó bérköltség-növekedést eredményezne a vállalkozásoknál.
A legutóbbi, 2016-os szja-csökkentési tapasztalatok alapján ez a 6 százalékpontos lefaragás 550-600 milliárd forintos nettó pozícióromlást jelentene a költségvetésben, miközben a jelenlegi mozgástér legalább 900 milliárd forint. Vagyis a munkaadói járulék már elfogadott, 2,5 százalékos csökkentésével együtt sem éri el a kiesés mértéke ezt az összeget (az EU-s források előlegkifizetéseit nem beleszámolva a deficitbe, mivel ezeket teljes mértékben megtérítik). Figyelembe kell venni továbbá, hogy jövőre érdemben nőnek a bérminimumok, ami jelentősen növeli a bértömeget és az szja-bevételt. Emellett 4 százalék körüli gazdasági növekedés várható, ami szintén számottevően gyarapítja a bevételeket, továbbá a jelenlegi kiemelt stabilitású költségvetés sem a 3 százalékos hiánycélhoz van kifeszítve, így itt is adódik némi puffer, vagyis biztonsággal megvan a fenntartható mozgástér a fenti lépéshez.
Ahhoz, hogy lássuk, az adócsökkentésen keresztüli jövedelem- és fogyasztásnövekedésnek milyen hatása lehet a makrogazdaságra egy közepes jövedelmű országban, elég csak kissé keletre tekintenünk. Románia nemrég meglehetősen instabil fiskális pozíció mellett is meglépte a hasonló volumenű adócsökkentést, és azóta 6 százalékot elérő mértékben növekszik, lekörözve mindenkit Európában. Ezért mindenképpen érdemes lenne a magyar gazdaságnak is adni egy pluszlöketet, ami számos területen gyorsítópályára helyezheti rég esedékes felzárkózásunkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.