Öregedés és fizetőképesség

Az állami nyugdíjrendszerek minden országban gondokkal küzdenek a várhatóan növekvő élettartam és a nyugdíjasoknak az adófizetőkhöz képest emelkedő aránya miatt. Ez a jelenség a következő években súlyosbodni fog, és a kedvezőtlen demog­ráfiai trend növeli az állami nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszerek költségvetési terhét.

A probléma egyedi jelleget ölt az Egyesült Államokban, mivel az állami nyugdíjakat finanszírozó alap (trust fund) működési rendszere válságot idéz majd elő, amikor az alap forrásai kimerülnek. Az amerikai nyugdíjrendszer válságának elkerülését célzó intézkedések azonban relevánsak lehetnek azon országok számára is, amelyeknek a népessége öregszik.

Az amerikai rendszerben a munkaadóknak és a munkavállalóknak egyaránt a jövedelmük 6,2-6,2 százalékát kell befizetniük nyugdíjjárulékként, ami egy alapba (Social Security Trust Fund) folyik, és azt államkötvényekbe fektetik be.

A nyugdíjra 67 éves kortól jogosultak az amerikaiak, a juttatás az általuk befizetett járulékokon alapul. Van lehetőség arra, hogy már 62 évesen is nyugdíjba mehessenek az emberek, ekkor csökkentett nyugdíjat kapnak, és az is lehetséges, hogy csak 72 éves korban történjen a nyugdíjazás, amikor viszont megnövelt nyugdíjra jogosultak.

Az idősödő lakosság miatt a kifizetendő nyugdíjak összesített összege gyorsabban növekszik, mint a járulékbefizetéseké. 2010-ben a befizetett nyugdíjjárulékok összege 545 milliárd dollárt tett ki, míg a nyugdíjkifizetéseké 577 milliárd dollárt. Miután azon állampapírok – amelyekbe a befolyt járulékokat fektették – kamata 108 milliárd dollárt tett ki, a nyugdíjalap teljes összege 2010-ben 76 milliárd dollárral nőtt. Hat évvel később, 2016-ban 679 milliárd dollár járulék folyt be, míg a nyugdíjkifizetések értéke 769 milliárd volt. Emiatt 90 milliárdos hiány keletkezett, amivel szinte azonos összeget tett ki abban az évben az államkötvények kamata, így az alap összege lényegében nem változott.

A nyugdíjkifizetések mértéke 2016 óta meghaladta a befizetett nyugdíjjárulékok, illetve a járulékok utáni kamatok mértékét, ami miatt a nyugdíjalap mérlege romlott. Hivatalos számítások szerint az alap éves csökkenése folytatódni fog, és 2034-re az egyenlege zéró lesz. Ekkor az alapnak már nem lesz kamatjövedelme. Mivel a nyugdíjakat csak az alapból lehet kifizetni, az ellátás összege arra a szintre csökken, amennyi az adott évben járulékokból befolyik.

Ha a kongresszus nem változtatja meg az erre vonatkozó jogszabályt, akkor számítások szerint a nyugdíjak értéke 2034-ben azonnal 21 százalékkal fog csökkenni. Ennek elkerüléséhez a nyugdíjjárulék mértékét 26,5 százalékkal kell emelni, vagyis a jelenlegi 12,4 százalékos kulcsot (6,2 munkáltatói + 6,2 munkavállalói járulék) közel 16 százalékra kell növelni.

Bár nehéz megjósolni, mit tesz majd egy jövőbeli kongresszus, személy szerint nehezen tudom elképzelni, hogy a képviselők többsége megszavazná, hogy a nyugdíjak mértékét 21 százalékkal csökkentsék, vagy azt, hogy a munkáltatók és a munkavállalók által befizetett járulékokat 26 százalékkal emelik.

A legvalószínűbb megoldás az lehet, hogy a jövedelemadóból befolyó bevételeket használják fel a nyugdíjak mértékének megőrzéséhez. Ez a személyi jövedelemadó mintegy 10 százalékos növelését tenné szükségessé. Ez a stratégia az állami nyugdíjrendszer terhét a magasabb jövedelmű háztartásokra tolná át, amelyek az szja-bevételek nagy részét fizetik. Ez megmagyarázza, hogy a balközép politikusok miért nem törekszenek az állami nyugdíjrendszer válságának megelőzésére.

A 2034-es krízist meg lehetne akadályozni a nyugdíjkorhatár emelésével, ahogy arra 1983-ban volt már példa. Abban az évben is nehézségek merültek fel a nyugdíjalap finanszírozása körül, a kongresszus – mindkét párt támogatásával – akkor úgy döntött, hogy fokozatosan 65-ről 67 évre emeli a nyugdíjkorhatárt. Azóta a várható élettartam három évvel nőtt.

A kongresszus most dönthetne úgy, hogy fokozatosan megemeli a nyugdíjkorhatárt 67 évről 70 évre. Miután 67 éves korban még további mintegy 17 év következik a várható élettartam szerint, a nyugdíjkorhatár három évvel történő megemelése 17 százalékkal csökkentené az összesen folyósított nyugdíjak összegét. Ez szinte elég lenne ahhoz, hogy kiegyenlítse a csökkenő járulékbevételek okozta hiányt. Még jobb megoldás lenne, ha a várható élettartam növekedéséhez évente hozzáigazítanák a nyugdíjkorhatárt.

A növekvő nyugdíjköltségek kezelésének egy másik alternatív stratégiája az lehetne, ha elmozdulás történne a tisztán felosztó-kirovó rendszertől (pay-as-you-go – PAYG) oly módon, hogy azt egy befektetésalapú komponenssel egészítik ki. Ahelyett, hogy a 12,4 százalékos járulékból befolyó összeget állampapírba fektetik, az összeg egy jelentős hányadát részvényportfóliókba kellene helyezni, ahogy a vállalati nyugdíjrendszereknél is történik. A nyugdíjalap így gyorsabban nőne, és a válságát el lehetne kerülni.

Az amerikai nyugdíjalap kimerülésének elkerülésére vonatkozó megoldások (a nyugdíjkorhatár emelése vagy a meglévő rendszer ötvözése a részvénybefektetésekkel) segíthetnek más országoknak is, ahol felosztó-kirovó jellegű nyugdíjrendszert működtetnek. Minél hamarabb megtörténnek ezek a változások, annál fenntarthatóbb lesz a fiskális helyzet, illetve kiszámíthatóbbak a jövőbeli nyugdíjak.