BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
GDP

Kockázatkezelési kalauz 2019-re

Erős fékezés kezdődött a tavalyi év második felében a meghatározó piacokon. Vélemény.
2019.02.08., péntek 15:43

Erős fékezés kezdődött a tavalyi év második felében a meghatározó piacokon. Az egyszeri tényezők mellett egy szélesebb bázisú lassulás is kezd kibontakozni: a világgazdasági növekedés idén tovább lassul, az eurózóna növekedésére vonatkozó előrejelzések pedig 2-ről 1,5 százalékra estek. A növekedés megtorpanása az előttünk álló évre önmagában számos kérdőjelet vetít előre, ám a fokozatos lassulásba bármikor beleszólhat egy-egy erősebb negatív kockázati tényező, ami a pénzpiacokon a vártnál nagyobb mozgást eredményezhet.

Az Egyesült Államok gazdasága eddigi leghosszabb növekedési szakaszában van, immár tíz éve tart a konjunktúra. A bővülési ciklus azonban lassan a végéhez közeledik. Az amerikai gazdaság esetleges recessziója az év fő kockázati tényezője – noha 2019 második felénél előbb ez várhatóan nem következik be. Kérdés, hogyan tudná az ország kezelni, ha a vártnál előbb érkezne a megtorpanás, miközben épp súlyos költségvetési hiánnyal és más bizonytalansági tényezőkkel küzd. Ilyen a Donald Trump amerikai elnök elleni alkotmányos eltávolítási eljárás, ami, amennyiben megindítják, ugyancsak érdemi negatív hatást okozhat a nemzetközi piacokon is.

Fotó: Shutterstock

Egyre elképzelhetőbb Kína pénzügyi összeomlása és egy kínai gazdasági válság kitörése. A kínai gazdasági modell fenntarthatóságát az elemzők régóta megkérdőjelezik; a bankrendszer és az árnyékbankok nehezen átlátható tevékenysége a gazdaság eladósodásához vezetett, különösen megterhelve az ingatlan- és az önkormányzati szektort. A válság kockázatát az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi vámháború is növeli. Kérdés, hogy a pillanatnyi fegyverszünet után mi következik. Amennyiben a helyzet a krízisig eszkalálódik, Kína valószínűleg a bankok megmentésével próbálkozna, amit az államadósság fenntarthatóvá tétele és a növekedési áldozat mérséklése érdekében a jüan leértékelése követhet.

Olaszországban a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, a GDP 132 százalékára rúgó államadósság, a tetemes költségvetési hiány és az euroszkeptikus új kormányzat együttes jelenléte hordoz súlyos kockázatot, az elemzők többsége tart attól, hogy egy új, a görögországinál is nagyobb válság alakulhat ki itt. Nagy kérdés, hogy a kötvényhozamok gyors emelkedése esetén az olasz államkincstár fizetőképes marad-e, és ha nem, közbelép-e az Európai Központi Bank. Az olasz költségvetési hiánnyal kapcsolatos viták nyugvópontra kerültek, de hosszú távon továbbra is aggályos az olasz gazdaság fenntarthatatlan működése, a lassú növekedés és a törékeny bankrendszer.

Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Brexitet sem, hiszen még most sem látható, milyen formában megy végbe, ha egyáltalán távozik az Egyesült Királyság az Európai Unióból. Január 15-én Theresa May megállapodásjavaslatára nemmel szavazott a brit alsóház, így a „hard Brexit” lehetősége tovább nő. A rendezetlen kilépés egyik félnek sem érdeke, ezért az elemzők egyelőre nem számolnak végzetes globális piaci hatásokkal. Nem zárható ki egy újabb népszavazás lehetősége sem, ami megfordíthatná a helyzetet.

Itthon az MNB lépései okozhatnak izgalmat. Az erős gazdasági és bérnövekedés hatására emelkedésnek indult a maginfláció: 2019-ben elérheti, sőt meg is haladhatja a 3 százalékos célt. Az alacsonyabb olajárak ezt ellensúlyozhatják, a teljes infláció 3 százalék körül ingadozhat, de a jegybank jó eséllyel már nem tartja fenn sokáig az ultralaza monetáris politikát –noha vannak arra utaló jelek, hogy a lépések kevésbé lesznek gyorsak, mint ahogy arra a piac számított. Bár az inflációs cél eléréséhez várhatóan nem lesz szükség a jelenleginél erősebb árfolyamra, további leértékelődésre sincs mód. Ez pedig váratlan inflációs nyomás esetén csökkentheti a valószínűségét a további nagyobb forintgyengülésnek. A pénzpiaci hozamok várhatóan csak lassan változnak majd, így erősen kérdéses, hogy merre indulnak el a hosszú távú hozamok. Milyen stratégiát választana az MNB, ha például a Fed vagy az EKB lazítana monetáris politikáján – és milyet, ha a nemzetközi kamatvárakozásokhoz képest lazábban tartja a monetáris kondíciókat? Idén ezt is megtudhatjuk.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.