Brexitkáosz – a csatornán innen is

A mai, nehezen átlátható világban gyakran fordulunk szimbólumokhoz, közhelyekhez, sztereotípiákhoz, hogy megértsük a dolgok működését. Így például, ha egyszerű kikapcsolódásra vágyunk, keresünk egy brazil szappanoperát, és végigizgulhatjuk, hogy Pedro megcsalja-e Izabellát, és közben milyen véget ér Emanuel és Silvio évek óta tartó viszálya. Ha meg az állandóságot, a biztonságot, a hosszú évszázadokra nyúló tradíciókat keressük, akkor jóleső érzés az angol királyi család történetét végigböngészni vagy a brit történelem és hétköznapok más aspektusait elemezgetni.

De az utóbbi időben mintha felfordult volna a világ, és hiba csúszott volna a jól kidolgozott sztereotípiákba.

Ha szappanoperát akarunk látni, ma sokkal kevésbé az Izaura TV-re, mint inkább a BBC-re kapcsolunk. A Brexittel kapcsolatos tévelygések, találgatások, napi szintű történések sokkal izgalmasabb rágcsálnivalót kínálnak. Elér-e majd Theresa bármely kompromisszumot Donaldnél? Kiáll-e Jeremy a második népszavazás mellett? És egyáltalán, mi lesz március 29. után?

És közben napi szinten érkeznek híradások a szigetországból különféle extrém reakciókról is. Azokról, akik félelmükben több évre elegendő élelmiszer- vagy gyógyszerkészletet halmoznak fel. Azokról, akik megijednek a rájuk leskelődő munkanélküliségtől, és már most veszik a sátorfájukat, és állnak odébb egy házzal. És nem utolsósorban azokról a vállalkozásokról, amelyek teljesen racionális megfontolásból helyezik át pénzügyi székhelyüket Londonból egy biztonságosabbnak tűnő európai városba. És itt ki is kapcsolhatnánk a tévét, a kis napi színes iránti igényünket teljesen kielégítve érezve, nyugodtan mehetnénk aludni.

De mégsem mehetünk. Ami ugyanis bizonytalanságot szül a csatorna túlsó oldalán, az legalább annyi bizonytalanságot generál a kontinentális Európában, egyszersmind nálunk is. Már kevesebb mint egy hónap van hátra a március 29-i dátumig, de még mindig fogalmunk sincs, milyen világba fogunk belecsöppenni. Ha nincs megállapodás a Brexitről, akkor a kilépés napjától kezdve az Egyesült Királyság úgynevezett harmadik országnak minősül, és valamennyi, EU-s státuszból eredő kedvezménye, mentessége megszűnik. Ha mégiscsak megszületik az egyezség, akkor a jelenlegi elképzelés szerint egy átmeneti ideig, 2020 végéig „minden marad a régiben”. És létezik elvileg egy harmadik megoldás is (bár ez eddig igazából nem került terítékre), amely szerint az Egyesült Királyság Svájchoz vagy az EGT országaihoz hasonló státuszt kap: bizonyos szabadságjogok, uniós rendelkezések alkalmazhatók maradnának az Egyesült Királyság vonatkozásában, míg mások nem. Három teljesen különböző szcenárió.

Nincs olyan, az Egyesült Királysággal kapcsolatot tartó vállalkozás, amely egy ilyen helyzetben felelősséggel előre tudna tervezni.

Szintén egyik napról a másikra fog változni az Egyesült Királyságot érintő háromszögügyletek adózása… vagy mégsem? Áll a jogász is a dilemma előtt: belekezdjen-e egy angol céget érintő, határon átnyúló összeolvadásba, amikor nem tudja, hogy az erre vonatkozó szabályrendszer hatályban lesz-e egyáltalán egy hónap múlva? Egy új elszámolási, adózási, adminisztrációs rendszerre való átállás feltételezhetően nagyon komoly informatikai fejlesztéseket és beállításokat igényel az érintett cégeknél. Nyilvánvaló a kérdés: érdemes-e belevágni a fejlesztésbe?

Valószínű, hogy aki eddig ezt nem kezdte el, az nem is tudja befejezni március végéig.

Ha a megállapodás nélküli Brexit-szcenárió valósul meg, akkor technikailag valószínűleg lehetetlen lesz egyik napról a másikra egész Európát rábírni, hogy az Egyesült Királysággal kapcsolatos tranzakcióit ne uniós ügyletként kezelje. Akárhogy is, átmeneti szabályokra lesz szükség. Ilyen szabályok azonban vagy nem léteznek, vagy még alakulóban vannak. Üdítő fejlemény ebben a körben, hogy a magyar parlament már tárgyalja a szociális és társadalombiztosítási jogszabályok szükségessé váló módosítását az „Egyesült Királyság uniótól történő rendezetlen kilépése esetére”, ez azonban a problémahalmaznak csak egy nagyon kis szeletét érinti. A hatóságok leginkább kivárásra játszanak, ami fokozza a bizonytalanságot és az ezzel együtt járó feszültséget. Ez pedig már nem csupán Theresa és Jeremy története, ez már az egész uniós adminisztráció felelőssége.

A történelem során Európa már sok világégést, szakítást, konfliktust átvészelt. A Brexit körüli perpatvar is meg fog oldódni. Nem mindegy azonban, hogy hogyan és mikor. A csatornán inneni és túli káosz rendkívüli bizonytalanságot indukál, amelynek sajnos súlyos negatív üzleti kihatásai lesznek.