Nem előztek meg a románok

Óriási visszhangot kapott egy nemrég, az Eurostat honlapján megjelenő adat, amely azt mutatta, hogy míg a román háztartások fogyasztása vásárlóerő-paritáson elérte az EU átlagának 67,4 százalékát, a hazai háztartásoké ettől elmaradva, az uniós átlag 63,4 százaléka. Az adatokból általánosságban azt a következtetést vonták le, hogy a román háztartások életszínvonala meghaladta a hazai háztartásokét.

Noha számos esetben a fogyasztás volumene jobb megközelítést ad az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson kiigazított bruttó hazai terméknél – különösen Luxemburg vagy Írország esetében –, azonban mégis túlzott leegyszerűsítéssel él, mivel nem vesz figyelembe számos más tényezőt, amelyek lényegesen árnyalják a képet. Ezért annak igyekszünk utánajárni, hogy valóban igaz-e a feltételezés.

A hazai vásárlóerő-paritással kiigazított egy főre jutó GDP tavaly az uniós átlag 70,2 százalékára, a román pedig 64,4 százalékára emelkedett, ami hazai előnyt sugall. Így elsőre csak azt mondhatjuk, hogy a román egy főre jutó fogyasztás meghaladja az egy főre jutó GDP-t az unió átlagához képest, míg a hazai fogyasztás elmarad a GDP-hez képest.

Azaz a román fogyasztási ráta jóval magasabb lehet a hazainál, amit az Eurostat adatai is alátámasztanak, ugyanis a román fogyasztás GDP-aránya tavaly 62,4 százalék, a magyar 49,1 százalék volt. Ez pedig összefüggésben van a románok kifejezetten alacsony megtakarítási rátájával, míg a hazai háztartások megtakarítási rátája az elmúlt években 12 százalék körül mozgott. Más tényezők mellett a román háztartások túlzott fogyasztása elszálló külkereskedelmi deficithez és a folyó fizetési mérleg hiányához vezetett, míg a hazai mérlegek még mindig többletet mutatnak. A GDP-n belül ugyanakkor a hazai beruházási ráta lényegesen magasabb, tavaly már meghaladta a 25 százalékot, idén pedig jó eséllyel elérheti a 29 százalékot is, míg a román beruházási ráta 21 százalék körül volt. A hazai kutatás-fejlesztési kiadások szintén messze meghaladják a román szintet.

Nem mellékes, hogy a lényegesen magasabb hazai megtakarítási ráta jóval nagyobb nettó pénzügyi vagyont eredményez a hazai lakosságnál.

A legfrissebb rendelkezésre álló Eurostat-adat, a 2017-es szerint a magyar háztartások nettó pénzügyi vagyona az az évi GDP 109,3 százalékán állt, ez 4,9 százalékponttal magasabb, mint egy évvel korábban, ezzel szemben a román háztartások mutatója 49,1 százalék volt. Azaz a hazai háztartások nettó pénzügyi vagyona mintegy 142 százalékkal magasabb a románokénál.

Amennyiben a vagyon nagyságát is az életszínvonal részének tekintjük, már messze nem állja meg a helyét az a kijelentés, hogy a román háztartások jobban élnek.

Az életminőséget az épített és a társadalmi infrastruktúra is befolyásolja, így a közutak, vasutak sűrűsége, a széles sávú és mobilhálózatok lefedettsége, a háztartások összkomfortjának, berendezettségének szintje, amelyek hazánkban lényegesen meghaladják a romániai színvonalat. Sokat elmond az utóbbiról, hogy egy Eurostat-felmérés szerint 2018-ban a román háztartások 29,7 százalékában, ezzel szemben a magyar háztartások 3,9 százalékában volt kerti illemhely, a tavalyi évkezdetkor a vidéki román iskolák 60 százalékában nem volt angol WC, azoknak a tanintézményeknek az aránya pedig még nagyobb, ahol fával fűtenek. Az oktatás színvonalát tükrözi, hogy noha a funkcionális analfabéták hazai 27,5 százalékos aránya is sok, Romániában eléri a 42 százalékot.

Végezetül érdemes megvizsgálni a két ország helyzetét fenntarthatósági szempontból is. A román folyó fizetési mérleg hiánya az elmúlt években meredeken romlott a túlzottan gyors bérkiáramlás és fogyasztási dinamika hatására, a román infláció jóval meghaladta a hazait, egyúttal a saját célkitűzésüket is, emellett számos más jel is a román gazdaság túlfűtöttségére utal. A túlfűtöttséget a román költségvetés is táplálja, mivel a román közalkalmazottak bérnövekedése messze meghaladta a versenyszféra ütemét, ami egyúttal a román államháztartás hiányának növekedéséhez vezetett.

Kérdéses, hogy idén 3 százalék alatt sikerül-e tartani a deficitet, akár a túlzottdeficit-eljárás is elindulhat a román kormány ellen.

Ebben a helyzetben különösen érdekes, hogy milyen fedezet biztosítja a nemrég megszavazott 70 százalékos nyugdíjemelést. Mindenesetre a román költségvetés és a román gazdaság fájdalmas kiigazítások elé nézhet, mindenképpen megkérdőjelezve a közelmúlt gyors gazdasági növekedésének fenntarthatóságát. Mindeközben a hazai folyó fizetési mérleg még mindig szerény mértékű többletet mutat, a tőkemérleggel kiegészülve pedig a külső finanszírozási képességünk kényelmesen pozitív, a hazai államháztartás az első fél évben szintén többletet ért el a pénzügyi számlák szerint. Azaz a hazai növekedés fenntarthatósága jóval megalapozottabb.