Az ázsiai sikeres gazdaságok korábbi gyors növekedése rámutat arra, hogy a magáncégek milyen fontos szerepet játszanak egy adott ország fejlődésében. Vélemény.
Sok feltörekvő és fejlődő országbeli cég számára elérhetetlen álomnak tűnhet az olyan vállalatok sikere, mint a Samsung vagy a Hyundai. Japán, Dél-Korea és más ázsiai országok a 20. század második felében elért gyors gazdasági növekedése azonban példaként szolgálhat arra, hogy miként lehet ezt elérni.
Japán és Dél-Korea például egykor szegény ország volt, amely arra törekedett, hogy minél hamarabb elérje a magas jövedelmű országok szintjét. Az „ázsiai csoda” nagyrészt egy három pillérből álló stratégia eredménye volt.
Először is az állam ambiciózus célokat tűzött ki, és a magáncégeknek nyújtott támogatásokkal – hogy gyorsan betörhessenek a high-tech ipari szektorokba – el is érte azokat.
Másodsorban a kormányok felismerték, hogy az országaiknak erős exportszektorokat kell létrehozniuk annak érdekében, hogy bekerülhessenek a magas jövedelmű gazdaságok táborába.
Végül a politikusoknak az erős verseny kultúráját is ösztönözniük kellett, és a támogatásért cserébe szigorú elszámoltathatóságot kellett a cégekkel szemben kialakítaniuk.
Az export vált az ázsiai „csodagazdaságok” sikereinek mércéjévé. Szerte a régióban a cégek alacsony technológiai szintű vállalkozásokból globális high-tech vállalatokká váltak az autó- és hajóipar, valamint az elektronika terén. Miután igazolniuk kellett, hogy valóban érdemesek a kapott állami támogatásra, gyorsan adaptálódtak a változó piaci körülményekhez.
Erre jó példa a dél-koreai Hyundai és a malajziai állami autógyártó cég, a Proton eltérő sorsa. A malajziaiaknak ambiciózus tervük volt arra vonatkozóan, hogy egy helyi beszállító klasztert hozzanak létre. Bár ez a kísérlet sok tekintetben sikeres lett, a Protont megvédték a hazai piacon, így nem ösztönözték arra, hogy jelentős mértékű exporttevékenységet folytasson, és kitegye magát a nemzetközi versenynek.
Ezzel szemben a Hyundai egy globális brandet teremtett meg, és az általa gyártott autók nagy szerepet játszottak Dél-Korea exportsikereiben, ami jórészt az állami intézkedéseknek volt köszönhető.
Fotó: AFP
A dél-koreai állam számos családi alapítású konglomerátumra, úgynevezett csebolra támaszkodott az ország autóiparának fejlesztésében. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy átszervezzenek cégeket, ha arra szükség volt, és csak kevés vállalat vált végül sikeressé.
A Hyundai eredetileg egy családi tulajdonú építőipari cég volt, amely a viszonylag kicsiny hazai piacra fókuszált.
Az 1960-as évek közepétől azonban erős állami támogatás és ösztönzők mellett belépett a külföldi piacra, illetve olyan high-tech szektorokban is megjelent, mint a hajó- és autógyártás, bár ezeken a területeken nem volt semmilyen korábbi tapasztalata.
Az exportra és a versenyre ösztönző nyomás hatására a Hyundai fokozta kutatás-fejlesztési tevékenységét, és technológiai fejlesztéseket hajtott végre. 1991-re a cég megtervezte és legyártotta az első autómotorját. (A szintén dél-koreai Samsung az elektronikai iparágban való megjelenése előtt élelmiszeripari termékek, például tészták kereskedelmével foglalkozott.)
A tajvani elektronikai szektor sikeres fejlődése is rávilágít arra a lehetőségre, hogy a fejlődő országbeli cégek miként válhatnak a high-tech iparágakban globális szereplővé. Erre a gyors technológiai fejlődésre nagyon hamar sor került, amikor a gazdaság egy főre jutó GDP-je mintegy 20 százalékát tette ki az Egyesült Államokénak. Az állam lényegében kockázatitőke-befektetőként lépett fel, hogy katalizáljon egy gyerekcipőben járó szektort. Az 1970-es évek elején állami intézeteket hoztak létre – például az ipari technológiai kutatóintézetet –, amelyek a hatalmas kutatás-fejlesztési tevékenységeknek az élére álltak. Emellett beruháztak a képzésbe, valamint külföldi multinacionális vállalatokkal alakítottak ki kapcsolatokat.
Ezek az intézmények számos elektronikai startupot hoztak létre, és kezdetben a kutatóintézetek szakemberei kerültek az új cégek élére. Néhány spin-off, mint a UMC és a TSMC, nagy multinacionális céggé vált a globális félvezetőiparban. Az innovációra és az exportra való összpontosítás révén ezek, illetve más cégek olyan sikerekre tettek szert, amilyeneket nem tudtak volna elérni, ha csak hazai piacra termelnek.
Az ázsiai sikeres gazdaságok korábbi gyors növekedése rámutat arra, hogy a magáncégek milyen fontos szerepet játszanak egy adott ország fejlődésében.
Habár az állam „vezető keze” kiemelt szerepet játszott a kezdeti szakaszban, azonban az olyan cégeknek, mint a Hyundai, a Samsung és a TSMC, erős volt az ambíciójuk, hogy a fejlett szektorokban globális vezető cégekké váljanak. A fejlődő országok sok vállalata ma is követhetné ezt a példát, és törekedhetne arra, hogy megteremtse a saját gazdasági csodáját egy olyan folyamat keretében, amely során vonzó hozamokat kínál a saját országának és a befektetőknek is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
