Miért változtak ennyire a prognózisok?

Kedden az IMF közzétette a legújabb prognózisát. Áprilisban az intézmény még optimista volt, „mindössze” 3,1 százalékos visszaesést várt 2020-ra Magyarországon. Ez most 6,1 százalék.

Szintén keddi hír:

a Takarékbank a korábbi 3,2 százalékos visszaesés helyett már 4,7 százalékosat vár. A Századvég Gazdaságkutatónál is lefelé módosítottunk szeptemberben az előrejelzésünkön: már 5,2 százalékos visszaesést várunk a korábbi 3,1 százalék helyett.

A legjelentősebb mértékben a Magyar Nemzeti Bank módosította előrejelzését: míg júniusban még minimális növekedést prognosztizált, szeptemberben már 5,1 és 6,8 százalék közötti visszaesést.

Mi történt? A módosítás ténye természetes – csak nem ekkora mértékben. Új adatok érkeznek, gazdaságpolitikai intézkedéseket jelentenek be, változnak a külső körülmények, vagy külső sokkhatás éri a gazdaságot – mint amilyen a koronavírus is.

Idén a járvány, illetve az annak nyomán elrendelt korlátozások gazdasági hatásai teljesen felforgatták az előrejelzések világát is. Míg a március–áprilisi időszakban teljes volt a bizonytalanság, júniusra jellemzően már csak a recesszió mértéke volt kérdés. Intézményünk negyedévente frissíti az előrejelzéseit, érdemes áttekinteni, hogy mi jellemezte a márciusi, a júniusi és a szeptemberi fordulót.

Március eleje. Teljes bizonytalanság. Sokan kivételesen nem is adtak ki előrejelzést. Nem igazán tudtuk még, hogy mi ez a vírus, pláne azt nem, hogy milyen hatása lesz. Kijárási korlátozás? Teljes iparágak féléves-éves leállása? Ilyenekre nem is gondoltunk. Azt láttuk, hogy történt valami, ami nem pozitív.

Adat? Az nincs. A legfrissebb GDP-adat decemberi, ami még nagyon kedvező. Ilyenkor az elemző fogja a fejét, félredobja a modelljét, és megpróbál valamit becsülni. Jelzi, hogy vannak kockázatok. Nem kicsik. És persze kíváncsi, hogy mit mondanak a többiek.

Remélhetőleg nem nagyon mást. Márciusban ezek alapján még csak minimális recessziót vártunk. Öt megkérdezett elemző közül ekkor mindössze ketten mondtunk recessziót, az előrejelzések mínusz 3,5 és plusz 1,1 százalék között szóródtak.

Június. Túl voltunk a kijárási korlátozáson. Éledezett a gazdaság. Láttunk már valamit a havi adatokból, de nem láttunk rá a gazdaság nagyobb részére. GDP-adat az első negyedévre van. Nem vészes, éves szinten még növekedést mutatott. Egy intézmény kivételével mindenki recessziót várt. Kérdés, mekkorát.

Az előrejelzésnél két fontos tényező van: mekkorát zuhantunk a második negyedévben, és utána milyen lesz az újraindulás.

Akár gazdaságilag, akár a vírust tekintve. Ebből a kettőből publikálunk éves számot. Júniusi előrejelzésünk során azt becsültük, hogy a visszaesés a második negyedévben 14,4 százalék lehetett. Később, amikor már több részadat állt rendelkezésre, ezt optimistábban ítéltük meg – sajnos nem lett igazunk.

Miért fontos ez? Legtöbbször azt olvashatjuk a sajtóban, hogy azért módosítanak az elemzők az előrejelzéseiken, mert a vártnál rosszabb lett a második negyedév. Nos, mint látjuk, nem biztos, hogy ez a leglényegesebb ok. De akkor mi? Mit látunk most, amit júniusban nem láttunk?

Szeptember. Van második negyedéves GDP-adat. Nem örülünk neki. Vártuk, hogy rossz lesz, hiszen sok minden be volt zárva, nem működött a gazdaság. Nem meglepő tehát. Mi okozta akkor a változást? Sokkal inkább az, ami azóta történt: optimisták voltunk, és arra számítottunk, hogy a nyáron a gazdaság sokkal intenzívebben indul újra, és lesz turizmus külföldi vendégekkel, lesznek rendezvények.

Nem ez történt. Eljött a második hullám, lezárták a határokat, korlátozták a rendezvényeket.

Ha márciusban valaki azt mondta volna, hogy hét hónappal később is még a vírussal küzdünk, legalábbis szúrós szemmel néztünk volna rá. A revízió tehát elsősorban a vírus lassúbb lefolyásából, a V helyett a Nike logójának alakjához hasonló kilábalásból következik. Nem elsősorban a második negyedév módosult, hanem a harmadik és a negyedik.

Mi lehet ennek a következménye? Azon már kár keseregni, hogy mekkora volt a visszaesés a második negyedévben. Nem tudunk rajta módosítani. Azon is kár keseregni, hogy mennyire gyors vagy lassú az újraindulás.

Az autók iránti keresletet nem tudjuk befolyásolni. A vírus köztünk van. A cél természetesen a lehetőség szerinti kisebb korlátozások fenntartása, a gazdaság működtetése. Lehet a károkat valamennyire enyhíteni, de megszüntetni nem lehet. Ami fontos: hogyan tudunk hosszú távon kimozdulni a mostani helyzetből? Mikor jöhetnek újra a turisták?

Hogyan tudjuk diverzifikálni az ipari termelésünket? Hogyan tudunk elmozdulni a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek felé?

Hogyan tudjuk megalapozni a következő tíz év növekedését? Ezek lesznek a jövő kérdései. Ezek a fontos kérdések.