Az EU vámpolitikájában a megfontoltság a kulcs
Donald Trump elindította, majd Joe Biden jócskán eszkalálta a kereskedelmi háborút a kínai árukra kivetett új vámtételekkel 2024 májusában. A több érintett szektor közül egyetlen termékkategóriát kiragadva, a Kínában gyártott elektromos járművek vámterhelését 100 százalékra emelték néhány hete. Kína a várakozásoknak megfelelően dömpingellenes vizsgálatot indított. A lépés a globális szabadkereskedelem elleni újabb jókora csapás, és középtávon visszalépés a globális felmelegedés elleni harcban.
Janet Yellen pénzügyminiszter május második felében Németországban felszólította az Európai Unió vezetőit, hogy az USA-éhoz hasonló mértékű védővámokat vessenek ki ugyanezen szektorokban a kínai termékekre. Előző cikkem végén jeleztem, hogy az eltérő kereskedelmi pozíciók miatt az USA érdekelt fenntartani a kereskedelmi háborút és a protekcionista intézkedéseket Kínával szemben, mert az utóbbi számára hátrányosabb a vámháború. Mivel az elektromos autókra korábban kivetett EU-s vám júniusban lejár, érdemes gazdasági szempontok mentén megvizsgálni a friss bejelentések kapcsán, hogy mit jelenthet az Európai Unió számára egy esetleges vámháború Kínával.
Az EU gazdasági modellje erősen támaszkodik a nettó exportra. Noha az unió gazdasági ereje és népessége bőven lehetővé tenné, hogy nagy zárt gazdaságként funkcionáljon, saját szabályai ezt részlegesen korlátozzák. A költségvetési deficitre megszabott saját szabályok, a közös költségvetési mozgástér hiánya nem teszi lehetővé, hogy kellő mértékű belső keresletösztönzést hajtson végre az unió szükség esetén. Az EU hagyományosan kereskedelmi többletet ér el, többet exportál, mint amennyit importál. Ez a többlet kulcsfontosságú számos EU-tagállam gazdasági növekedése és külső stabilitása szempontjából. Különösen igaz ez Németországra, amely a blokk legnagyobb gazdasága és jelentős exportőr a gépipar, az autóipar és a vegyipar terén. Összességében az EU növekedési modellje nagymértékben a külső keresleten és a nettó exporton alapul.
Emiatt az EU jókora kihívásokkal néz szembe, amikor a kínai termékekre vonatkozó magas vámok bevezetését fontolgatja.
Feltételezve, hogy az EU nem változtat a gazdaságpolitikai keretein és a fiskális szabályokon, fenntartva a nettó exporton alapuló növekedési modelljét, egy kereskedelmi háborúban teljesen más hatásokkal szembesülne, mint az USA.
Az Amerikai Egyesült Államok a világgazdaságban számos kulcspozíciót őriz (például globális tartalékdeviza), és nagy zárt gazdaságként funkcionál, egységes fiskális politikával, amelyet az utóbbi években rekordmértékben használ. Az EU-ban nincs egységes fiskális politika, nincs közös refinanszírozás, a nemzeti költségvetési mozgásteret számos szabály korlátozza. Mindezek hiányában egy Kínával folytatott európai kereskedelmi háború lehetséges gazdasági következményei sokkal mélyrehatóbbak lennének az Európai Unió gazdaságára nézve.
Egy Kínával folytatott kereskedelmi háború felboríthatja az EU növekedési modelljét. A kínai termékekre kivetett magas vámok arányos ellenintézkedéseket válthatnak ki Kína részéről, súlyosan hátráltatva a kereskedelmi kapcsolatokat. Az esetleges kereskedelmi háborúból eredő tarifális akadályok csökkentenék az EU-s áruk kínai piacra jutását, csökkentenék az exportbevételeket, és potenciálisan súlyos gazdasági következményeket okoznának az öreg kontinensen.
Az EU és Kína közötti gazdasági összefonódás mélyreható. Az elmúlt évtizedben nagyon dinamikusan, sokszor két számjegyű növekedést produkálva fejlődött a két régió közötti külkereskedelmi forgalom. 2022-ben a teljes kereskedelmi forgalom 696 milliárd eurót tett ki, ebből 223 milliárd eurót exportált az EU Kínába és 473 milliárdot Kína az EU-ba.
2023-ban Kína volt az EU második legnagyobb kereskedelmi partnere, az EU importjának 20,5, exportjának közel 9 százalékát kitéve.
A vámháború mindkét gazdaság számára veszteséges lenne. Egyes nyersanyagok és a beszállítói kapcsolatok miatt az EU számára különösen magasak a tétek, mivel számos iparág, az autóipartól az elektronikáig, szorosan integrálódott a kínai ellátási láncokba. Ezeknek az ellátási láncoknak a sérülése vagy részleges megszakítása megnövelheti a termelési költségeket, csökkentheti az EU termékeinek versenyképességét, veszélyeztetheti a tradicionális iparágakat és végső soron lassíthatja a gazdasági növekedést.
Az EU ambiciózus zöldátmeneti céljai és szén-dioxid-semlegességi célkitűzései még szorosabban összefonódnak a kínai kereskedelemmel.
Az EU célja, hogy 2050-re elérje a szén-dioxid-semlegességet, és ehhez további jelentős áttörésre van szükség a megújuló energiaforrások és a fenntartható technológiák alkalmazásában.
Kína kulcsszerepet játszik ebben az átmenetben, mivel dominálja a ritkaföldfémek kitermelését, valamint vezető pozíciót tölt be a globális napenergia-iparban.
A ritkaföldfémek elengedhetetlenek a különféle csúcstechnológiák és zöldtechnológiák gyártásához, beleértve a szélturbinákat, az elektromos járműveket és az energiatakarékos világítást. A világ ritkaföldfém-termelése 85 százalékban Kínához kötődik, ami a célok elérése tekintetében kiszolgáltatott helyzetbe hozza az öreg kontinenst.
Ugyanígy, Kína a világ legnagyobb napelemgyártója, a globális termelés több mint 70 százalékát adja. Az EU-nak a napenergia-kapacitás bővítésére irányuló erőfeszítései, amelyek kulcsfontosságúak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló stratégiájában, nagymértékben függenek a költséghatékony kínai napelemektől. A kínai termékekre kivetett magas vámok jócskán megnövelnék a napelem-telepítések költségeit az EU-ban, veszélyeztetve az EU klímavédelmi céljait.
Összefoglalva, az EU külkereskedelmi többleten alapuló gazdasági modellje sérülékeny lenne egy Kínával megkezdett kereskedelmi háború következményeivel szemben. A kínai termékekre kivetett magas vámok ellenintézkedéseket válthatnak ki, korlátozva az EU exportját és sérülékeny ellátási láncait, gátolva összességében az EU gazdasági növekedését. Emellett az EU ambiciózus zöldátmeneti és szén-dioxid-semlegességi céljai jelentős mértékben függenek a kínai ritkaföldfémekhez és napelemekhez való hozzáféréstől.
Az Európai Unió tagországai között lehetnek a kínai gazdasági kapcsolatokban véleménykülönbségek, a Kínára utaltság azonban közös.
Ezért az Egyesült Államokkal ellentétben az EU-nak rendkívül óvatosan kell navigálnia a Kínával folytatott kereskedelmi kapcsolataiban, kiegyensúlyozva a gazdasági érdekeket és a környezeti követelményeket, és olyan döntéseket szükséges hoznia, amelyek kölcsönösen előnyösek mindkét fél számára.
Az EU-nak – az olcsó orosz energiaforrások részleges elvesztése után a gazdasági érdekeit figyelembe véve – alaposan mérlegelnie kell, hogy mennyire tesz eleget az amerikai kérésnek, hogy a 2024 májusban bejelentett amerikai protekcionista vámokhoz hasonlókat alkalmazzon. A vámpolitika alkalmazása a gazdasági dimenziókon túl politikai-geopolitikai eszköz is. A politikai-hatalmi dimenzió a költség-haszon elemzés gazdasági szempontjait átírhatja, az azonban minden szempont alapján kijelenthető az EU előtt álló döntésről, hogy a megfontoltság indokolt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.