Sikeres gazdasági felzárkózás csak bérfelzárkózás mellett érhető el
A fenntartható gazdasági felzárkózás és az életszínvonal emelése minden ország alapvető célkitűzése. Az évtizedeken átnyúló sikeres felzárkózás azonban ritka jelenség. Nemzetközi tapasztalatok is alátámasztják, hogy a sikeres felzárkózási időszakok a bérszínvonal nagymértékű növekedése mellett következtek be. A bérek emelkedése versenyképességi tényező, hiszen alapvető a képzett munkaerő megtartásában és ösztönzésében. Az elmúlt évtizedben a hazai bérfelzárkózás megindult, ennek egyensúlyt megőrző fenntartása kiemelt fontosságú.
A sikeres felzárkózási időszakok jellemzője a reálbérek emelkedése
Versenyképességi tényező a bérfelzárkózás.
Az elérhető magasabb jövedelem az egyik legerősebb ösztönző erő a tanulás, önképzés, a saját humán tőkénkbe való befektetés érdekében, ami pedig a későbbi teljesítményünket, termelékenységünket növeli. De még inkább felértékelődik a bérfelzárkózás a globálisan egységesülő munkaerőpiacon a képzett munkaerőért folytatott versenyben, ugyanis megtartani, illetve bevonzani a munkavállalókat csak versenyképes bérekkel lehet. A munkaerő külföldről történő hazavonzása vonatkozhat a külföldre távozott hazai munkaerőre és a növekvő számú, jól képzett, nem helyhez kötött online munkát végző „digitális nomádokra” is. Mindezeken felül a magas reálbérdinamika azáltal is támogatja a gazdasági növekedést, hogy erősíti a belső keresletet. Végül pedig biztosítja azt, aminek érdekében a többlet erőfeszítést vállalták az egyének, a családok és vállalatok, a magasabb életszínvonalat.
A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a sikeres felzárkózási időszakok a bérszínvonal nagymértékű növekedése mellett következtek be.
A kelet-ázsiai kis tigrisek felemelkedése, a japán növekedési csoda vagy a számos európai felzárkózási sikertörténet hasznos tapasztalattal szolgálhat a felzárkózási időszakok elemzésekor. A reálbérek átlagosan 4,3 százalékkal emelkedtek évente a sikeresen felzárkózó országok körében.
A kelet-ázsiai országok fejlettségi ugrása érdemi bérfelzárkózással járt.
Tajvan egyike volt azoknak, amelyek a második világháborút követően rendkívül gyorsan az iparilag fejlett országok sorába léptek. 1969 és 1997 között a térség USA-hoz viszonyított relatív fejlettsége 19 százalékról 67 százalékra nőtt, miközben a reálkeresetek több mint megkétszereződtek 1980-hoz képest. A folyamathoz nagyban hozzájárult az állami vezérlésű fejlesztési politika, amely a többi jelentős felzárkózást mutató délkelet-ázsiai országra is jellemző volt. Dél-Koreában és Japánban is meghatározó volt az iparosítás szerepe, ezenkívül mindkét állam nagy hangsúlyt fektetett a hatékony oktatáspolitikára és ezáltal a munkaerő minőségére, illetve a high-tech fejlesztés támogatására. Dél-Korea 1981 és 2007 között az USA fejlettségi szintjének 18 százalékáról 61 százalékára emelkedett. A felzárkózási időszak alatt az átlagos reál-munkaerőköltség szintje több mint háromszorosára nőtt. A japán növekedési csoda időszakában 1960 és 1996 között az átlagos reálkereset 3,5-szeresére emelkedett.
Belgiumban a második világháború után bevezetett magas bérek politikája az egy főre jutó GDP-növekedést is meghaladó reálbér-dinamikához vezetett.
A reálbér 1974-ben az 1960-as szint kétszerese volt. A második világháború után az országnak technológiai újításokra volt szüksége, hogy versenyképes maradhasson a német és holland árukkal szemben, amelyek modernebb technológiát alkalmaztak. A magas bérek politikája keretében a kormány kimondottan ösztönözte a magas béremelkedést, azaz belső reálfelértékelődést okozott, kényszerítve a vállalatokat a modernizációra.
A szomszédos országokban is láthatunk példaértékű bérfelzárkózást.
Ausztria egységes és átfogó gazdaságpolitikai fordulatot hajtott végre, amelynek eredményeként 1954 és 1973 között az USA fejlettségi szintjének 41 százalékáról 61 százalékára zárkózott fel. A reál órabér 1973-ban 59 százalékkal volt magasabb, mint 1960-ban. Lengyelország 1992 és 2011 közötti gazdasági növekedésére kedvezően hatott a piacgazdasági átmenet és a nagymértékű tőkebeáramlás. Közel két évtized felzárkózása mellett a reálbérek szintje 62 százalékkal nőtt.
Finnországban 1992 és 2011 között másfélszeresre nőtt a reálórabérek szintje. Az 1990-es években az ipari termelés a tudás- és technológiavezérelt ágazatok felé mozdult el, amelyhez kapcsolódóan kiemelt fontosságú volt a tudásalapú szolgáltató szektor támogatása. A tudásalapú gazdasági modell, az oktatás fejlesztése és a szellemi tőke gyarapítása máig jelentős szerepet játszik az ország gazdasági növekedésében.
Magyarországon is egyensúlyi, termelékenységen alapuló bérfelzárkózásra van szükség
A 2010 és 2019 közötti sikeres egyensúlyi felzárkózási periódusban két és félszer gyorsabban nőttek a reálbérek hazánkban, mint az azt megelőző évtizedben.
A magyar GDP 2010 és 2019 között évente átlagosan 2,8 százalékkal növekedett, miközben az EU átlagához viszonyított fejlettségi szintünk az EU átlagának 66,1 százalékáról 73 százalékra emelkedett. A gazdasági felzárkózás bérfelzárkózás mellett valósult meg, a reálbérek lényegesen nagyobb ütemben növekedtek, mint az azt megelőző évtizedben. 2010-ben a reálbérek csupán 35 százalékkal voltak magasabbak a 2000-es évinél, ugyanakkor 2021-ben már 65 százalékkal haladták meg a 2010. évit, és 123 százalékkal a 2000-eset.
A továbbiakban is segíti a felzárkózást a béreknek a fejlettséggel és a termelékenységgel összhangban lévő emelkedése.
2021-ben a magyar bruttó bérek az EU-átlagnak mindössze 63,2 százalékát tették ki vásárlóerő-paritáson számolva, ami a harmadik legalacsonyabb az EU-s országok között.
Ugyanakkor hazánk az EU átlagos gazdasági fejlettségének 75,5 százalékán állt 2021-ben. A relatív fejlettségi szint alapján hazánk előrébb van az európai rangsorban, mint a bérszínvonal szerint, így további tér azonosítható a bérfelzárkózásra. Ennek a termelékenység és a fejlettségi szint emelkedésével összhangban kell megtörténnie.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.