Budapestnek gödröt ásott a saját vezetése – kérdés, hogy ki esik bele

A fővárost vezető pártok 17 igen szavazatával, nulla nem és nulla tartózkodás mellett a fővárosi közgyűlés elfogadott egy elvi állásfoglalást az akkumulátorgyárak jövőbeni építéséről. 

Ez kimondja, hogy Budapest közigazgatási területén nem létesülhet akkumulátorgyár, csak akkor, ha ezzel a lakosság egyetért. Hogy a lakosság milyen módon fejezhetné ki véleményét egy ilyen elképzelt esetben – nincs olyan projekt, amely a fővárosban hozna létre akkugyárat –, az meglehetősen homályos. A határozat szövegében erről egészen pontosan az olvasható, hogy a budapestiek „társadalmi részvételiségi folyamat lefolytatását követően” fejthetnék ki az álláspontjukat. Papíron ez lehetne akár népszavazás is, de ezt nem mondták ki nyíltan az előterjesztők, Szaniszló Sándor (DK), Horváth Csaba (MSZP), V. Naszályi Márta (Párbeszéd) és Soproni Tamás (Momentum). Talán nem véletlenül.

Miért tiltották ki Budapestről az akkugyárakat?

A napirendi vitában Szaniszló Sándor egyértelműen fogalmazott. 

– húzta alá a 18. kerület vezetője. Szerinte ezek az üzemek csak első látásra zöldek, és fel kell tenni a kérdést, hogy mi szüksége van Magyarországnak „energiafaló, a vízkészletet felzabáló” akkumulátorgyárakra. Azt is elmondta, hogy itthon eddig 30 olyan helyszín ismert, ahol akkumulátorgyár épül. Mindez erős túlzás, hiszen maximum úgy jön ki a szám, ha mindent egy kalap alá vesz. Például a debreceni BMW-gyárat is akkumulátorgyárnak minősíti, vagy azokat az egységeket is, amelyek mindössze a fémkeretét gyártják az akkucelláknak. Magyarországon tényszerűen négy nagy gyártókapacitás létezik, ez Komárom, Iváncsa, Göd és Debrecen.    

Szaniszló Sándort a momentumos főpolgármester-helyettes, Kerpel-Fronius Gábor követte, aki a szovjet iparosításhoz hasonlította az akkumulátorgyárakat. Ő maga elborzadva látja, hogy ismét olyan téves és káros megközelítésre alapozzák a magyar gazdaság jövőjét, mint a vízmérgező akkugyártás. Pedig szerinte lenne más út, ami az emberközpontú, a fenntarthatóságra összpontosító gazdasági modell. Hogy ez alatt mit kell érteni, azt nem fejtette ki. Arra viszont kitért, hogy a 21. században Európa közepén akkugyárakat építeni nonszensz. 

Némiképp szembemenve előző kijelentésével, itt már azt rögzítette, hogy szükség van akkugyárak építésére, de csak úgy, hogy az előírásokat betartják. Ebben egyébként konszenzus van, a kormány többször kijelentette, hogy Magyarországon csak úgy jöhetnek létre akkugyárak, ha betartják az összes környezetvédelmi szabályozást. V. Naszályi Márta arról beszélt, hogy Budapesten nincs helye romboló és rabló beruházásoknak, és egyenlőségjelet tett az akkugyárak és a bauxitbányák közé. 

Miről szól igazából az akkugyárak kitiltása Budapestről?

Felszólalt Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere is, aki merőben más álláspontra helyezkedett az akkugyárak kitiltása kapcsán. Azt mondta, az egyik szeme sír, a másik nevet, mert miközben az akkugyárak most rivaldafényt kapnak, más környezetszennyező, száz éve Budapest belső területein működő üzemekről nem esik szó. Pedig azok masszívan környezetszennyezők, gyógyszeralapanyag-gyártók, vegyi gyárak, amelyek egy balesetkor súlyos hatással lehetnek a lakosságra. „Soha, senki nem vetette fel, hogy ilyet ne lehessen Budapesten csinálni. Ezért azt javaslom, módosítsuk az eredeti előterjesztést, és terjesszük ki a hatályát általánosságban a katasztrófavédelmi küszöbérték alatti, azzal megegyező vagy afölötti üzemek tilalmára Budapesten” – indítványozta. Karácsony Gergely főpolgármester, bár egyetértett a felvetéssel, de jelezte, hogy mivel Baranyi Krisztina írásban nem terjesztette elő, így nem fognak róla szavazni.

Wintermantel Zsolt fideszes frakcióvezető megköszönte Baranyi Krisztina hozzászólását, mert szerinte rámutatott, hogy az egész kezdeményezés nem szól másról, mint a politikai játéktér elfoglalásáról. „Miért is kell kiemelni egy technológiát, az akkumulátorokat? Mert ez egy színtiszta politikai kezdeményezés” – húzta alá. A városvezetés megint nem érdemben cselekszik, csak beszél, ezért nincs gyakorlatilag semmi végrehajtva a főpolgármester környezetvédelmi programjából, pedig már három és fél éve ő vezeti Budapestet. Ráadásul jelezte, hogy mivel a beruházások megvalósításáról törvény rendelkezik, ami magasabb rendű jogszabály a közgyűlés elvi állásfoglalásánál, ezért semmiféle jogi hatása nincs az előterjesztés elfogadásának. Ezt egyébként kérésére a főjegyző, Számadó Tamás is megerősítette. „Ez csak egy elvi állásfoglalás, ha konkrét esetben tiltaná meg egy akkugyár építését, akkor az ütközés lenne, és a jogszabály érvényesítésével kell eljárni.”

Miért kockázatos az akkugyárak kitiltása?

Annak ellenére, hogy nincs kötőereje a mostani döntésnek, mégis komoly gyakorlati kockázatokat vet fel. Ugyanis ha valamikor felmerülne egy lehetséges budapesti vagy a főváros közigazgatási határain belüli helyszín befektetői oldalon akkumulátorgyártásra, jó eséllyel rontja vagy éppen teljességgel aláássa a megvalósítás esélyét, hogy a főváros jelenlegi vezetése nemkívánatossá nyilvánította ezeket a projekteket. Ezzel lényeges adóforrásoktól és fejlesztési lehetőségektől esne el Budapest. Pedig a prognózisok szerint az ipar jövője az akkumulátorgyártás. Először is azt kell tudomásul venni, hogy a járműgyártásban forradalom megy végbe, ráadásul brutális tempóban.

És ezzel még nincs vége a trendnek: az elkövetkező években a legjelentősebb piaci fejlesztések a lítiumion-akkumulátorcsaládon belül várhatók. Az energiasűrűség az elmúlt tíz év során majdnem háromszorosára nőtt, az előrejelzések szerint a fejlődő tendencia legalább a következő tíz év során fennmarad. Vagyis aki most kimarad, az egy korszakra jó eséllyel kiesett a játékból. A közgyűlés mai határozata éppen ennek a forgatókönyvnek ágyaz meg. Elvitathatatlan, hogy a környezetvédelmi szempontok betartása és a lakosság tájékoztatása elsőbbséget élvez, de ennek érdekében éppen hogy nem a zsigeri félelmek táplására és félinformációkra kellene támaszkodniuk a döntéshozóknak, hanem hitelesen bemutatni a technológiát az előnyeivel és a hátulütőivel egyaránt. Az ugyanis a szakértők szerint minimum félrevezető, hogy az akkugyártást úgy prezentálják, mint ami kizárólag környezetszennyező módon tudna létezni.