E-üzletvitel előtt a kkv-k

Napjainkban a kis- és középvállalkozások (kkv-k) is, feltéve, ha versenyképességüket meg akarják őrizni, kénytelenek áttérni a papír alapú üzletmenetről az integrált informatikai rendszer (ERP) használatára. A hazai vállalati körben a recesszió nyomán indultak az első kezdeményezések, ebbe a külső kommunikáció éppúgy beletartozik, mint a belső folyamatok átalakítása. Utóbbira ma még nem nagyon van példa, az előbbiben pedig a reform kimerült egy "üzleti" internet-előfizetésben.

A felszín több esetben is már modern, elektronikus üzletmenetet sejtet, de a kulisszák mögött az e-maileket továbbra is kinyomtatják, és sok esetben a számlázási rendszer az egyetlen valódi, számítógép alapú eszköz, mert annak bevezetéséhez "kézzelfogható" okok vezettek, miközben az egyéb üzleti területek "így is működnek" - összegzik tapasztalataikat a Microsoft Magyarország ügyviteli rendszerekkel foglalkozó üzletágának szakemberei.

És való igaz - valahogyan működik a rendszer, ezért legtöbbször nem is születik hatásvizsgálat az átalakítás várható eredményéről, arról, hogy a befektetés valóban megtérül-e, és ha igen, mikorra. Az elektronikus üzletmenet hagyományoshoz viszonyított egyéb elő-nyeiről szó sem esik - általában kizárólag a papír leváltásában gondolkodunk, ami nem mindig anynyira sürgető - teszik hozzá. Amikor egy cég üzleti folyamatainak a hagyományosról valamilyen elektronikus megoldásra való átalakítására adja a fejét, többféle úton indulhat el. Ezek közül az egyik az előbb említett, a kis- és középvállalkozások jó része által megvalósított (fél)megoldás.

Egy másik lehetőség a saját rendszer kifejlesztése. Ez utóbbira rendszerint az a jellemző, hogy fejlesztése valahol a nyolcvanszázalékos - vagyis már működő - állapotban abbamarad, de már elkezdik használni. Pedig az elkészült nyolcvan százalék csak a megoldás "teste", a maradék húsz százalék jelenti a "lelket", amelybe beletartozik az egyedi igényekhez való testreszabás, beleértve a házon belüli igények mellett a partnerek által használt rendszerekkel való kompatibilitást is. Elmondható, hogy ez a munkafázis - a lyukak betömködésével - a cégre legalább akkora terhet ró, mint maga az elkészítés.

A szükséges plusz tehát általában nem vagy csak részben készül el. Ráadásként jön még a rendszer magjának frissítési, a változó jogszabályokhoz való folyamatos aktualizálási problémája. És akkor még számba sem vettük a fejlesztést végző munkaerő rendelkezésre (nem) állásának kérdését, melyben benne foglaltatik annak a cégtől való végleges távozása is. Ez utódjának (ha van ilyen) keserves küzdelmet fog jelenteni a dokumentálatlan kóddal, illetve annak kibogozásával töltött nem kevés ráfordított idő során. Ez nem más, mint a terméktámogatás hiánya.

Az eredmény pedig olyan rendszer, amelynek részegységei nem jól működnek együtt. Így a cég azzal szembesül, hogy áttért ugyan a számítógépek használatára, mégsem érzékeli a valódi hasznát.

Összességében elmondható, hogy bármelyik elektronikus üzletviteli rendszert is vezeti be egy cég, az "e-üzlet foka" csak akkor lesz optimális, ha a rendszer valamenynyi eleme megállja a helyét. Itt fokozottan igaz a "leggyengébb láncszem" elve, főként olyan területeken, amelyek nem foglalnak el látványos helyet a gépezetben. Ezek közé sorolható a rendszerbevezetés és a folyamatos háttértámogatás. Ezen tényezők átgondolása a projekt kezdete előtt sokkal kisebb ráfordítás, mint a későbbi helyretétele - mutatnak rá.

A Microsoftot a legújabb keletű szereplők között tartják számon az ER- piacon, így nyilvánvaló, hogy a még kevéssé lefedett kis- és középvállalati szegmensben keresi az üzleti lehetőségeket. Az anyacég több ezzel foglalkozó fejlesztőcéget vásárolt fel, az európai piacon például a dán Navisiont.