Átláthatóbb PC-kábelsaláta

Akár hónapokon belül megjelenhetnek azok a technikai eljárások, amelyek révén vékonyabb és jobban kezelhető vezetékkel lehet helyettesíteni a lemezes tárolók széles interfész kábeleit. A számítógépes architektúra további, gyors modernizálásához vezető megoldás alkalmazható lesz az asztali gépekben, csakúgy, mint a kiszolgáló- (szerver) egységekben, illetve a tárolóhálózatokban.

A CNET szerint az év végére ígért újítás legfőbb elemét az adja, hogy a lemezes tárolók és az alaplap között az adatokat nem nagyszámú párhuzamos vezetéken, hanem néhány szálon, soros elrendezésben továbbítják, ráadásul különlegesen nagy sebességgel. Ennek révén az eddigi széles, negyven fémeret tartalmazó, lapos interfész kábelt jóval vékonyabbal fogják helyettesíteni. Ennél is fontosabb lesz azonban, hogy megszűnik a bekötések eddigi bonyolult rendszere: a jövőben nem kell azzal törődni, hogy a tárolóegység az elsődleges vagy másodlagos csatlakozóra van-e kötve, illetve az adott helyen "master" vagy "slave" szerepre van-e beállítva.

Ezeknek a funkcióknak a kezelése eddig sok otthoni felhasználó életét keserítette meg, ha netán több merevlemezt vagy optikai tárolót kívánt a gépére csatlakoztatni. A lemezmeghajtók között ugyanis külső átkötésekkel (úgynevezett "jumperokkal") kellett meghatározni a "master-slave" beállítást, amivel el lehetett dönteni, hogy melyiken van az operációs rendszer, amelyet a bekapcsolás után el kell indítani. Az ilyen átkötések többnyire gyártmányonként is különbözőek voltak, néhány esetben pedig azt is előre meg kellett határozni, hogy van-e további meghajtó az elsődleges mellett. Időnként zavarokat okozott a 40 pólusú csatlakozó bedugása, mert előfordult, hogy egy-egy érintkező elgörbült, ami akár súlyos bonyodalmakhoz is vezethetett.

Ezek az - időnként kaotikus - állapotok egy csapásra véget érnek, ha jön a soros bekötési forma, amely lehetővé teszi akár nagyobb számú lemezes tároló egyszerre való csatlakoztatását, ráadásul úgy, hogy ezeket tetszőleges kapcsolódási sorrendbe lehet konfigurálni, szoftverből. Az új csatlakoztatási forma emellett olcsóbb is lesz, a széles és lapos szalagkábelek eltűnése után kisebb alaplapokat és elektronikaházakat lehet konstruálni. További előnyként említik, hogy javítható a gépek hűtéséhez szükséges belső légáramlás.

Az új, "Serial ATA" néven ismert eljárás alapját egy szabvány képezi, az ennek kidolgozásával megbízott munkacsoport tagjai között ott vannak a legfontosabb számítógépgyártók (IBM, Dell), a kiemelt merevlemezgyártók (Maxtor, Quantum, Seagate), továbbá az Intel. A soros átviteli csatorna első változatára közzétett szabványtervezet 1,5 gigabit per szekundumos (gbps) sebességgel számolt, a most kibocsátás alatt álló második változat pedig ennek duplájával. A sebesség érzékeltetésére célszerű utalni arra, hogy a 3 gbps ezredrésze már alkalmas mozgóképi tartalom átvitelére. Egy néhány év múlva várható továbbfejlesztés során 6 gbps sebességet akarnak elérni.

A mostani - párhuzamosról soros kapcsolatra való - átállást úgy hajtják végre, hogy az a lehető legkevesebb fennakadással járjon. E célból olyan megoldásokat alkalmaznak, hogy az operációs rendszer semmilyen különbséget se észleljen a lemezegységgel való adatcsere során. Ami pedig a fizikai csatlakoztatást illeti, ott részint az alaplapon alakítanak ki olyan bekötési pontot, amely akár nagyobb számú lemezes kapcsolat kezelésére is alkalmas.