Sokat kell még várni a házirobotra

A világ legnagyobb elektronikai cégei, köztük különösen a japán fejlesztők gőzerővel dolgoznak a háztartásokban alkalmazható robotokon. Leginkább talán az a meglepő, hogy miközben az iparban már vagy 40 éve magától értetődő a használatuk, otthonainkba még mindig nem sikerült betörniük a "gépembereknek".

A magyarázat az eltérő működési körülményekben, elvárásokban és feladatokban rejlik. Miközben a gyárakban az üzemkialakítást a robotoknak rendelik alá, mágneses pályát építenek a talajba, érzékelőket szerelnek a falakra, a lakások az emberek igényeihez igazodnak.

Az elvégzendő feladatokhoz is más képességekre van szükség: a termelésben a gyorsaság és a pontosság az elsődleges, s ehhez igazodik a gépeket kiszolgáló automatika is. A lakásokban viszont sokkal inkább rugalmasságra, intuícióra és a tanulás képességére van elsődlegesen szükség. Az emberek ugyanis nem akarnak minden feladatra külön gépet használni, a lakások különböznek, ráadásul otthonainkat időnként átrendezzük. A különféle tárgyak helyzete is folyamatosan változik, így azokat a robotoknak fel kell ismerniük, nem elegendő a fogókarok precíz pozicionálása.

Eltér a kezelőktől elvárható ismeretek mennyisége is: a vállalatoknál programozók kezelik a bonyolult, rendszerint csupán egyetlen célfeladatra készült berendezéseket, míg a háztartási robotoknál a minimális programozási ismeret sem lehet elvárás. A gépnek kell alkalmazkodnia az emberhez, és nem fordítva. Így elvárás, hogy a robot

könnyen tudjon kommunikálni: nem elegendő a beszéd megértése, értenie kell a különféle gesztusokat, mimikát is.

Mindez a háztartási robotokat ipari társaiknál nagyságrendekkel komplexebbé teszi. A felhasználók kiváló érzékelőrendszert, kommunikációs, tanulási készséget és tájékozódási képességet várnak el ezektől a berendezésektől, természetesen a sokféle feladat elvégzése mellett. Egy ilyen komplex fejlesztési feladat megoldásához pedig még évekre lehet szüksége a tudománynak.

Ezeket a problémákat az első háztartási robotok csak alapfokon képesek megoldani. Például a néhány hónapja bemutatott porszívózásra képes automata csak intelligensnek látszik: valójában nem tudja, milyen terület tisztít éppen, csupán arról van szó, hogy haladási irányát véletlenszerűen változtatja, s ha akadályba ütközne, kitér. Közben érzékeli a felszíni pormennyiséget, így ha elsőre nem sikerült alaposan a tisztogatás, képes egy helyben körözni.

A berendezést kellően hoszszan üzemeltetve - a működési elv miatt - a helyiség előbb-utóbb tiszta lesz, ám senki sem képes előre megmondani, hogy ez mikor következik be, hiszen elvileg a gép sohasem végez, miközben sok munkaidőt és energiát elpazarol. A kommunikáció is igencsak leegyszerűsített: mindössze egyetlen gomb szolgál a be- és kikapcsoláshoz, ettől eltérő utasítást a gép nem értelmez. (VG)