Szabályozott barangolás az unióban

Bő tíz éve ismert, hogy a példásan fejlődő mobilpiaci verseny árnyékában meghúzódó két versenyen kívüli terület, a más hálózatokban keletkező hívások mobilhálózati fogadása (mobilvégződtetés), díjait, illetve a nemzetközi barangolás (roaming) díjait szabályozói beavatkozással kell kordában tartani. A határozott lépések alapjait a 2003 nyarától hatályos keretszabályozás fektette le, azonosítva a mobilvégződtetési és a nemzetközibarangolás-szolgáltatások nagykereskedelmi piacait. A szabályozás szerint ha a nemzeti hatóságok e piacokon nem látnak kielégítő versenyhelyzetet, különböző kötelezettségek kirovásával kényszeríthetik a jelentős piaci erejű szolgáltatókat a versenyakadályok elhárítására. Ennek eredménye, hogy Európa-szerte megkezdődött a mobilvégződtetési díjaknak a tényleges költségekkel arányos csökkenése, és az egyik, a piac által nem kontrollált területen fokozatosan megszűnik az „extraprofit” termelésének lehetősége.

A barangolás újabb próba elé állítja Európát: kiderült, hogy a nemzeti hatóságok jogilag sem képesek a határokon átnyúló díjak leszorítására.A bizottság többszöri felszólítására néhány szolgáltatói csoport tett bizonyos díjcsökkentő lépéseket, de feltételezhető, hogy a díjak a költségeknek még mindig akár 3-5-szörösét is kiteszik, évente sok milliárd euró többletterhet jelentve a felhasználóknak. Ezek után döntött a bizottság a kemény szabályozói lépések mellett. Az első nyilvános konzultáció keretében a szolgáltatók ellenezték a szabályozói beavatkozást, míg minden más érdekelt sürgette a lépéseket.

A második konzultáción a bizottság „otthoni piac” elvű szabályozástervezete (külföldön is az otthoni tarifáknak megfelelő díjakat kell fizetni) megbukott, annak ellenére, hogy a szolgáltatók kivételével mindenki elismerte valamilyen szabályozás szükségességét.

A július 12-én bejelentett rendelettervezet szerint a barangolás során indított és fogadott hívások maximált ára az európai átlagos mobilvégződtetési díjhoz igazodik. Az „európai hazai piac” elv szerint a fogadó szolgáltató a honos szolgáltatótól maximum e díj kétszeresét kérheti a fogadó országon belüli hívás esetén, és háromszorosát bármely más országba indított hívás esetén. A honos szolgáltató e nagykereskedelmi árak felett maximum 30 százalékos kiskereskedelmi árrést alkalmazhat. A barangoló előfizető hívás fogadása esetén a honos szolgáltató az átlagos végződtetési díj legfeljebb 130 százalékát érvényesítheti.

Hogyan értékelhető a tervezet? Az uniós állampolgárok számára a töredék díjak igen kedvezőek. A rendelet által megkövetelt szolgáltatói tájékoztatás is előrelépés. A korábbi elképzelésekkel szemben az „európai hazai piac” díjai fedezetet biztosíthatnak a barangolásos hívások többletköltségeire (bonyolultabb hívásfelépítés, több szolgáltató hálózatának részvétele, bonyolultabb adminisztráció, hívásadat-kicserélés, szolgáltatók közötti adat- és pénzügyi elszámolási folyamatok, elszámolóház bevonása).

A rendelet eredményeként olyan országokban, ahol az európai átlagnál lényegesen magasabb a mobilvégződtetési díj, előfordulhat, hogy egy országon belüli hívás drágább lesz, mint egy európai átlaghoz igazított díjon történő hazatelefonálás. Az, hogy az európai átlagtól eltérő végződtetési díj az eltérés fenntartására, vagy éppen az átlaghoz simulásra ösztönzi-e a szolgáltatókat, ma még nem látható. Kritikus lehet azonban, hogy az első európai egységes árszabályozás alapjává váló végződtetési díjak költségalapúvá tételével a nemzeti hatóságok a legtöbb országban még ma is küzdenek. (A Nemzeti Hírközlési Hatóság éppen néhány nappal a bizottság döntése előtt jelentette be, hogy 2009-ig 40-50 százalékkal csökkenti a díjakat.)

A nemzeti hatóságok továbbra sem tartják elfogadhatónak a nagy- és kiskereskedelmi árak együttes szabályozását. A nagykereskedelmi árak szabályozása azonban már közel áll az ő eredeti javaslatukhoz. A szolgáltatók a drasztikus csökkenés veszélyeire hívják fel a figyelmet: növekedhetnek a belföldi díjak, és ez minden európai állampolgárt hátrányosan érinthet. Csökkenhet a barangolás földrajzi lehetősége. Csökkenhet a fejlesztésekre, innovációra fordítható forrás. A kisebb mobilszolgáltatók jelentős része tönkremehet, az európai versenyképesség erősödése helyett inkább a gyengülése várható. E kockázatokat a bizottság elhanyagolhatónak ítéli a jelentős díjcsökkenés előnyeihez képest. A szolgáltatók a szabályozási koncepciót és megvalósítását jogszerűtlennek, az alapszerződésekkel ellentétesnek tekintik.

Sok még a nyitott kérdés: Mennyire hatékonyan működik majd a szolgáltatók lobbija? Menynyire reálisak a sötét szolgáltatói előrejelzések? Egy dolog azonban biztosnak látszik: az európai jogalkotás következő fázisában is még sok, magas roamingdíjért lebonyolított beszélgetés foglalkozik majd e témával.

A szerző az AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Rt. munkatársa

Kicsit már távolabbra mutat, hogy ez az ügy az egész európai szabályozási struktúra első próbája – és ismerjük el, a tervezett megoldás feszegeti az elfogadott rendszer határait. A jövőben azonban újabb kihívások várhatók, pl. az új generációs hálózatok vagy az „all on IP” kapcsán. Az unió figyelmének tehát nemcsak a roamingdíjakra, hanem az egész szabályozási struktúra újragondolására is ki kellene terjednie.